Rosalind Franklin hatalmas felfedezést tett az 1950-es években, amely alapjaiban írta át a biológiáról addig kialakult tudásunkat. Mire azonban a publikáláshoz ért volna, férfi kollégái a háta mögött már learatták a babérokat kőkemény munkájáért.
A 20. század közepén a tudósok lázasan kutatták, hogyan is nézhet ki a DNS – amely az élőlények felépítéséért felel –, a feladat szinte lehetetlennek tűnt. A DNS ugyanis túlságosan apró ahhoz, hogy hagyományos mikroszkópokkal vizsgálni lehessen.
Rosalind Franklin kivételes kutató volt
A tehetős családból származó, matematikáért rajongó Rosalind Franklin a második világháború alatt a szén szerkezetét kutatta, amivel jelentősen javítani tudott a katonák gázálarcainak szűrőrendszerén.

A háború után Franciaországban dolgozott, ahol elsajátította a röntgen-krisztallográfia tudományát, amely lehetővé tette, hogy mikroszkopikus struktúrákról készítsenek képeket.
![]()
Ezzel a kivételes tudással felvértezve érkezett meg 1950-ben a londoni King's College-ba, hogy végre megvizsgálja a DNS-t.
A laborban fagyos hangulat fogadta. A professzora elfelejtette közölni egy másik tudóssal, Maurice Wilkinssel, hogy Rosalind lesz a labor vezetője, ami azonnal éles rivalizáláshoz vezetett kettejük között.
A feszültség ellenére a nő és asszisztense, Raymond Gosling sikeresen tökéletesítették a röntgenkamerát, majd precíz munkával elkészítették a tudománytörténet egyik legfontosabb felvételét, az 51-es fotót.
A kép, ami mindent megváltoztatott
A fotó egy kört ábrázolt, benne egy apró vonalakból álló X-szel. Franklin a kémiai tudásával és kitartásával hónapokon át elemezte az adatokat, mire rájött: a DNS egy kettős spirál (kettős hélix) alakját ölti, pontosan úgy, mintha egy megcsavart kötéllétrát látnánk.

Maurice Wilkins valahogy megszerezte az 51-es fotót, és Rosalind tudta nélkül megmutatta azt a barátjának, James Watsonnak.
![]()
Watson és Francis Crick a megszerzett fotó alapján összerakták a teljes képet, és hetekkel azelőtt, hogy Rosalind publikálta volna saját felfedezését, megjelentették cikküket.
Mivel Rosalind nem tudta, hogy a férfiak az ő fotóját használták, mindvégig abban a hitben élt, hogy a kollégák maguktól jöttek rá a megoldásra.
A feszült labort hátrahagyva később úttörő munkát végzett a növényi vírusok (például a dohány mozaikvírus) kutatásában. Csupán néhány évvel később, fiatalon rákban elhunyt.
Watson és Crick később megkapták a tudományos világ legnagyobb elismerését, a Nobel-díjat. Rosalind az életében sosem arathatta le a neki járó dicsőséget. James Watson egy 1968-ban megjelent könyvében végül nyilvánosan is elismerte és kiemelte a tudósnő kulcsfontosságú szerepét a kettős spirál felfedezésében.
Hazánkban sem könnyű nőként érvényesülni a tudományban: idén épp 130 éve, hogy egyáltalán egyetemre járhatnak.
























