Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Magyarország sosem volt déligyümölcs-termelő nagyhatalom: hiába próbálták meghonosítani a citrusféléket hazánkban, ez még az 50-es években, szovjet nyomásra sem sikerült. A banán, a narancs, a citrom és a mandarin jó ideig luxuscikknek számított, és vagy bennfentes információra, vagy jó adag szerencsére volt szükség ahhoz, hogy valaki a boltban hozzájuthasson ezekhez a gyümölcsökhöz.
Azt, hogy mennyire elérhetetlenek voltak anno ezek az árucikkek, az is jól mutatja, hogy 1970-ben az egy főre jutó déligyümölcs-fogyasztás Magyarországon mindössze 6 kg volt. Ez a mennyiség a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai szerint 2011-re 11,7 kg-ra nőtt.
Ilyen volt a szocialista déligyümölcs-termesztés
A déligyümölcsök termesztésére irányuló próbálkozások az 50-es években kezdődtek. Az első citrusoltványok 1951 tavaszán érkeztek a Szovjetunióból, és a Balaton környékén, illetve Fertődön ültették el őket a kifejezetten erre a célra kialakított gazdaságokban. Ez akkora szenzáció volt, hogy még a Magyar Nemzet is hírt adott róla.
„Szerdán háromezer citrusoltvány érkezett a Szovjetunióból repülőgépen a Ferihegyi repülőtérre. A fertődi kísérleti gazdaság a szovjet tapasztalatok felhasználásával hosszabb ideje eredményes kísérleteket folytat a citrusfélék – citrom, narancs, mandarin – meghonosításával. A kétéves oltványok nagy részét Fertődön, a többit Akaliban, Tihanyban, Keszthelyen és Villányban ültetik el.”
Az első háromezer tő után további szállítmányok érkeztek, ám mivel a klíma természetesen nem volt megfelelő a növények számára, így azok hamar elpusztultak: elszáradtak vagy megfáztak, esetleg a kártevők pusztították el őket.
Banán csak a szerencséseknek jutott a szocializmusban
A banán igazi luxuscikknek számított még a 80-as évek elején is, előtte meg még inkább. Két módon lehetett hozzájutni az édes gyümölcshöz: vagy valaki pártvezető volt, esetleg azok közeli barátjaként bennfentes, és így akár taxival is házhoz vitték neki a banánt, de leginkább csak a téli hónapokban, máskor ugyanis nem lehetett kapni.
Ha az ember nem tartozott a fenti csoportok egyikébe, de valamilyen hihetetlen szerencse folytán mégis kapott egy fülest, hogy banánszállítmány érkezett a közeli boltba, akkor jobban tette, ha siet, mielőtt elfogy a készlet.
Ilyenkor ugyanis hosszú, kígyózó sorok alakultak ki az üzlet előtt, és szinte meg kellett verekedni a néhány banánért.
Ennek ellenére a magyar magazinok időről időre előrukkoltak néhány banános recepttel, amelyek közül egyik-másik igen hajmeresztőnek tűnik. A sült banán málna- vagy csokiöntettel még egészen elfogadható, de a hagymás banánleves nálunk már kiveri a biztosítékot, főleg úgy, hogy a levest curry-porral felvert tejszínnel kell tálalni a recept szerint, amely a Fejér Megyei Hírlapban jelent meg.
„4 fej vöröshagymát és 4 db banánt megtisztítunk és vékony szeletekre vágjuk. A hagymát 2 dekányi forró zsiradékban üvegesre pároljuk. 1 liter húslével (amit leveskockából készítettünk) felöntjük és forraljuk. A banán karikákat a levesbe dobjuk. Sóval, borssal és fehérborral Ízesítjük. 1,5 dl tejszint 1/2 kávéskanál curry- por hozzáadásával felverünk és tálaláskor a leves tetejére tesszük. Igen ízletes, különleges, pikáns levest kapunk.”
(Címlapfotó: Fortepan / Isaac Peter)
Ha arra is kíváncsi vagy, mik voltak a szocializmus kedvelt strandételei, ezt a cikkünket mindenképpen olvasd el!
