Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
A kutyát gyakran nevezik az ember legjobb barátjának, és úgy tűnik, ez a kapcsolat évszázadok óta rendkívül szoros. A négylábú társaink elnevezése korántsem modern szokás.
Ezt bizonyítja egy különleges, 15. századi kézirat is, amely több mint ezer kutyanév gyűjteményét őrizte meg az utókor számára. A dokumentum nemcsak a kor kutyatartási szokásairól árulkodik, hanem arról is, milyen fontos szerepet töltöttek be az állatok a középkori mindennapokban.
Egy elfeledett kézirat több mint ezer kutyanévvel
Az 1460 és 1480 között keletkezett kézirat feltehetően az angliai Herefordshire-ben élő Dansey család tulajdona volt. A kor vadászeseményeinek fényűző leírásaival szemben, melyek főleg reprezentációs célból készültek, ez inkább gyakorlati célokat szolgáló gyűjteménynek tűnik, amelyet egy vidéki birtokon használhattak.
A kötetben a solymászattal és a mezőgazdasággal kapcsolatos feljegyzések is helyet kaptak, ám a legkülönlegesebb része az ábécérendbe szedett kutyanévjegyzék.
A lista összesen 1065 vadászkutyanevet tartalmaz. A dokumentum arra is rávilágít, hogy a középkorban a falkák minden egyes kutyáját saját néven tartották számon, ami
jól mutatja az emberek és állatok közötti szoros kapcsolatot.
Hősök, mesterségek és különös becenevek
A középkorban a vadászat az arisztokrácia egyik legnépszerűbb időtöltésének számított, és a négylábú kedvencek kiemelt szerepet kaptak ezeken az eseményeken. A névlista változatossága lenyűgöző: találunk benne történelmi és mitológiai ihletésű neveket.
Szerepel a listán például Achille (Akhilleusz), Ettore (Hektor) vagy – a híres római politikus és császár nyomán – Cesare (Caesar) is. Még a legendás lovag, Lancelot neve is feltűnik az összeállításban.
A Google új funkciója segítségével beállítható, hogy milyen oldalak jelenjenek meg a keresési eredmények között. Ha nem akarsz lemaradni cikkeinkről, kattints erre a linkre. Utána csak annyi a dolgod, hogy bepipáld a Dívány neve mellett megjelenő kis négyzetet – ahogy a képen látod.
Ha mindent jól csináltál, a „Saját források” felirat mellett látható lenyíló listában látnod kell a Díványt. Ezzel kész is vagy.
Sok név a kutyák külsejére vagy jellemére utalt. Ilyen volt a Blanche, vagyis „fehér”, a Whiteberde, avagy a „fehér szakáll”, a vidám természetre utaló Meryman, a robusztus Sturdy, illetve az ironikus Filthe.
Más elnevezések foglalkozásokból vagy előkelő nemesi titulusokból származtak, mint az Aldirman (tanácsos), a Sexteyne (sekrestyés), a Capteyne (kapitány) vagy a Duchesse (hercegné).
A zene világa szintén inspirációt jelentett: a Musike (muzsika) és Armonye (harmónia) nevek is szerepelnek a gyűjteményben.
A kutyaneveket tartalmazó lista nyelvtörténeti szempontból is értékes: számos ilyen érdekességeket is feltárt, köztük olyan egyedi szavakat tartalmaz, amelyek más korabeli szótárakban és szólistákon nem fordulnak elő. Ennek legfőbb oka, hogy – a mai gyakorlathoz hasonlóan – tulajdonneveket ritkán adatoltak a korabeli szótárak is.
A kézirat tehát végső soron nem csupán egy névjegyzék. Arról tanúskodik, hogy a kutyák évszázadokkal ezelőtt is megbecsült társaink voltak, akiket gazdáik egyedi nevekkel illettek, és akik fontos helyet foglaltak el az előkelő családok életében.
Kapcsolódó: összegyűjtöttük napjaink legviccesebb kutyaneveit.
