Abigélt már nagyon nehéz szoptatni.
Abigélt már nagyon nehéz szoptatni. Szopik kettőt, aztán elkezdi huzigálni a hajam, csavarja az orrom, birizgálja a számat, húzza a ruhámat, nézegeti rajta a mintákat, kapargatja a kanapét. Beszélni nem lehet a szobában, mert azonnal odafigyel, tévéről, telefonról nem is beszélve, hol vannak már azok a szép idők, amikor szoptatás közben a Szívek szállodáját néztem.
A legtöbb esetben nem is lakik jól, sokszor egy, másfél óra múlva ismét eszik, és van, hogy már éjfékor éhen akar halni, pedig már egy jó ideje 4-ig, 5-ig aludt. Minden érdekli, csak a cici nem, - szerencsére egyelőre nem látszik rajta, több, mint hét kiló, - ezért gondolom, lassan nem ártana elkezdeni más táplálékkal is megismertetni. Ez amúgy is aktuális, mert Abigél már öt hónapos.
Semmiben sem voltam azonban még annyira bizonytalan, mint ebben a hozzátáplálósdiban, teljesen eltérő információkat szedek össze mindenhonnan. Van, aki azt tanácsolta, gyümölccsel kezdjük és délelőtt, hogy ha valami gondot okozna az étel, akkor az ne éjszakára essen. Van azonban, aki azt mondta, mindenképpen adjak neki délután, hogy éjszaka jól tudjon aludni. A védőnő szerint szopás után adjak egy keveset, hogy ne szokjon le a szopásról, más szerint viszont szopás előtt, hiszen utána mért enne bármi újat is, hiszen már nem éhes, és van még a két szopás közötti verzió, ami talán a legjobbnak tűnik. Aztán van olyan verzió, hogy egy hónapig csak gyümölcs, más szerint mehet nyugodtan zöldség is, de egyszerre csak egyféle, és ebédre, szopás helyett.
Azt hiszem most már mindenkit meggyőztem, hogy fogalmam sincs erről az egészről, nem tudom mikor adjak nek és mennyit, mmennyi idő, míg egy szopást kivált egy rendes étkezés, és melyik étkezés legyen az, és egy nap hányszor is adjak neki.
Abigél szerencsére nincsen úgy összezavarodva, mint az anyja, most éppen a füligvigyor korszakát éli, bárki ránéz és bármit mond neki, ő már röhög. A legújabb tudománya, hogy hanyatt fekve égnek emeli a lábait és fogdossa, sőt reggel, amikor az ágyban egyszál body-ra vetkőztetem, be is kapja. Nagyon szeret állni is az ölünkben, alig lehet már leültetni, kifeszíti a lábait és álldogál, megfordulni azonban még mindig nem akar, úgy látszik, az oldalirányú mozgások hidegen hagyják. Új tudományai azonban nem fáraszják ki nagyon, az eddigi fél nyolcas kelést felcserélte reggel hatra és velünk ellentétben frissebb, mint valaha.
