Gyakorlatilag a kinnlétük felét a földön töltik a gyerekek, borulnak, felállnak, vagy a gondozónők hajolgatnak értük, napi 8-10 órában - így láttuk mi az első, bölcsődei napot.
Kabát, sapka, sál! Elvégre kinn hideg van. - Mire délelőtt beértem a nyolcadik kerületi bölcsibe, Ertsey Katalin már öltöztette a rábízott porontyokat. A képviselőnő hamar beilleszkedett az új környezetbe, már az első pár órában két kisgyermekre vigyázott egyedül. Felvettük a ritmust, és követtük őt az udvarra. Bölcsi reality, ahogy mi láttuk.
Előzmények:
Megtörtént a beavatás - Bölcsi reality 1. rész
A Poronty a bölcsődébe viszi a képviselőket
10:00 Budapest
A gyerekek barátságosak. Ez rögtön tapasztaltuk. A legtöbben őszinte szeretettel és még nagyobb érdeklődéssel fordulnak az új látogatók felé. Az első félórában elütött egy bicikli, rohangáltunk karika után, és megtudtuk, hogy a labda székként a legkényelmesebb.
Esnek-kelnek
A csoportok nem egyszerre vonulnak ki játszani, hanem szigorú rendben fel van osztva az idő. Ezzel a gyerekek is teljesen tisztában vannak, és még rendre is intenek, ha valaki megszegné a szabályt. „Még nem mehetünk be, majd csak ha jön Ica néni!” – mondja Berci, amikor beinvitáltam a hideg miatt.
Nagyon zimankós volt az időjárás, de Ildikó néni elmondta, hogy sokszor mínusz tíz fokban is kinn állnak a gyerekekkel, ha amúgy szép idő van. A kicsik ilyenkor sem fáznak, mert a játéktól kimelegednek. Gyakorlatilag a kinnlétük felét a földön töltik a lurkók, folyamatosan borulnak, majd felállnak, vagy a gondozónők hajolgatnak értük – akik kemény fizikai megterhelésnek vannak kitéve napi 8-10 órában.
"Ez a legnehezebb része a munkának" – véli Ica, aki már 34 éve dolgozik a szakmában. Öccse tíz évvel fiatalabb nála, ezért kicsi korában sokat vigyázott rá, édesanyjával karöltve nevelték, emiatt választotta a foglalkozását. Rengeteg szeretetet kap az apróságoktól, a szülőktől pedig elismerést. Nagyon fontos, hogy a bizalom kialakuljon közöttük, ugyanis a bölcsibe járó gyerekeknél a szülői szerepet is helyettesítik a nap nagy részében, így fontos az állandó folyamatos kommunikáció.
„Hivatástudatból dolgozom”
Szilvi hét éve dolgozik ebben a bölcsiben. Amikor este kilép az intézmény ajtaján, nem szűnik meg számára a munka. '92 óta hivatásszerűen dolgozik, és otthon, miután végzett a vacsorával, még a másnapi kézműves foglalkozás anyagát válogatja össze. Kupakokkal, csomagolópapírral és egyéb ragasztanivalókkal fejleszti a gyermekek kreativitását és kézügyességét. Örül, hogy figyelmet kap a munkájuk, bár nem bizakodik a változásban. „Remélem, pozitívan csalódom majd” – tette hozzá.
A bizalmat ki kell alakítani
A 23 éves Szandit épp altatás után kaptam el egy pár mondatra. Ő szeptemberben kezdett el dolgozni gondozónőként. Négy gyermek van a gondjaira bízva, és szemében még élénken ég a munka iránti rajongás. Lelkesen mesél arról, hogy a legszebb pillanatokat az jelenti, amikor reggel belép, odaszaladnak hozzá, és kiabálva köszönnek. „A legnehezebb a kapcsolatot kialakítani és fenntartani a kicsikkel” – mondja.
