Emlékszem, mekkora volt a mellényem, amikor barátnőim cumit szopogató gyerekeire vetettem szánakozó pillantásokat: azt gondoltam, sokkal jobban jártunk, hogy a mi gyerekeink nem szoktak rá a cumira. Mostanra viszont be kell látnom, nem feltétlenül jobb, ha a gyerek hüvelykujját tömködi a szájába állandóan. Egyrészt nem tudni, öt perccel azelőtt épp mit fogdosott össze, másrészt fizikai akadályai vannak a játékszer elvételének. De akkor hogyan szoktassam le a gyereket az ujjszopásról? Heti kérdés.
Abba a vitába ne menjünk bele most, hogy melyik a kevésbé rossz: a hüvelykujj vagy a cumi, nyilván az lenne a legjobb, ha egyik sem lógna a gyerek szájából. Annál mondjuk kevés undorítóbb dolog van, amikor az egész napos szopás után előkerül a felázott, nyálszagú hüvelykujj a gyerekszájból. A kérdés az, mit lehet ellene tenni? Mert amíg a cumit az ember elveszi a gyerektől, addig az ujj mindig kéznél van.
Próbálkoztam már mindennel: szép szóval, magyarázattal, jutalommal és büntetéssel, sőt, még egy gyógyszertárban kapható keserű folyadékkal is kenegettem a gondot okozó hüvelykujjat, amely eleinte hatékonynak bizonyult – egészen addig, amíg a négyéves rá nem jött, hogy csak a bekenés után van rossz íze az ujjának, amint lenyalogatja, már ismét a régi ízzel találkozik.
Van kiút az ujjszopás rabságából? Ti hogyan szoktattátok le a gyereket?
