3. hét
3900 g
Manna háromhetes, az esti rend beállt: fél nyolc-nyolc körül fürdés, utána kaja, majd alvás – egészen hajnali háromig. Tudom, hogy ez még változhat, de jelenleg álmodni sem lehet jobb babát.
Csak a melleim nem örülnek az éjszakai alvásnak – a bal egy hatalmas csomóval jutalmazta a hat-hétórás szopimentességet. Mert persze éjfélkor nem álltam neki fejni. De akkor mi a megoldás?
Próbálkoztam 11 körül felébreszteni a gyereket, de hiába vettem ki a kiságyból, hiába dörzsölgettem a fülét és próbáltam betuszkolni a szájába a mellem, szemeit szorosan csukva tartva, macskanyújtózkodással jelezte, hogy nem tart igényt a szopira. Én meg ott álltam a csomós mellemmel, miután fél órán keresztül masszíroztam és fejtem a forró zuhany alatt eredménytelenül.
Muszáj felhívnom a védőnőt, aki profi módon masszírozza ki az elzáródott tejcsatornákat – sajnos többször is élnem kellett ezzel a módszerrel az előző gyerekeknél, viszont inkább választanék itt helyben egy gátmetszést varrással, mint egy mellgyulladást. A menetrend a következő: tiszta textilpelussal masszírozni kezdi a csomót, majd kézzel fej egy kicsit. Ismét masszíroz, megint fej. Én zokogok, ő meg nem győz elnézést kérni, amiért fájdalmat okoz. A végén pedig a csomó eltűnik és helyreáll a rend. Egészen addig, amíg az egész nem kezdődik elölről megint.
Manna egyébként nyugodt baba nap közben is: bár még fix nappali alvási rendje nincs, nem tudom kiszámolni, mikor szunyókál el, de ha ébren is van, békésen nézelődik a fotelbe leterített takaróján vagy a pihenőszékében. Képes fókuszálni, és állítom, hogy felismeri a családtagokat: apa láttán széles vigyorra húzódik a szája, Málninak pedig a hangját szereti, ahogy meghallja, keresni kezdi a szemeivel, szájával ó-t formáz, majd ismét vigyorog. Sőt, próbálkozik a visszadünnyögéssel is.
A héten sokat hallhatta a nővére hangját, mert arcüreggyulladással itthon kellett maradnia. Én meg csak szaladok magam után, de nem érem utol magam: újszülött-ellátás, betegápolás, kajakérdés megoldása, takarítás, Porontyozás, Pötyi összeszedése az oviból, gondoskodás a vacsoráról, kommunikáció a férjemmel – ekkorra már félhulla vagyok, hiába a viszonylag sok alvás. Bele sem merek gondolni, mi lenne, ha éjjel nem tudnám kipihenni magam. Márpedig biztosan lesz még olyan, amikor nem fogom tudni, erre fel kell készülnöm.
