Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Augusztus-szeptember fordulóján, a szüret-idényben nem tudunk betelni a gyümölcsökkel.
Augusztus-szeptember fordulóján, a szüret-idényben nem tudunk betelni a gyümölcsökkel. Nyersen, levesbe, salátába, és persze sütibe – mindenhogy finomak. Most néhány egyszerű, de kipróbáltan finom pitetorta következik.
Az én kedvencem a fahéjas szilvatorta. Nyersen nem rajongok a szilváért, de sütiben a legjobb. (Rétesben is kiváló.) A torta tésztája a legegyszerűbb linzer: összegyúrunk 170 gramm lisztet, 120 gramm vajjal, egy kevés porcukorral és egy kis fahéjjal. Ezt belenyomkodjuk egy kerek (20 centis) piteformába. A töltelékbe kell fél kiló szilva – ezt természetesen cikkelyekbe vagdossuk és kimagozzuk. Hozzákeverünk tetszés szerint fahéjat, kis gyömbért, körülbelül tíz deka porcukrot (ha nem vagyunk nagyon édesszájúak, nyugodtan lehet kevesebb is, egy evőkanál réteslisztet. A moncsos szilvával most kétféleképpen járhatunk eL. Én részemről csak bele szoktam zuttyantani a tésztába és megszórom darabolt mandulával. Egyesek, akik az esztétikumra is adnak, szépen koncentrikus körökben kirakják a szilvagerezdekkel a tortaformát. Mindenesetre süssük olyan negyven percet az egészet 180 fok körüli sütőben. Elvileg ki kell hűlnie, és aztán fogyasztható, de nekem ezt még sose sikerült megvárnom.
Második őszi gyümölcsünk az alma – bár ez valójában már nem idénygyümölcs, bármikor készíthetjük ezt a tortát. A tészta ugyanaz, a töltelék pedig: három darab nagyobb almát megpucolunk, felvagdosunk és megpároljuk egy kis vízzel higított sárgabaracklekvárban (körülbelül 50 gramm). Összeturmixoljuk. Ha van almalekvárunk, az is tökéletes egyébként. A masszát belemázoljuk a tésztával kibélelt piteformába. Másik három almát szép szeletekre vagdosunk, körkörösen (belülről kifelé) kirakjuk vele a formát, majd felforrósított baracklekvárral bekenjük (a bolti nem az igazi: elpárolog a pektin és a víz, aztán marad a nagy semmi a kislábasunk alján), és megszórjuk vagdosott dióval. Sütés ugyanúgy. Nyamm.
Következzék az alma testvére, a körte. A tésztánk ugyanaz még mindig, de most teszünk bele egy tojást is a végén. Mivel lesz szórás is a torta tetején, azt is elkészítjük: 30 gramm lisztet és ugyanannyi barnacukrot és ugyanannyi vajat összekeverünk, míg morzsaszerű nem lesz az állaga, és bedobjuk a fridzsibe. Kinyújtjuk a tésztát, úgy 25 centi átmérőjűre. Szépen belesimítjuk a tortaformánkba, megszurkáljuk villával az alját, nehogy felpúposodjon. Lefedjük alufóliával, rádobunk egy kis babot vagy lencsét, és elősütjük, először tíz percig, 180 fokon, majd a fóliát levéve még tíz percig, hogy meg is piruljon kicsit. Ezután jöhet a töltelék: összekeverünk mazsolát, reszelt almát, kandírozott narancsot és mandulát egy kis konyakkal (gyerekeknek lehet tej is) – mindegy miből mennyi, azt döntsük el saját ízlésünk szerint, de a vége kb 40 deka legyen. Ezt belelódítjuk a félkész tésztánkba, rámorzsolunk egy kis vajat, majd körülbelül három körtét összevagdosunk szeletekre, és kirakjuk vele a torta tetejét. Ha borzasztóan édesszájúak vagyunk, akkor megcukrozhatjuk. De azért a mazsola elég édes önmagában is. A tetejére pedig ne felejtsük rárakni a szóratot. Süssük még negyed órát meleg sütőben (200-220 fokon). Lehet megenni.
Utolsóként egy kicsit későbbi gyümölcs, a dió jön. A tészta ugyanaz, a töltelék pedig így néz ki: felverünk négy tojást, hozzáadunk két deci cukorszirupot, 60 gramm barnacukrot, és 30 gramm puha vajat, majd 10 deka apróra vágott diót vagy ha nagyon gazdagok és nagyon amerikaiak vagyunk, akkor pekándiót. Beleöntjük a tésztával bélelt tortaformába, és harminc-negyven percig sütjük. Közben elkészítjük a tetejét: negyven gramm vajat, 70 gramm barnacukrot és 3 evőkanál mézet megolvasztunk és kicsit megpirítunk egy edényben, majd hozzáadunk még 10 deka felaprított diót. Ez afféle diós grillázs. Mennyei, bírjuk ki, hogy nem esszük meg, amíg elkészül a torta alja. Akkor ráöntjük és kicsit még összesütjük, amíg bugyborékolni nem kezd. Hagyjuk kihűlni (de tényleg, mert a grillázs nagyon csúnyán éget), aztán ehetjük. Nem mondom, hogy fogyókúrás, de nagyon finom.
