Így operáltak az ókori Rómában – hátborzongató eszközöket használtak

Olvasási idő kb. 4 perc
Google Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!

Koponyalékelés, amputálás és művégtagok készítése, plasztikai beavatkozások – az ókori Rómában meglepően fejlett volt az orvoslás, kifejezetten bonyolult operációkat is el tudtak végezni.

A köztársaság korai idejéből származó sírokra bukkantak régészek Rómában a Pietralata negyedben. Az egyik koponyán sebészeti beavatkozás nyomaira leltek, amely megmutatja, milyen komoly munkát végeztek az ókori orvosok. 

Nem ez az első eset, hogy a Pietralata negyedben érdekes leletek kerülnek elő: 1997-ben az időszámításunk előtti 8. és 6. század közötti időre datálható település maradványaira bukkantak, köztük az esővíz gyűjtésére használt, köralakú ciszternákra. Most két sír került elő a Via di Pietralatán: az egyik az időszámításunk előtti 5. században keletkezhetett, és egy szürke tufából faragott szarkofágot, valamint temetkezésnél használatos tárgyakat: vázákat, tálakat, kerámiakancsókat, tükröt és egy apró csészét rejtett.

Ki tudja, milyen rengeteg értékes lelet rejtőzik még Rómában?
Fotó: Special Superintendency of Rome

A másik sírhelyet később alakíthatták ki, régészek szerint az időszámításunk előtti 3. században. Az itt talált maradványok között egy férfi koponya is volt, amelyen fúrásnyomokat találtak – a lelet megmutatja, hogy milyen meglepően kényes beavatkozásokat is el tudtak végezni az ókori Rómában.

Sokszor túlélték a koponyalékelést

Kétségtelenül meglepő, hogy mintegy 2300 évvel ezelőtt a sebészek lyukat fúrtak egyes betegek koponyájába. Márpedig több olyan maradványra is leltek ebből az időből, amelyen trepanáció, vagyis koponyalékelés nyomai láthatóak – a többi között a híres régészről, Luigi Pigoriniról elnevezett római néprajzi múzeumban is kiállítottak néhányat.

Idézőjel ikon

Az operációról egyébként már Hippokratész is írt.

Gyakran gyógyítottak operáció nélkül is: a kisebb sebekre például ecetes borogatást tettek
Fotó: Sepia Times / Getty Images Hungary

A beavatkozás elsődleges oka általában az volt, hogy enyhítse a koponyában keletkező nyomást és az ezzel járó fájdalmat. Ennek olykor baleset, sokkal gyakrabban pedig hadi sérülés volt az okozója – több olyan leírás is fennmaradt, amely során betört koponyából származó csontdarabot távolítottak el. A beavatkozás természetesen roppant fájdalmas volt, hiszen ilyen esetekben hatékonyan használható érzéstelenítő nem létezett. Mivel azonban a sérülések gyakran nehezen kezelhető tüneteket is okozhattak – például állandósuló fejfájást, hangulatingadozásokat vagy akár rohamokat – nem volt nagyon más lehetőség, mint az operáció.

Noha azt gondolhatnánk, hogy egy ókori római orvos műtőasztaláról bizonyára nem távozhattak élve olyan páciensek, akiknek meglékelték a koponyáját, nem ez a helyzet. Számos olyan koponyára bukkantak ugyanis a régészek, amelyeken látszik: a fúrt lyukat újonnan nőtt csont fedte be, ami bizonyítja, hogy a beteg életben maradt.

Operáció az ókorban
Fotó: Dea / G. Nimatallah / Getty Images Hungary

Életben kellett tartani a római katonákat

Az ókorban a sebészi szakma elsősorban a hadi sérülésekkel összefüggésben fejlődött. A katonák életben tartása természetesen kiemelt jelentőséggel bírt, így a harctéri sebesülések gyógyítására nagy gondot fordítottak. Különféle módszerekkel voltak képesek elállítani a vérzést: legyen szó a seb bekötözéséről, kiégetéséről vagy akár erek elkötéséről.

