Az én docensem hófehérben lobog a Klinika folyosóján: nett kis hószín ing és nadrág a pirospöcsétes köpeny alatt… Sokan várnak rá, ő vizsgál, műt, szül, kutat.
Az én docensem hófehérben lobog a Klinika folyosóján: nett kis hószín ing és nadrág a pirospöcsétes köpeny alatt… Sokan várnak rá, ő vizsgál, műt, szül, kutat. Jaj, én jövök, a szemembe néz mélyen, a keze meleg, kedvesen viccel… Erős, hihetetlen szexi férfiangyal. Imádom.
Az apukáknak persze fogalmuk nincs arról, mi történik a nőgyógyászati vizsgálóban a kedves anyukában. Mármint a lelkében. Szerelem virágzik benne, édes, reménytelen, kimondatlan szerelem a nőorvosa iránt. És ez a szerelem átszövi ezt a kilenc hónapot, trallala… Igen, a legszebb bugyimat veszem fel, és minden randevúnk előtt kétszer zuhanyozok – egy szokásos, és indulás előtt egy pánikfürdés -, és duzzadó bálnatestem ellenére nagyon csinos, illatos, vonzó akarok lenni Neki, mert ott bent a vizsgálóban átlépünk egy határt, muszáj nekem is egy álláspont kérem, amellett, hogy szétteszem a lábam, miközben olyan arcot vágunk mindketten, mintha a konvergenciaprogramról társalognánk.
Egyébként is jó tudni Apám, hogy a terhes nők álmaikban hihetetlen társasággal keverednek vad szexbe: fűvel, fával, nővel, újságossal, filmsztárral, a legjobb barátoddal, és persze, és főleg a nőgyógyásszal. (Ja, én egy ízben Bodrogi Gyulával is. Jó volt.)
Elméletem szerint ezen vonzalom azért van orvosunk iránt, mert egyébként nem tudnánk elviselni, hogy egy vadidegen pasi hétről-hétre benyúl, betekint a vaginánkba.
Hatalmas ötletem, hogy ezt a feszültséget úgy kéne egyszer s mindenkorra megoldani, hogy az első vizsgálatnál rutinszerűen ő is megmutatja a külső szaporító szerveit, túl vagyunk rajta, jól van, és akkor innen a szokásos ügymenet. Még nem mertem elővezetni. Ezért hát marad az éteri szerelem iránta, mert kell valahogy viszonyulnom hozzá, és a vizsgálatok jellegét tekintve, ugye ez adódik… No meg a Vészhelyzeten nőttünk fel, az orvosok alapban őrült szexisek, nemde?
Másrészt. Az én orvosom tényleg nagyon jó pasi. A drága docensem szólít, és repülök hozzá… Bevallom, kedves naplóm, nagy az én örömöm, mikor a rá váró nagyhasúak között még én nézek ki a legtűrhetőbben… A mamaújságokban persze mélyen hallgatnak ezekről a csatakos, őrült éjszakákról. A bennük lévő „párom”-at, és „pocaklakó” –t rebegő simatekintetű nők szelíden simogatják a hasukat, szezámmagos túrókrémet turmixolnak maguknak, mert az tele van nemtom’ mivel, pörfikt sminkjükön táncot jár a…, jaj dehogyis vannak mocskos gondolataik a doktor úrról! De csak kérdezz meg egy igazi nőt a gyógyászáról: ellágyul a szava, kis, rejtélyes mosoly a szájszélén, történet, titok van itt, láthatóan.
Ui: Drága Docensem! A szülés óta nagyon hiányzik. Félévente egyszer randizni kevés a viszonyhoz, lássuk be… Ezért itt, kapcsolatunk végén világgá kell írnom, hogy imádom Önt, imádom, imádom! Na, majd ezt is a következő inkarnációban. (Képzelem, hogy unja az ilyen vallomásokat.)
Kökényszemű Katica