A picik egyszerűen imádnak szerepelni! Először csak megfigyeltek bennünket, majd amikor biztonságosnak találták a terepet, mindenki odasereglett a kamera köré. A kétéves Emma elmesélte azt is, hogy ugyan nem szereti, ha fényképezik, azért most nagyon kíváncsi, hogy mit csinálunk éppen. Nándi úgy fejezte ki a fotómasina iránti rajongását, hogy minden alkalommal, mikor nem vele foglalkozott Dani, a fotósunk, egyszerűen a földhöz vágta magát. Addig nem volt hajlandó felállni, amíg nem nyomogathatta újra a szerkentyűt.
Rend van
Az udvaron percenként sírva fakad egy gyerek. Ez megszokott. Az orrukat is folyton törölgetni kell. Erre külön rendszer van, papírzsebkendős kukák. Egy a tisztáknak, a másik a piszkosaknak. A gyerekek is tudják, hogy mi a rend, sehol sem látni szemetet. Az étkezések utáni fogmosás is be van építve a napirendbe. Ám Szilvi elárulta, hogy ez a szokás sajnos az óvodákban nem folytatódik. Minden gyerekről vezetnek fejlődési naplót is, amit háromhavonta mutatnak meg a szülőknek.
Zebrák a csúszdán
Katalinnal leültünk beszélgetni az udvar egyik legfontosabb helyéhez, a csúszdához. Miközben fél szemmel ügyelt a gyerekekre, válaszolt pár kérdésemre, így kiderült, hogy eddig a legmegterhelőbb számára a folytonos emelgetés és hajolgatás. A székek is nagyon alacsonyan vannak, így azon egy felnőtt ember nem tud túl kényelmesen ücsörögni.
Miután Katalin elrohant, hogy utánanézzen, mit csinálnak a rábízott ifjak, én még a helyemen maradtam Bercivel, aki nemsokára már oviba megy. Két kis barátjával elújságolták, hogy az egyik állatos csatornán tegnap láttak egy nagyon szép filmet a zebrákról. Azt is megmutatták, hogy milyen szépen futnak, pont a padom körül, ami istállóként szolgált. Aztán megtanultunk, hogy „mit csinál a ló?”, a nyelvünkkel csettintettünk.
Mindenki szívélyesen fogadott bennünket és úgy tűnt, a gondozónők a képviselő munkáját is mindenben próbálják segíteni.
Az első nap tehát eredményesen telt. Vajon mit hoz a holnap Budapesten?
14:30, Göd
Valamivel alvásidő után érkeztünk Gödre, a Szivárvány Bölcsődébe. A hangulat itt kevésbé volt nyüzsgő, mint Budapesten, inkább otthonosnak mondanám. Bábi Gabriella épp uzsonnáztatta a gyerekeket, egészen beleolvadt a környezetbe.
A bölcsisek már az elején befogadták Gabriellát, szerinte azért, mert a szakmai múltja miatt tudja őket megfelelően kezelni. Neki egy ismerős édesanya szólt a Poronty felhívásáról, és Gabriella azért vállalta el a cserét, mert szerinte méltánytalanul kevés figyelmet kap a közszféra ezen szegmense. "Ezen mindenkép változtatni kell" – jegyezte meg. Mielőtt reggel munkába állt, készült egy kicsit, például utánanézett a legújabb változtatásoknak a szakmával kapcsolatban. "Az előírások mára rugalmasabbak lettek" – tette hozzá.
A csoport elég foghíjasnak tűnt, a gyerekek nagy része beteg, így Gabriellának volt lehetősége jobban megismerkedni a kicsikkel. Felfedezte, hogy a gyerekek az új, modern játékokon kívül üres flakonokkal is el tudnak játszani, igen kreatívan. Bevonták a játékokba. „Gyere, vizsgáljuk meg a babát!” – az egyik kislány így kezdte az ismerkedést. „A gyerekek mindig vidámságot hoznak az életembe” – mondja Gabriella. Két-három éves apróságok vannak a csoportjában. Nyugodtnak és békésnek tűnik minden, bár kiderült, hogy délelőtt azért akadt egy-két csetepaté a lurkók között.