Különösen amputációknál volt ez nagyon fontos: a beavatkozás elterjedtségét az is mutatja, hogy külön szakmává vált a művégtagok készítése.

A katonák mellett a gladiátorok harcra készen tartása is komoly mozgatórugója volt a sebészet fejlődésének. Az arénákban dolgozó sebészek fontos munkát végeztek, hiszen egy gladiátor kiképzése rengeteg pénzbe került – ennek volt köszönhető az is, hogy valójában jóval kevesebb halt meg közülük, mint azt sokan gondolják.

A császármetszés is létezett már az ókorban, noha nem alkalmazták gyakran, mivel a halálozási arány meglehetősen magas volt. A római vallás szerint ugyanakkor Aszklépiosz, a gyógyítás istene császármetszéssel jött világra, és sokáig tartotta magát az a (hamis) legenda is – Suetonius és idősebb Plinius is írt erről –, hogy Julius Caesar is így született. Mindezek azonban kétségtelenül bizonyítják, hogy már ebben az időben is ismert volt ez a beavatkozás.

Ilyen eszközöket használtak a sebészek az ókori Rómában
Fotó: Dea / A. Dagli Orti / Getty Images Hungary

Ilyen eszközökkel operáltak

Valószínűleg sokan gondolhatják, hogy a plasztikai sebészet egy kifejezetten modern találmány, pedig nem így van. Az ókorban is volt példa arra, hogy emberek azért feküdtek kés alá, hogy szebbé váljanak. Celsus római orvos és író a „De medicina” című híres művében orrplasztikáról, valamint fül- és ajaksérülés kijavításáról is írt.

Kifejezetten népszerű beavatkozás volt a körülmetélés „kijavítása”, nyomainak eltűntetése is.

A görögökhöz hasonlóan ugyanis a rómaiak is nagyra értékelték a testi szépséget – és nem is ódzkodtak a meztelenségtől, legyen szó a fürdőkről vagy a testedzés helyszíneiről, a palaisztrákról. Az abnormálisnak tartott nemi szerveket azonban megvetették vagy kinevették, és így tekintettek a körülmetélésre is – Celsus is leírta a beavatkozást, amely során orvosolták ezt a problémát.

A különféle operációkhoz természetesen speciális eszközöket használtak, amelyeket csak a legjobb mesteremberek tudtak elkészíteni. A ma Nagy-Britanniához, valaha a Római Birodalom fennhatósága alá tartozó Wroxeterben egy ókori orvos sírjában annak teljes eszköztárára bukkantak. Az értékes leletből kiderült, hogy a római sebészek sokszor meglepően hasonló szerszámokkal dolgoztak, mint a mai egészségügyi szakemberek. A sírból bronz és acél szikék, csontfúrók és -fűrészek, éles és tompa horgok, fogók és csipeszek, S alakú katéterek férfiaknak és némileg egyenesebb kialakításúak nőknek, spatulák és ollók kerültek elő.

Mai társaikhoz hasonlóan természetesen az ókori orvosok is nagy hangsúlyt fektettek a megelőzésre: nem is adtak rossz tanácsokat betegeiknek.

Elveszett harmónia

Elveszett harmónia

Előrendelhető a Dívány új könyve, az Elveszett harmónia, melynek segítségével megértheted, hogy a széthullás nem a vég, hanem a kezdet. Tóth Réka Ibolya saját módszerével mutatja meg, hogy a harmónia nem elérhetetlen vágy, hanem az az alapállapot, amelybe te is visszakerülhetsz. Önmagad megértése, valamint a QR-kóddal elérhető meditációk és testtudatos gyakorlatok segítenek a gyógyuláshoz vezető útra lépni, így megszabadulhatsz az ismétlődő mintáktól és a régi szenvedéstől.

