Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Beszéljünk végre férfias dolgokról. Ne csak mindig a hüvelygombáról..
Reggel van, vidám napsütéses idő, és mi Palkóval kettesben bolondozunk a pelenkázón. Minden reggeli és esti öltözködés közben csapunk egy ilyen kis bulit, Palkó már tudja, várja, hiszen alig rakom fel az asztalra kacarászni kezd, ingerlően nyújtogatja nekem párnás kis tappancsait, és nagyokat nevet, amikor elkapom egyiket-másikat egy nagy csiklandozós puszira. Aztán persze jön a “megeszlek” játék is, ami akkor a legviccesebb, ha a csupasz hasát, vagy a nyakát eszem meg a kis játékbabámnak, de közben azért persze öltözünk, mert már nincs az a hú de meleg, hamar hidegek lesznek a pici kezek és lábak.
Ám ma egy kicsit másképpen végződött a játék. Abban a szent minutumban ugyanis, amikor kihajtogattam a tiszta pelenkát Palkó feneke alá, az addig szép nyugalomban heverő kis csövecske elunta a várakozást, felemelkedett, és elegáns ívben végiglocsolt engem, a pelenkázót, a tiszta ruhát, és vele együtt Palkót, szóval úgy sugárirányban mindent maga körül.
Én kis naiv. Azt hittem, már túl vagyunk a kötényes pelenkázás anyákat próbáló első hónapjain. Igen, kötényes, jól hallottátok lányos mamák, mi meg, fiús anyák, kacsintsunk csak össze cinkosan, hiszen mi aztán tudjuk, mit jelent védőfelszerelésben és fénysebességgel pelenkázni egy újszülöttet, én speciel még a gyerekre is ráborítottam egy textilpelenkát deréktól nyakig, mert Palkó rendszeresen pisilte le magát, illetve hogy pontosabbak legyünk fel magát, egészen a feje búbjáig.
Persze egyéb trükköket is tud a fiatalember. Legutóbb a háta közepét pisilte össze úgy, hogy a pelenka közben majdhogynem száraz maradt. De míg ezek a dolgok viccesek, és igen jó sztorik lesznek majd egyszer, mikor Palkó először hozza haza vacsorára a jövendőbelijét, akadnak mostanában egyéb problémáink is. Körülöttünk ugyanis majdnem minden anyuka, beleértve a sógornőmet is, apró, de kellemetlen műtétre viszi a fiát még kétéves kora előtt. Igen, a fitymaszűkületről van szó. Meg arról, hogy mit tehetünk ellene, konkrétan: húzogassuk-e a fitymát vagy sem?
Ha valaki rákeres a témára a neten, két dolog tűnik fel rögtön. Egyrészt kevés az információ, ami van az is kusza és ahány, annyiféle, másrészt túlnyomóan nőnemű egyedek boncolgatják ezt az igazán férfias kérdést. Világos, hiszen főleg aggódó anyukákról van szó, a bökkenő csak ott van, hogy nekik viszont (normális esetben) sosem volt fütyijük, tehát tényleg csak elméletben tapogatóznak.
Én eddig nem aggódtam, hiszen Lackónál sem volt semmi probléma. Akkoriban a férjem fürdette minden este a gyereket, és én megkértem, hogy intézze szépen ezt a dolgot ő, húzogassa a fitymát, ha szükséges. Rendben is volt minden, Lackó immár szépen mosdik magától, minden este megtisztogatja amit kell, férjem néha ellenőrzi, és világbéke van. Palkót viszont főleg én fürdetem, mert felgyorsult életünkben férjem vagy nincs még otthon este hatkor, amikor Palkónál a fektetés kezdődik, vagy éppen a két nagyobbal van elfoglalva. Nekem meg eszembe sem jutott Palkó fütyijét vizslatni, egészen mostanáig. Mert pár napja a sógornőm, aki a kisfiával a napokban megy az orvoshoz fitymaszűkülettel, aggódó pillantást vetett pelenkázás közben Palkó előbb emlegetett testrészére, és nem is hagyta szó nélkül:
– Úgy látom, neki is gondjai lesznek! – jegyezte meg optimistán, én pedig még aznap este hazarendeltem fürdetésre a férjemet.
– Hááát.. Ez tényleg elég szűknek néz ki! – kommentálta a látványt, aztán nekiálltunk közösen visszahúzni a bőrt a párcentis fütykösről. Nem volt egyszerű, és nem is sikerült teljesen. Palkó jól viselte, úgy láttam nem fájt neki, de azért a nemes testrész bizony piros maradt. Férjem szerint minden nap húzogatni kellene egy kicsit a bőrt, én meg sajnálom szegény kölyköt, és csak óvatosan merek hozzányúlni, mert nem akarok fájdalmat okozni neki. Nem szívesen feszegetem, inkább csak halogatom a dolgot, ami amúgy is kicsit olyan misztikussá vált a szememben, miután senki sem mer beszélni róla normálisan a környezetemben.
Ezért most javaslom, törjük meg a jeget, és ne csak mi nők. Kérem, uraim, önök is nyilatkozzanak. Beszéljünk végre férfias dolgokról. Ne csak mindig a hüvelygombáról..
Panzej
