Kevés irodalmi mű született olyan szorult helyzetben, mint Fjodor Dosztojevszkij egyik kisregénye: A játékos. Az orosz író nemcsak anyagi gondokkal küzdött, hanem saját szerencsejáték-függőségével is, amely mélyen áthatotta mindennapjait.
Egy kegyetlen kiadói szerződés miatt szinte versenyt futott az idővel, hogy elkészüljön a kisregény kéziratával. Ez a kényszer azonban különös módon éppen azt a nyers őszinteséget adta a regénynek, amely máig lenyűgözi az olvasókat. A játékos bár nem a legismertebb Dosztojevszkij mű, keletkezésének érdekes története sokat elárul szerzőjének személyiségéről és a korabeli irodalmi viszonyokról.
Dosztojevszkij versenyt futott az idővel
Dosztojevszkij rendkívül kedvezőtlen szerződést kötött kiadójával, Fjodor Sztellovszkijjal: amennyiben nem ad le időben egy új regényt, műveinek jogait évekre elveszítheti. Az orosz irodalom egyik legkiemelkedőbb alakja éppen ezért A játékost
mindössze néhány hét alatt – egyes számítások szerint mindössze 26 nap alatt – diktálta le gyorsírójának.
A kényszerhelyzet azonban nemcsak a feszült munkatempót határozta meg, hanem a történet intenzitását, és egy kapcsolat kezdetét is, hiszen az egyik első orosz gyorsíró, Anna Grigorjevna a mű kiadása után nem sokkal hozzáment az íróhoz.
A történet főhőse, Alekszej Ivanovics egy fiatal nevelő, aki belesodródik a rulett világába. A játék kezdetben lehetőségnek tűnik számára – a felemelkedés, a szerelem és az önigazolás eszközének. Ám hamarosan világossá válik, hogy a szerencse hajszolása sokkal inkább csapda, mint kiút.
A függőség belülről
A regény egyik különlegessége abban rejlik, hogy Dosztojevszkij nem kívülről szemléli a szenvedélyt, hanem belülről mutatja meg annak működését. Saját szerencsejáték-függősége adta az alapot a történethez, így a leírások szinte fájdalmasan hitelesek.
A sors érdekes iróniája, hogy a szerencsejáték miatt felvenni kényszerült hitelekből az író egy olyan regénnyel tud kilépni, melyben éppen saját függőségének rejtelmeit tárja az olvasók elé.
A regény egyik legnagyobb ereje, hogy a függőséget nem pusztán romboló erőként, hanem csábító élményként is ábrázolja. A nyerés eufóriája és a veszteség kétségbeesése folyamatosan váltakozik, miközben a szereplők egyre mélyebbre süllyednek. Ez a kettősség teszi a művet időtállóvá: nemcsak a szerencsejátékról, hanem az emberi természet gyengeségeiről is szól.
Dosztojevszkij műve így egyszerre fikció és személyes vallomás. A játékos nyersen szembesíti az olvasót azzal, milyen könnyű elveszíteni az irányítást saját életünk felett. Mindemellett fontos társadalmi üzenete is van a regénynek:
a korabeli Orosz Birodalomban komoly szociális problémákat okozott az elharapózó szerencsejáték-ipar.
Talán éppen ezért hat Dosztojevszkij kisregénye ma is olyan erővel, hiszen a szenvedély e formája sosem veszít aktualitásából, ahogyan a (regényben részletezett) mögötte húzódó pszichológiai tényezők is örökérvényűek.
Egy másik orosz író, Lev Tolsztoj a világirodalom egyik legszebb szerelmi történetét írta meg, de saját feleségével zsarnokként bánt.
