Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Akinek van már minimum egy gyereke, akivel végigbohóckodta a szobatisztaság göröngyös útját, egészen biztosan felkapja a fejét arra a témára, amely a pelenka nélküli létet boncolgatja, egészen a baba születésétől fogva.
Akinek van már minimum egy gyereke, akivel végigbohóckodta a szobatisztaság göröngyös útját, egészen biztosan felkapja a fejét arra a témára, amely a pelenka nélküli létet boncolgatja, egészen a baba születésétől fogva. Mert amikor még tervezzük a babát, meg terhesek vagyunk, a pelenka önmagában egy eszköz, méghozzá nagyon jó marketingruhában ahhoz, hogy kézzel fogható legyen a közelgő babázásunk.
Sőt, egészen addig jópofa és baromi kényelmes, ameddig valóban elkezdjük a kölköt leszoktatni róla, ki hosszabb, ki rövidebb idő alatt. Persze a felvilágosultabb anyuka már korábban is aggódik földanyánk gyilkolása, elmocskosítása miatt, sőt, lehet hogy alternatívan mosható pelenkát is használ. De ez nem minden, most tovább léphetünk! A pelenka nélküli baba szülei pontosan ugyanazt a tortúrát csinálják végig, sőt lehet, hogy kevesebb idő alatt, mint egy 1,5-3 éves gyerek szülei.
Az ősi kultúrákban ugye nem volt még pelenka, mindenki végezte a dolgát, ahová tudta, az aktuális kultúra fejlettségi szintje szerint. A modern világ nemrégiben vette elő újra a pelenka nélküli lét gyakorlását, s rengeteg sikertörténetről olvashatunk. Ebben az elméletben az a számomra meggyőző igazság húzódik, hogy a gyereket egyáltalán nem kell beleszoktatni a pelenkába, így később ugye már le sem kell szoktatni róla. A gyerek kezdetektől fogva megszokja azt az érzést, hogy nem maga alá ürít, hanem bilibe, tálkába, ki mire szoktatja, így gyakorlatilag pár hónap, sőt, a tapasztaltak szerint akár néhány hét alatt szobatiszta lesz a poronty.
Persze semmi sincs ingyen, így ennek a módszernek is megvan a maga hátulütője. A folyamatos biliztetés, teljes odafigyelés. A szülők azt mondják, hogy rendkívül hamar kialakul a gyerek és köztük egy olyan jelzésfolyamat, amely egyértelműen ráutal az inger jelzésére. Az anya és gyermek között olyan szoros kötődés jön létre, amiből a szülő egyszerűen megérezheti a baba szükségét.
Rengeteg kérdés merülhet fel a dolgok technikai oldalának a végiggondolásával. Most akkor innentől kezdve mindig kistállal, lavórral, bilivel járkálok? Esetleg a mosdó fölé lóbálom a gyereket? Soha nem adhatok a babára pelenkát? Azok a szülők, akik végigcsinálták a gyerekükkel a pelenkanélküliséget, azt mondják, amellyel kívülállóként is egyetértek, hogy tulajdonképpen a kezdeti nehézségek ugyanolyanok, mint egy idősebb gyerek leszoktatási mizériája.
Már születéstől fogva meg lehet figyelni a baba ürítési szokásait. Az első időkben igen sűrűn pisilnek, kakilnak, később egyre több idő telik el két biliztetés közben. Minden gyereknek meg van a maga ritmusa, ébredés utáni, vagy előtti pisiléssel, étkezés utáni székeléssel. A programokat lehet úgy is szervezni, hogy a gyerek szokásaihoz alkalmazkodunk, de lehet akár rendhagyó esetekben pelenkát is használni, az utóbbi esetben a szoktatási folyamat elhúzódhat.
Nem csak újszülötteket lehet ilyen módszerrel a korai szobatisztaságot elérni, később, néhány hónaposan is elkezdhetjük, igaz, lehetséges, hogy hosszabb idő telik a teljes rutinig.
Több oldalról is szimpatikus a módszer. Elsősorban a tény, hogy a gyerek megússza a pelenkát a lába között. Környezetvédelmi szempontokból kiút a föld elpelenkásodásából, a szülői oldalról pedig az amúgy is, remélhetőleg szoros anya-gyerek kapcsolatot még szorosabbá és bensőségesebbé teheti. Ha lesz még gyerekem, én egészen biztosan nekiveselkedek, különösen úgy, hogy éppen fiam szobatisztaságával küzdök. De jó lett volna, ha túl lettem volna rajta cirka 2,5 éve.
Linkek a témával kapcsolatban:
http://www.babakozelben.hu/cikkek/babapelenkanelkul1.htm
http://www.natural-wisdom.com/faq.htm
