12. hét
Tömeg: 55,7 kg (-1,5)
Haskörfogat: 75 cm
Még mindig olyan felfoghatatlan, hogy odabent egy gyerek van, még a folyamatos rosszullét sem igen győz meg arról, hogy terhes vagyok. Bezzeg az ultrahang! Egészen más hatalmas tévén megpillantani a hasbérlőt. Igaz, még csak 5,5 centis, de már mindene megvan és jól látható is.
Reggel a kórház ultrahang-vizsgálójában kezdtem, ahol kissé több időt töltöttem el, mint amire számítottam. Szerencsére nem azért, mert bármi baj lett volna, csak a dokim olyan lelkiismeretes, hogy addig nem hagyta békén a bébit, amíg nem volt hajlandó úgy feküdni, hogy rendesen meg tudja mérni a nyaki redőt. Mint mondta, ez a 12. heti ultrahang legfontosabb része, ebből lehet következtetni a magzat Down-szindrómájára. A kölyök már most nem fogad szót, vagy tíz percig kellett bökdösni és rezegtetni kis vackát, amíg végre a megfelelő pozícióban sikerült elcsípni és lemérni. Kicsit sajnáltam, úgy pattogott a mozgó méhben, mint egy gumilabda.
Már most hasonlóság mutatkozik kisebbik nővérével: nem hittem a szememnek, amikor a monitoron jól láthatóan az arcához emelte a kezét. Nővére azóta is szopja az ujját esténként, remélem, a kicsi nem veszi fel ezt a rossz szokást. Viszont a nagy áhítatban elfelejtettem fotót kérni a méhben cumizó babáról, így nem fogom tudni megmutatni este a kíváncsi lányaimnak.
Persze abban a pillanatban, ahogy a vizsgálatot követően gép elé kerültem, első dolgom az volt, hogy a mért értékeket összehasonlítottam a neten fellelhető táblázatokban szereplő magzati méretekkel. Több oldalt is megnéztem, szinte mindegyik mást mutatott, az egyik szerint 14 hetes terhes vagyok, a másik szerint meg 11. Mivel azt gondolom, ennyire nagy különbségek azért nem lehetnek, ezért abbahagytam a mérettáblázatok nézegetését, és a dokimra hagyatkozom. Ha ő azt mondja, minden rendben, akkor nem fogom addig túrni a netet, amíg találok valami aggódnivalót.
Terhesgondozó
Méghogy kevesen vállalkoznak terhességre! Én kis naiv felhívtam a héten a terhesgondozót, ahová a dokim küldött, hogy akkor én ma ráérnék bemenni a papírokért, beutalókért, meg a jó ég emlékszik már, hogy mit intéznek még ott, mire a védőnő közölte, hogy időpontot kell kérni.
- Rendben, akkor kérek időpontot.
- Június 8 megfelelne?
- Miért, ennyi kismama van?
- Igen, rengetegen vannak.
Szóval a lényeg, hogy közel két hetet kell várnom, mire bejutok a terhesgondozóba. És ez még csak a kezdet lesz. Onnan mehetek majd ekg-ra, fogorvoshoz, háziorvoshoz, vérvételre, cukorterhelésre, ultrahangvizsgálatokra és egyebekre. És ahogy ebbe belegondolok, el is megy a kedvem az egésztől.
Down-szűrés
Csütörtök délelőttre adtak időpontot a kombinált Down-szűrés elvégzésére. Annyi információt kaptam, hogy a 12. heti ultrahangos leletet magammal kell vinnem, amelyen rajta kell lennie a baba ülőmagasságának (CRL) és nyaki redőjének pontos méretének is. Azt is elmondták, hogy nem kell éhgyomorra mennem, ettől megnyugodtam.
Krumplifőzelék
Múltkor kérdezte valaki, hogy most van-e olyan étel, amit kívánok. Akkor azt válaszoltam, hogy nincs, azóta viszont drámai változáson mentem keresztül. Egyáltalán nincs étvágyam, viszont ha muszáj ennem, akkor egyetlen dolgot kívánok, az pedig a krumplifőzelék. Képes vagyok vasárnap este nekiállni krumplit pucolni, anyóst megfűzni, hogy főzzön egy adaggal, de még a szerkesztőség melletti menzán is krumplifőzeléket kérek. Tápanyagokban gazdag étket sikerült kiválasztanom...
Vitamin
Tudom, hogy a sok hányás és nem-evés miatt szednem kellene terhesvitamint. Vettem is egy dobozzal (azt hittem, lehidalok az árát meghallván), de képtelen vagyok letuszkolni a torkomon a nagy sárga tablettát. A félbevágás sem segít, mert akkor a széle lesz éles, ami felsérti a nyelőcsövem. Egyelőre marad a folsav, amit többé-kevésbé minden nap beveszek úgy az ötödik hét óta. És persze a B6 vitamin is gyakran lecsúszik, mint hányingercsillapító, bár nem mindig érzem áldásos hatását.
