A minap arra a felfedezésre jutottam, hogy a gyerekek genetikailag odavannak a matricákért.

A minap arra a felfedezésre jutottam, hogy a gyerekek genetikailag odavannak a matricákért. A lányok legalábbis biztosan. Elég, ha a saját gyerekkoromra gondolok, amelyből sok dolog mára is megmaradt. Például az, hogy engem is vonzanak a matricák, kiváltképp, ha csillogósak. Kézenfekvő volt az ötlet, amely bevillant: matricákon alapuló jutalmazási rendszert kell bevezetnem itthon.

Azt gondoltam, hogy egy matricagyűjtő füzet és a sok-sok választható matrica majd megoldja a nevelési problémákat: a gyerekek majd szót fognak fogadni, elpakolnak maguk után és a lefekvéskor sem kell majd felrohangálni percenként hozzájuk mondvacsinált okok miatt. És nem is tévedtem.

A tesztet egy hete végzem, a szabályok pedig a következők: napi öt matrica jár fejenként, abban az esetben, ha mindkettő jól viselkedik és szót fogad. Csúnya veszekedéseknél, vagy a szabályok be nem tartásakor figyelmeztetés után egy matrica levonásra kerül a renitens személytől. Természetesen plusz matrica is szerezhető (szinte bármire, ami fontos, például hogy megegye az összes kaját a tányérjáról, segítsen összeszedni a kertben a lehullott tobozokat, stb.)

A kölykök őrült lelkesek, soha nem látott rend van a lakásban, folyton ugrásra készen lesik, hogy mikor adunk nekik pluszfeladatokat extra matricáért és végre nem gyomorgörccsel fektetjük le őket és félünk attól, hogy kezdődik a szokásos esti rohangálás a fotel és a gyerekszoba között. Ha a kis füzetükben összegyűlik száz darab matrica, további ajándékra válthatják: egy könyv, mesedévédé vagy közös családi mozizás lehet a jutalmuk. Kíváncsi vagyok, meddig tart a lelkesedésük. Ha rám ütöttek, akkor még jó ideig működhet a rendszer, aztán remélhetőleg már jutalom nélkül is rendesen fognak viselkedni.
Ti jutalmazzátok a gyerekeiteket? Ha igen, miért és mivel?