Keresd a könyvet az Inda Press Kiadó kínálatában!

hirdetés

Kálmán Gábor
Kálmán Gábor
Vezető szerkesztő
Kálmán Gábor az ELTE Bölcsészettudományi Karán szerzett diplomát kommunikáció szakon. Újságíróként és szerkesztőként is dolgozott online és print napi-, illetve hetilapoknál, magazinoknál, később tördelőként, grafikusként és művészeti vezetőként szerzett tapasztalatokat. A Kodolányi János Főiskolán online újságírás gyakorlatot vezetett, elvégezte a 4Cut Digitális Műhely Videóvágó, videótechnikus tanfolyamát. 2024 óta dolgozik a Díványnál újságíróként és szerkesztőként. 2026 januárjától vezető szerkesztői feladatokat is ellát.
Oszd meg másokkal is!

Neked ajánlott

Az oldalról ajánljuk

Testem

Nem csak náthára utalhat, ha eldugult orral ébredsz: krónikus elváltozás is okozhatja

Te is úgy ébredsz szinte minden reggel, mintha betonnal öntötték volna ki az orrodat, pedig nem is vagy megfázva? Sokan hajlamosak egy egyszerű vállrándítással elintézni a hajnali orrdugulást, pedig a háttérben komoly, kivizsgálást igénylő okok állhatnak. A tünetek mögött leggyakrabban a matracunkban rejtőző poratkák, a hálószobai penész vagy a háziállatok hámsejtjei állnak, de ha a dugulást nem kíséri tüsszögés, akár krónikus orrsövényferdülés vagy nyálkahártya-duzzanat is okozhatja a bajt.

Világom

Itt írta Beethoven az Örömódát – Mátyás király és a Habsburgok is odavoltak a városkáért

Alig néhány órányira a magyar határtól fekszik egy mesebeli, biedermeier stílusú kisváros, amely évszázadokon át Európa elitjének titkos menedéke volt. Baden bei Wien kénes forrásaiért és mediterrán klímájáért már Hunyadi Mátyás és felesége, Beatrix királyné is rajongott, később pedig a Habsburg uralkodók ide költöztették át a teljes bécsi udvart a nyári hónapokra. A fenséges paloták és kilométeres parkok árnyékában azonban nemcsak a politika formálódott, hanem a kultúrtörténet is: itt, egy szerény badeni házban írta meg a teljesen siket Beethoven a világirodalom egyik legfontosabb művét, a IX. szimfóniát és az Örömódát.

Világom

Súlyos veszélyt jelenthet az Adrián ez az élőlény: mérgező tüskéje durva ízületi gyulladást okozhat

A horvátországi nyaralás legszebb pillanatait is egy másodperc alatt tönkreteheti egyetlen óvatlan lépés a sekély vízben. Az Adriai-tenger sziklás partjainál tömegesen megbújó tengeri sünök nemcsak kellemetlen meglepetést okoznak, de tűhegyes fegyvereik komoly egészségügyi kockázatot jelentenek. A bőr alá fúródó, könnyen letörő és mérgező tüskék ugyanis hajlamosak elvándorolni a szövetek között, és ha elérik a csontot vagy az inakat, súlyos, hónapokig tartó ízületi gyulladást indíthatnak el.

Offline

Ezért vált Christian Dior Coco Chanel ellenségévé

Christian Dior „New Look” kollekciója teljesen új korszakot nyitott a divatban, miközben Coco Chanel nyíltan támadta a nőies, extravagáns stílust. Két ikonikus tervező, két teljesen eltérő nőideál és egy rivalizálás, amely örökre átírta a luxusdivat történetét.

Testem

Ez a gyulladás észrevétlenül teszi tönkre a szíved: így előzheted meg

Sokan élnek abban a tévhitben, hogy ha a koleszterinszintjük és a vérnyomásuk rendben van, akkor teljesen védettek a szívinfarktussal szemben. A legfrissebb orvosi kutatások azonban rávilágítottak egy eddig háttérbe szorított, néma gyilkosra: a szervezetben megbúvó krónikus gyulladásra. Ez az alattomos folyamat belülről, észrevétlenül marja meg az erek falát, és úgy teszi instabillá a lerakódásokat, hogy az bármikor hirtelen stroke-hoz vagy szívhalálhoz vezethet – függetlenül attól, hogy mit mutat a koleszterin-laborunk.