Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Egy, a mai gépfegyverekhez hasonló működési elvű eszközt vethettek be a római légiók Pompeii ostrománál, komoly zavart keltve az ellenség soraiban.
A görögöktől származó, polübolosz, vagyis többdobó névre keresztelt fegyvert egy mechanikus nyílvetőként kell elképzelni, amely fogaskerekei révén képes volt a nyílvesszőszerű lövedékeket gyors egymásutánban, ismétlődő sorozatok formájában kilőni.
Pompeii falai rejtették a fegyver nyomait
Bár magát a fegyvert fizikai formában a kutatók eddig nem találták meg, az általa hagyott nyomok alapján nagy bizonyossággal állítják, hogy az ókor géppuskája valóban létezhetett.
A Campania Egyetem kutatócsoportja Adriana Rossi vezetésével jellegzetes sérülésmintázatot azonosított Popeii erődített falainak északi szakaszán. Úgy vélik, ezeket a polübolosz ejtette. A nyomok i. e. 89-ből származhatnak, amikor Lucius Cornelius Sulla tábornok hadaival ostrom alá vette a várost. Az, hogy szinte tökéletes állapotban maradtak fenn,
annak köszönhető, hogy kétszáz évvel a támadás után a Vezúv kitörése következtében Pompeiit méteres hamu- és habkőretég temette maga alá.
Több bizonyítékot is találtak
A feltárt bizonyítékok igen beszédesek: a Herculaneum-kapu és a Vezúv-kapu közelében lévő erődítmény falain a kutatók sugárirányú, négyszögletes bemélyedéseket találtak, amelyek szabályos közönként, egy ívelt vonal mentén sorakoznak.
A sérülések alakja és mélysége megfelel a korabeli lövedékek által hagyott nyomoknak.
A kutatók a legmodernebb technikákkal, fotogrammetriával, 3D-szkenneléssel és lézerszkenneléssel igazolták feltevésüket, nagy felbontású 3D-modelleket készítetve a becsapódási helyekről.
Jócskán megelőzte a korát
A Heritage című tudományos folyóiratban közzétett tanulmány szerint a fegyvert egy görög mérnök, Alexandriai Dionüszosz találta fel, aki az i. e. 3. század körül a híres rodoszi fegyvertárban dolgozott. Az eszköz a saját korában
valóságos mechanikai csodának számított.
A polübolosz lánchajtása és fogaskerekekkel működő rendszere révén képes volt a lövedékeket gyors, ismétlődő sorozatokban kilőni, ami akkoriban egyedülálló megoldásnak számított – mintha csak egy ismétlő balliszta lett volna.
A fegyvert egy bizánci görög író, Philo írta le részletesen az i. e. 3. században, máig ez a létezésére vonatkozó elsődleges történelmi forrás. Rossi csapatának felfedezése különösen nagy horderejű annak fényében, hogy a fegyvernek eddig egyetlen fizikai példánya sem került elő.
A kutatók most összevetik a sérülésnyomokat Philo leírásával, azt remélve, hogy sikerül előállítaniuk a fegyver 3D-modelljét, így hamarosan arra is választ kaphatunk, pontosan hogyan is működött a gyakorlatban.
Ha a kutatók hipotézise megerősítést nyer, az azt jelenti, hogy Pompeii falai több mint két évezreden keresztül őrizték az ókor legmodernebb fegyverének bizonyítékát, amelyet elsőként a római légiók vetettek be, és máig a történelem egyik legkifinomultabb gyorstüzelő fegyverének számít
Az ókorban több pusztító erejű harci eszköz is létezett, a római hadiflotta titkos csodafegyvere, a corvus nevű csapóhíd például nagyban megkönnyítette az ellenséges hajók elfoglalását, míg Arkhimédész legendás tükre a nap sugarait összegyűjtve lobbantotta lángra a vitorlákat.
