Elérkeztünk abba az örvendetes korszakba, amikor a gyermek a mászásból lassan eljut a járásig. Csak az a kérdés, vajon mindeközben mit viseljen a kis lábacskáin?A lakásunk újabb átalakuláson ment át: a dohányzóasztalon mancs formájú sarokvédők igyekszenek megelőzni a súlyosabb fejeléseket, a konyhát egy ráccsal barikádoztuk el, a számítógép kikapcsológombjára pedig kénytelen voltam barna postai ragasztószalaggal egy nagy keménypapír lapot rögzíteni, mert a gyermek boldogan nyomogatta.
Nemrég nálunk járt a védőnő, megszemlélte a parkettán csúszásgátlós talpú zokniban teperő gyermeket, és közölte: ha elkezd járni, itthon is járassuk cipőben, hogy megfelelően fejlődjön a lába.
Nekem ez kicsit furcsának tűnt, hiszen az ősember sem adott cipőt az ősporontyra, igaz, a barlang padlója nem volt ennyire sima. De a külföldi babás oldalakon is azt olvasom, járassuk a gyereket minél többet mezítláb.
A másik nagy kérdés a cipőtalp belseje: a védőnő szerint lapos talpbetét kell, de vannak, akik a talp formáját követő belsőre esküsznek. Csak abban egyezik a véleményük, hogy a gyerekcipő talpa könnyen hajlítható legyen, a sarokrész az Achilles-ín környékén viszont merev, hogy tartsa a bokát.
A ti gyereketek miben mászik-totyog odahaza?
