A Veres Pálné utca 4-6. alatt található az a ház, melyben az Ady Emlékmúzeum helyet kapott: a választás nem a véletlen műve, nem olyan épületet vagy lakást jelöltek ki a célra, amely csak érintőlegesen kapcsolódott költőnk életéhez. Ady Endre valóban ezek közt a falak közt élte le utolsó bő évét: mindössze 14 hónap adatott meg neki arra, hogy egy helyen valóban otthon érezze magát, és még ez a lakás sem az övé volt.
Ady Endrének állítólag volt egy fia, akit a román miniszterelnök nevelt felAdy 1911-ben írt verse, A fiam bölcsőjénél a be nem teljesedett vágyakról szól, de a halála után mégis szárnyra kelt a pletyka, hogy van egy fia.
Tovább olvasomAdy utolsó szerelme örökölte a lakást
Debrecen, Zilah, Temesvár, Nagyvárad, Párizs, Csucsa, Budapest: rövidebb-hosszabb ideig mindegyik helyen élt a költő, de otthonává egyik sem vált. Ironikus, hogy az általa nem épp rajongott Budapest lett végül az a hely, ahol lehorgonyzott.
A ház egy, a kor sztenderdjeinek megfelelő luxust biztosító épületként fogadta Adyt, volt liftje és fűtött lépcsőháza is.
A lakás, ahova a költő beköltözött, eredetileg Boncza Miklós tulajdonában állt. Az ő lánya volt Berta, azaz Csinszka, akivel kapcsolata kiegyensúlyozottnak egy pillanatig sem volt nevezhető: Boncza Miklós saját unokahúgát vette el, nővére lányát. Török Berta a kislánya születését követően meghalt, amit a félárva gyermeknek apja sosem bocsátott meg, ezért is nevelte őt inkább nagymamája. Boncza eredeti terve az volt, hogy lelencházba adatja gyermekét – ettől sokkal jobb megoldás volt a csucsai élet, melyet budapesti és svájci lányinternátusi évek is megszakítottak.
Zeke Zsuzsanna muzeológus Kordos Szabolcsnak az Egy város legújabb titkai című kötetében arról számol be, hogy a svájci internátusból írt ismerkedő levelek után Ady és fiatal szerelme addig maradtak csak Csucsán, amíg a fiatalasszony előkészítette az otthont, melyhez apja halála juttatta őket.
Érdekesség, hogy Boncza Miklós és Ady Endre soha nem is találkoztak: az apa finoman szólva nem látott jövőt a kapcsolatban, ezért azt közölte, akkor hajlandó találkozni a férfival, ha legalább két éve él már Bertával.
Ezt nem érte meg, így aztán áldása helyett lakását kapta meg a házaspár.
Csendesen éltek a halál árnyékában
Hogy milyen volt az Ady-család otthona? „Nem lesz nagy lakás, de kényelmes, meleg és a miénk. I. emeleten, villany, gáz, lift és központi fűtés, a város szívébe és mégis csendes helyen. 1 kis hall-szerű előszoba, 3 lakószoba, fürdő, konyha, kamra, cselédszoba és 1 kis balkon. Nem túl nagy, hosszúkás alakú szobák, de nem is levegőtlenek… ajtót, ablakok és falak hófehérek lesznek” – írta Baróti Máriának Csinszka.
A 113 négyzetméteres lakásban egy lap szerkesztősége működött, a Magyar Közigazgatás újságíróit ki kellett előbb tenni, azután foghatott hozzá a berendezésnek.
Csucsáról idehozott és a lakásba vásárolt bútorok kerültek a költőpár lakásába, melyben nagyrészt Csinszka örökségéből éltek meg: ezen az Ady számára kissé kellemetlen helyzeten az változtatott, amikor Hatvany Lajos megvette műveinek jogait, és azok után valamennyi jogdíjat juttatott a nem túl idős, de ekkorra kicsapongó életmódja miatt bizony már meglehetősen beteges Adynak.
A lakás a nyugalom szigete maradt: ekkorra már nem a tivornyázásról szólt az alig negyvenéves férfi élete. Az is csodaszámba ment, ha egy séta erejére kimozdult a lakásból. Az Egy város legújabb titkai idézi Márk Anna, Csinszka Csucsáról felhozott cselédlánya emlékeit. A szép kort megélt, cselédből bizalmassá előlépett asszony visszaemlékezése szerint Ady verset ekkor már nemigen írt, amikor pedig mégis, akkor a galacsinba gyűrt papírokat a Vonyicának becézett lány dobta a kukába. Borát felesége ekkorra már vizezte, igaz, ha elment otthonról, Ady Vonyicával hozatott. A cselédlány napi 50 szál cigarettát is megsodort Adynak, akihez lakására járt fel társasága, mivel ő már nem tudott szeretett kávéházaiba sem eljutni.
Lassan 50 éve múzeum a lakás
A lakásban külön hálószobája volt a pár két tagjának, Csinszka számára is külön íróasztallal. A gyakorlatias ügyeket neki kellett intéznie, a költőt spanyolnátha, láz gyötörte élete legvégére. Már ceruzát sem tudott kezébe venni a szanatóriumot is többször megjárt Ady. Halálát követően felesége előbb Babitsnál keresett vigasztalást, majd Márffy Ödön felesége lett: a lakást ekkor adta el, a bútorokat azonban megtartotta.
Mindössze 40 éves volt, amikor agyvérzésben elhunyt. Vonyica messze túlélte mindkettejüket, 1994-ig élt, és ellátogathatott egykori otthonukba is, amelyből időközben múzeum lett 1977-ben. A közelmúltban fel is újították azt, így aki most ellátogat oda, az olyan állapotokat tapasztalhat, melyek a lehető legközelebb vannak ahhoz, amilyenek közt Ady Endre és Boncza Berta ott éltek.
Ha részletesebben olvasnál arról, mi történt Csinszkával Ady halála után, erről szóló cikkünket is ajánljuk.
