Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az úgynevezett hedonikus evés, azaz, amikor csak az élvezet miatt eszünk. Nassolás során nem azért vesszük magunkhoz az ételeket, mert éhesek vagyunk, hanem mert az agyunk bizonyos tevékenységekhez kapcsolja az evést.
Ismerős helyzet: befejezzük a vacsorát, kellemesen jóllaktunk, majd leülünk pihenni, és kis idő múlva mégis azon kapjuk magunkat, hogy valami rágcsálnivaló után nyúlunk. Nem azért, mert éhesek vagyunk, mégis nehéz ellenállni. Jogosan merül fel a kérdés: miért történik ez velünk?
Nem tudunk szabadulni a nassolástól
Egy friss kutatás szerint a válasz nem az akaraterő hiányában keresendő. Az evéshez kapcsolódó késztetéseink jelentős része tanult reakció, amelyet az agyunk az évek során alakít ki, vagyis sokszor nem azért akarunk enni, mert éhesek vagyunk, hanem mert az agyunk az évek során megtanulta bizonyos helyzetekhez az evést társítani - írja a realsimple.com.
Nagyon jó példa erre, amikor filmnézés közben popcornt majszolunk. Egy idő után már maga a tévézés is elegendő ahhoz, hogy aktiválja ezt a mintát. Ennek hatására nemcsak gondolataink forognak majd az étel körül, hanem a testünk is reagál: fokozódik a nyálelválasztás, és megnő a késztetés az evésre.
Az ilyen, ételhez kötődő ingereket sok minden kiválthatja: egy illat, egy napszak, egy helyzet vagy akár az, ahogyan éppen érezzük magunkat. A közös bennük, hogy nem valódi éhségből fakadnak, hanem korábbi megszokásokból.
Ezt hedonikus evésnek, azaz élvezeti evésnek hívjuk.
Az agy jutalmazó rendszere ilyenkor felülírhatja a jóllakottság jelzéseit, különösen akkor, ha korábban erős pozitív élmények társultak az adott ételhez. A magas cukor- vagy zsírtartalmú ételek ebben kiemelt szerepet játszanak, mert fokozott örömérzetet váltanak ki, vagyis erősebben aktiválják ezeket a mintákat.
Hogyan állhatjuk meg?
Ha jobban megfigyeljük magunkat, idővel különbséget tudunk tenni a valódi, fizikai éhség és az ilyen típusú késztetések között. A fizikai éhség fokozatosan jelentkezik, és általában többféle étellel is csillapítható. Ezzel szemben az érzelmi vagy megszokásból fakadó vágy hirtelen jelenik meg, gyakran konkrét ételekhez kötődik, és a legrosszabb, hogy még csak nem is feltétlenül szűnik meg attól, hogy elfogyasztjuk az adott ételt.
Az is nagyon jó módszer, ha adunk magunknak néhány percet, mielőtt cselekszünk. Ilyenkor ugyanis gyakran a késztetés gyorsan alábbhagy. Ez a rövid szünet segíthet abban, hogy ne automatikusan reagáljunk, hanem tudatosabban döntsünk.
Sokat számít, milyen környezet vesz körül bennünket. A megszokott helyzetek és rutinok erősítik az automatikus reakciókat, ezért, ha változtatunk rajtuk, azzal csökkenthetjük a nassolás esélyét is.
A nassolás tehát nem pusztán gyenge önfegyelem kérdése. Az agyunk az evést egyes esetekben „jutalomként” értelmezni, ha pedig ezt fel tudjuk ismerni, akkor a nassolásunkat is képesek leszünk visszafogni.
Kevesen tudják, hogy ez az egészségtelennek tartott élelmiszer mégsem olyan káros, mint hittük.
