Nietzsche és Rilke szerelme, Freud barátja, a pszichoanalízis anyja. Lou Andreas-Salomé a 20. század elején a szárnyait bontogató pszichológia meghatározó alakja volt, aki a nők életét behatároló szabályoknak fittyet hányva maga is írt, gondolkodott és kapcsolataiban sem engedte korlátozni magát – közben pedig szinte minden férfi beleszeretett, akivel találkozott.
„Veszélyesen intelligens nőszemély” – jellemezte 1912-ben Sigmund Freud a magyar pszichoanalitikusnak, Ferenczi Sándornak írt levelében Lou Andreas- Salomét, akivel egy évvel korábban, a Weimarban tartott pszichoanalízis-kongresszuson ismerkedett meg. Lou Andreas-Salomé ekkor, 51 évesen túl volt már a Nietzschéhez és Rilkéhez fűződő romantikus kapcsolaton, és egy meglehetősen sajátos, szerelemtől és testi kapcsolattól mentes házasságban élt férjével, Carl Andreassal. Ki volt Lou Andreas- Salomé, aki ennyire inspirálóan hatott művészekre, filozófusokra és pszichológusokra egyaránt? Férfifaló femme fatale volt, vagy öntörvényű nő, akiért, bár nem tett sokat érte, bomlottak a férfiak?
Magántanítója kérte meg először a kezét
Lou Salomé francia származású családban született Szentpétervárott, 1861-ben. Bár a cári Oroszországban a felső-középosztálybeli lányok számára kínálkozott némi oktatás, apja nem elégedett meg ennyivel: magántanítót, egy evangélikus lelkészt fogadott mellé, akitől teológiát és filozófiát tanult. Lou legnagyobb megdöbbenésére a férfi, bár nős volt és 25 évvel idősebb nála, megkérte a kezét. A lány visszautasította, inkább édesanyjával együtt Zürichbe utazott, hogy az ottani egyetemen – amely azon kevés intézmények egyike volt, ahol fogadtak nőket is – egy évig teológiát és filozófiát tanuljon. Egészségi állapota azonban romlani kezdett: tüdőbeteg lett, az orvosok pedig levegőváltozást javasoltak számára.
Kommuna a 19. században
Rómát választotta, ahová édesanyja is elkísérte. Lou ekkor 21 éves volt, és egy irodalmi szalonban megismerkedett egy Paul Rée nevű fiatalemberrel. Rée beleszeretett, megkérte a kezét, de Lou elutasította: azt javasolta inkább, hogy éljenek testvérekként, és szerezzenek maguk mellé egy harmadik főt is. Rée nem tiltakozott: 1882 áprilisában bemutatta a lánynak barátját, Friedrich Nietzschét. A filozófus tizenhat évvel volt idősebb a Lounál, de a találkozás vitathatatlanul nagy hatást gyakorolt rá, és hamarosan megkérte a kezét – ismeretségük ideje alatt nem is egyszer, hanem háromszor. Lou azonban neki is nemet mondott: egyesek szerint azért, mert elfojtott traumái miatt a házasság és a szexualitás taszította, mások szerint azért, mert a saját normái szerint akarta élni az életét, és nem kívánt a 19. században a nők börtönének számító házasság csapdájába esni.
Igen, de...
A hármas ezután Svájcba utazott, Salomé édesanyja kíséretében. Nietzsche nővére, Elisabeth a távolból mindent megtett, hogy elválassza öccsét az „erkölcstelen nőtől”, és sikerrel járt: a következő állomás Lipcse volt, ahol több hetet töltöttek együtt, majd Lou Paul Rée társaságában továbbállt, Nietzsche pedig csak reménykedő leveleit küldhette utánuk. Lou Salomé és Paul Rée Berlinben még egy ideig együtt éltek, majd Lou megismerkedett a maláj-örmény-német származású orientalistával, Carl Andreas-szal. Neki végül igent mondott, de kikötötte: házasságukban kötelező lesz a cölibátus. Paul Rée összetört, soha többé nem találkoztak.