Joó Istvánné, az intézmény vezetője készségesen válaszolt egyre szaporodó kérdéseimre. "A bölcsőde két telephelyen működik,amiben mi voltunk az újabb épület, 2007-ben épült egy uniós pályázat alapján. Nagy alapterületen helyezkedik el, a gondozási egységek között lehetőség van például a technikai dolgozó segítségét kérni (ha az a másik gondozási egységben végzi a munkáját) a telefonon, ha a gondozónő egyedül van, mivel a gyerekeket egy percre sem hagyhatja magára. Ez sokszor hasznos, mivel csoportonként 12-14 gyerek,de csak két gondozónő van. Az alkalmazottak csúsztatott műszakban dolgoznak, így akad olyan alkalom, amikor egy gondozónak egyedül kell megoldania a gyermekek ellátását.
A rendszeresség biztonságot ad
Joó Istvánné Zsuzsa kifejtette, hogy szerinte a bölcsis gyerekek korábban lesznek önállóak, mint közösségbe nem járó társaik. Amikor felmerült a kérdés, hogy vajon mennyire változtatja meg a bölcsőde a gyerek-szülő kapcsolatot, elmondta, hogy ez a bölcsőde és szülők kapcsolatán múlik. Lehetőség van bejönni a gyerekekkel, benn lehet maradni, akár órákra is, hogy az anyuka vagy apuka megfigyelje, mivel foglalkozik csemetéje napközben. Sokan élnek is ezzel, bár nem tendencia azért. Igyekeznek a szülőket más módon is tájékoztatni gyermekük bölcsődei életéről: pl csoport-szülői értekezlet, üzenőfüzet, hirdetőtábla - az étlap ki van rakva -, mert nagyon fontos, hogy minél többet tudjon a szülő arról, hogy a bölcsiben mi történik, ez segíti a gyereket, szülőt egyaránt abban a nehéz helyzetben, hogy a nap egy részében távol vannak egymástól. Gyakori, hogy a gondozónőktől kérnek nevelésbeli tanácsokat, főleg a szobatisztaság kérdéskörrel kapcsolatosan. Előfordul az is, hogy a szülők ajándékötleteket gyűjtenek a gondozóktól.
Sok szülő beszámol róla, hogy a bölcsiben sokkal szófogadóbban viselkedik a gyermeke, mint otthon." Ennek az lehet az oka, hogy itt mindennek megvan a maga helye, és ideje" – véli Zsuzsa. A kicsik rendszerességhez vannak szoktatva, ami önmagában nevelő erejű. Nem kell tekintéllyel fegyelmezni őket, így nyugodt hangulatban telnek a napok, a gyerekek is biztonságban érzik magukat ebben a környezetben.
Nagyon fontos a minta
Hogy milyen képet lát a gyerek, az a gondozónő felelőssége. Sőt, talán a munka legnehezebb része példát mutatni minden helyzetben. A dolgozók egész nap fizikai és pszichikai terhelésnek vannak kitéve az állandó koncentrálástól, de nem szabad kiborulni. Isten ments, hogy elszakadjon a cérna, mert a gyerekek megijednek. Lelki megterhelés lehet például, ha egy gondozónő nem tud azonnal megvigasztalni egy apróságot. A kicsik sokszor azért is sírva fakadnak, mert „hiányzik anya!”. Az egyik kisfiúnál épp akkor tört el a mécses, amikor meglátta, hogy egy társáért jött az anyukája, és eszébe jutott a sajátja. Szerencsére ő is hamar befutott.
Jelen volt még a csoportban Mészáros Lászlóné Zsuzsa is, a helyi szakszervezet vezetője, aki elmondta, alvásidőben Gabriella összeült beszélgetni a szakma jövőjéről vele és az intézményvezetővel. Gabriella kifejtette, hogy a változás csak akkor valósítható meg, ha minden kérdésben konszenzusra jutnak szakmán belül. Nem lehet megosztottan továbblépni, minden kérdésben közös nevezőt kell találniuk a szakszervezetek tagjainak.
Vajon elég lesz egy hét, hogy sikerüljön árnyalt képet kapnunk ezekről a kérdésekről is? Kiderül a továbbiakban.
