Bébinapló: Anya ruhatárat cserél

Miközben tovább rójuk a köröket Abigéllel a szabadban, hamar kiderült, hogy ebben az egész sétáltatósdiban én vagyok a szűk keresztmetszet. Jött ugyanis ez a hülye hideg, és miután Abigélt bebugyoláltam a csinos cuccokba, hiába pakoltam ki a saját szekrényemet, kiderült, egyetlen olyan kabátom sincsen, ami összeér a mellemen. Na jó, nem szépítem a dolgot, egyelőre a hasamon sem ér össze egyetlen régi nadrágom sem, de mivel mégiscsak lement rólam 13 kiló, a terhesfarmer a térdemig csúszik.

Arról nem is beszélve, hogy fizikai rosszullét kerülget, ha ránézek egy terhes ruhára, az utolsó két hónapban ugyanis én már nem vettem magamnak semmit, azzal a felkiáltátssal, hogy inkább a gyereknek vásárolok, és úgyis mindjárt szülök. Nyári terhes ruháim voltak is szép számmal, de szeptember közepén megjött a hideg, és én egy hónapig ugyanazat az egy nadrágot és cipőt és ugyanazt a két pólót váltogattam.


Valamit tennem kellett hát, mert vagy nem sétálunk, vagy sétálunk, de én megfagyok. Így történt, hogy Abigél megtette első kirándulását a nagybetűs városba, és amíg az apukája a parkban tologatta, addig én a bevásárlóközpontban shoppingoltam. Nem tudom, mikor voltam utoljára ilyen ideges, görcsben állt a gyomrom, miközben a nadrágokat próbálgattam, szinte az elsőt megvettem, ami rám jött, a kabátokat és felsőket csak úgy magamra kaptam, be sem mentem a próbafülkébe, az eladónak meg majdnem leordítottam a fejét, hogy ne hajtogassa már azokat a ruhákat, csak dobja be a zacskóba. Úgy éreztem, hogy megcsalom a gyerekemet, rásózom az apjára, miközben és vásárolgatok, pedig tudtam, hogy Abigél jó helyen van, és ha bármi lenne, két perc alatt ott vagyok a parkban. Ennek ellenére vagy ötször telefonáltam, hogy alszik-e még. Persze aludt.

A vásárlás eredménye viszont nem lett rossz, hatalmasat dobott a közérzetemen, hogy „rendes” ruhákat hordhatok, nem a hülye terhesnadrágokat, és még ha nem is vagyok olyan vékony, mint szülés előtt, ez egyelőre egyáltalán nem zavar. Amit csodálok, mert az óriási nagy hasammal nagyon sokat izgultam azon, hogy hogy fogok én kinézni szülés után, de az az érdekes, hogy valahogy rosszabra számítottam. Persze fáj a szívem, ha a régi ruhákat nézegetem, nem értem hogy jöttek rám azok a felsők, amik most a nagy mellem miatt csak a hasam közepéig érnek, és fogalmam sincs mikor fogom őket újra hordani.

Ráadásul a szoptatásról is teljesen ellentmondó dolgokat hallottam, van aki azt nyilatkozta, szoptatás alatt észrevétlenül szépen lefogyott, másoktól meg azt hallottam, hogy akkor híztak meg igazán. Szóval most ülök itthon és izgulok, hogy én vajon melyik csoportba tartozom.

Abigél 4 hetes.
Oszd meg másokkal is!
Mustra