Mivel a karácsonyt – főleg válság idején – sokan szeretnék minél olcsóbban megúszni, előfordul, hogy a gyerek olyan ajándékokat kap, amelyeket legszívesebben azzal a lendülettel vágnál ki a kukába: gagyi műanyag fröccsöntött szarokat, amiknek semmi értelme, olyan kütyüket, amikkel a gyerek játszik tíz percet, majd soha többé nem használja őket, a festéklepattogós, veszélyes, netán egészségre ártalmas kínai olcsó játékokról nem is beszélve.
Miket tennétek tiltólistára, ha a rokonok megkérdeznék, mit vegyenek a gyerekeknek ajándékba? Heti kérdés.
Félreértések elkerülése végett leszögezném, hogy nem az ajándék ára az érdekes, hanem a funkciója. Szerintem sokkal többet ér egy kis doboz színes ceruza (már ha a gyerek szeret rajzolni – de ezt egy rokonnak illik tudnia), mint egy csörgő-zörgő, egyéb funkcióval nem rendelkező játék. Legjobban az ezer apró darabból álló műanyag szetteket utálom, például a mini házikókat bútorokkal, a műanyag konyhai edényeket, gyümölcsöket és a zenélő plüssállatokat. Bori a hangkeltésre alkalmas eszközöket: kis dobfelszerelést, ugató kutyust, szirénázó rendőrautókat tiltaná ki a lakásból, Ági pedig legszívesebben visszaadná az ajándékozónak az összes olyan gyerekjátékot, amit láthatóan csak azért vásároltak, hogy letudják az ajándékozás kérdését.
Hanna így fogalmaz: „Teljesen, de teljesen mindegy. Bármit kitalálsz, az ő fantáziájuk, már a rokonoké, felülmúlhatatlan, sőt, ha megtiltod az általad elképzelt leggiccsesebb, legdrágább, legnagyobb helyet foglaló, legfölöslegesebb dolgot, kitalálnak egy még durvábbat. És még meg is sértődnek. Ja, és a mindenki egyet, azt meg úgyse lehet betartatni, és hiába gyönyörű a nem tudom milyen fajáték, nem kell belőle huszonöt."
Ti miket írnátok fel a nemkívánatos karácsonyi gyerekajándékok listájára?
