Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Ez a Rómától alig két óra vonatútra található dél-olaszországi város különleges történetekkel várja az odalátogatókat: a helyiek a mai napig úgy tartják, hogy Benevento a boszorkányság európai központja, és az idősebb generáció számtalan legendát ismer, amely ezt a vélekedést támasztja alá. De vajon hogyan vált a város mitikus hellyé?
A település története rendkívül izgalmas, és számos babona, hiedelem is misztikus atmoszférát teremt Beneventóban, olyannyira, hogy ma már boszorkánymúzeumot is létesítettek a városban, a helyi focicsapat címerében egy boszorkány látható, de még a városban készülő Striga (a striga jelentése olaszul boszorkány) nevű ital is azt bizonyítja, Benevento lakói ma is hisznek az évszázados legendákban.
A város lakói számtalan legendában hisznek a boszorkányokat illetően
Benevento egy hozzávetőleg 55 ezer főt számláló város, de már évszázadok óta hisznek abban, hogy a boszorkányok ide jártak az ország minden részéről, hogy egy különleges, varázslatos diófa körül táncoljanak, amely a Sabato folyó partján áll. A boszorkányok állítólag itt tanulták ki a mesterséget, ezért gyülekeztek a városban.
A helyi boszorkányokat janaráknak hívják, és a város lakóinak számtalan praktikája van arra nézve, miként lehet távol tartani őket.
A szemmel verést például több módon is el lehet távolítani, a helyieknek különböző víz- és olajszertartásaik vannak e célból.
És ha seprűt helyeznek el az ajtónk elé, az is távol tartja a boszorkányokat, ugyanis jobban el vannak foglalva azzal, hogy megszámolják a seprűn a szalmaszálakat, semhogy bekússzanak a küszöb alatt a házba. Ha viszont reggel befonva találják a lovuk sörényét, akkor azon, kétséget kizáróan, egy boszorkány utazott éjszaka.
Így vált a város a boszorkányság központjává
A boszorkányos történetek először a 15. század közepén jelentek meg, akkor ugyanis egy per során merült fel a város neve. A korabeli iratokból kiderül, hogy egy boszorkánysággal vádolt nő vallotta azt 1428-ban, hogyha bekeni magát egy varázslatos kenőccsel, és elmormol egy varázsigét, akkor annak a bizonyos diófának a közelében találja magát. A versike így hangzik:
„Kenőcs, kenőcs,
vigyél el Benevento diófájához,
víz fölött és szél fölött,
és minden rossz idő fölött.”
Innentől fogva a környékbeli boszorkányperek esetében elegendő volt arra rávenni a vádlottat, hogy vallja be, járt már Beneventóban, ugyanis már önmagában ez is bizonyította, hogy az illető boszorkány.
Mivel a város évszázadokon át pápai fennhatóság alatt állt, a 11. századtól egészen Olaszország egyesítéséig, így a boszorkányokat folyamatosan üldözték az inkvizítorok, mert úgy vélték, ezeknek a nőknek hatalmuk van, és a gonoszt szolgálják.
Aminek viszont ténylegesen hatalma van a városban, azok a generációkon át örökített hiedelmek: a boszorkánymúzeum antropológiai gyűjtése nyomán kiderült, voltak olyan nők, akik azért nem jártak fodrászhoz, mert attól tartottak, hajukat majd gonosz varázslathoz használják fel. Ilyen sokat számít, miben hiszünk valójában, mert aszerint fogunk cselekedni is.
Ha arra is kíváncsi vagy, miért vádoltak egy lengyel tudóst boszorkánysággal a huszadik században, ezt a cikkünket ajánljuk.