A kikosarazott Nietzschében mély nyomot hagyott a visszautasítás. A női emancipációs törekvések vitriolos dühöt váltottak ki belőle, meggyőződéssel hangoztatta, hogy a nők nem képesek arra, hogy értéket hozzanak létre a művészetben, mi több, szerinte a „nőt birtokként, elzárható tulajdonként” kell kezelni. Ha azt gondolnánk, ezt már nem lehet fokozni, tévedünk: Imígyen szóla Zarathustra című, nagy hatású művében kijelentette: „Ha nőhöz indulsz, ne felejtsd otthon a korbácsot!” (Talán azért a fényképért akart bosszút állni, amelyen Nietzsche és Paul Rée kocsit húznak, Lou Salomé pedig ostort tart a kezében...?)
Lou Andreas-Salomé és Rilke: szerelem vagy barátság?
Lou Andreas-Salomé tíz évvel később, 1896-ban, 35 évesen találkozott élete szerelmével, Rainer Maria Rilkével, aki akkoriban 21 éves volt, és Renének hívták – a Rainer keresztnevet Lou Andreas-Salomé javasolta neki. A pályakezdő költő „a félénkség és elszántság különös keverékével” próbálta meghódítani a már elismert írónak számító nőt, aki nemcsak múzsája volt, hanem tanítgatta is, például orosz nyelvre, hogy eredetiben olvashassa Tolsztojt és Puskint. Tanácsadóként, bizalmasként, mentorként, szövetségesként és afféle menedzserként is egyengette Rilke útját, például mecénásoknak mutatta be. Sokat utaztak együtt, Oroszországba vagy a bajor hegyek közé, ahol kapcsolatuk legintenzívebb három hónapját töltötték – Salomé később ezt a három hónapot tartotta élete legszebb nyarának. Románcuk három év múlva barátsággá alakult, ám a baráti kapcsolat egészen Rilke 1926-ban bekövetkezett haláláig megmaradt. Talán Sigmund Freud sem tévedett nagyot, amikor kapcsolatukat így jellemezte:
„Ő volt a nagy költő múzsája és figyelmes anyja is.”
A pszichoanalízis anyja
Lou Andreas-Salomé ismerte Sigmund Freud munkáit, de személyesen csak 1911-ben találkoztak. Ez után úgy döntött, Bécsben fog pszichoanalízist tanulni: fél évig látogatta Freud klinikai előadásait, és részt vett a lakásán tartott összejöveteleken is. Freud jó véleménnyel volt az asszonyról, bár alkatilag meglehetősen különböztek:
„Soha nem találkoztam még olyan emberrel, aki ilyen mélyen és kifinomultan érti a pszichoanalízist”
– vélekedett a pszichoanalízis atyja. De Lou Andreas-Salomé is kiérdemelte a „pszichoanalízis anyja” elnevezést, hiszen a bécsi mestert megelőzve foglalkozott például a női szexualitással. Megismerkedett Freud kollégáival, például Victos Tauskkal és a magyar Ferenczi Sándorral – őt még meg is látogatta Budapesten 1912-ben; Victor Tauskhoz pedig érzelmi szálak is fűzték. Freuddal haláláig levelezett; Nietzschéről könyvet írt (tucatnyi egyéb könyve és tanulmánya mellett), Rilke pedig neki ajánlotta az Órák könyvét. Egyik csodálója szerint az a férfi, akivel Lou viszonyt kezdett, kilenc hónap múlva világra hozott egy könyvet. Lou Andreas-Salomé 1937-ben, 75 évesen hunyt el. Halála után a nácik lerombolták a könyvtárát: azzal érveltek, hogy pszichoanalitikusként „zsidó tudománnyal” foglalkozott.
Ha szívesen olvasnál egy magyar pszichológusnőről is, ezt a cikket ajánljuk.
