Albert Speer neve máig a náci Németország egyik legellentmondásosabb alakját jelenti. Hitler egykori építésze és későbbi fegyverkezési minisztere a nürnbergi perben nem a tagadást, hanem a megbánást választotta, ezzel elkerülte a halálbüntetést. A BBC archívumában megőrzött, 1970-es interjúban Speer már önkritikusan beszélt saját szerepéről, ám sok történész szerint mindez inkább ügyes önmarketing volt, mint valódi felelősségvállalás.
A nürnbergi per 1946 októberében zajlott, ahol 21 náci vezetőt állítottak elő háborús bűnök és népirtás vádjával. Míg Hermann Göring végig kihívóan viselkedett, Speer stratégiája az volt, hogy elhatárolódjon Hitlertől, ugyanakkor elismerje a kollektív felelősséget. Ezzel a gesztussal elérte, hogy húsz éves börtönbüntetésre ítéljék, nem pedig halálra. A szabadulása után bestseller könyveivel és interjúival sikeresen alakította át közmegítélését: „a jó náci” szerepébe bújt, aki állítólag sosem látta át a rendszer bűneit.
Így lett Hitler építésze
Speer 25 évesen csatlakozott a náci párthoz, és gyorsan Hitler bizalmába férkőzött. Ő tervezte a monumentális nürnbergi felvonulási tereket, köztük a hírhedt „Fénykatedrálist”, ahol többszáz reflektor világította meg az éjszakai égboltot. Hitler rajongott Speer művészi látásmódjáért, és megbízta a Harmadik Birodalom tervezett fővárosa, Germania megtervezésével.
Később, 1942-ben, fegyverkezési miniszterként már több millió kényszermunkás dolgozott az irányítása alatt,
akik közül sokat halálra dolgoztattak a gyárakban és bányákban a náci vezetők.
A hatásos védőbeszéd miatt enyhe lett a büntetés
A háború után Speer azt állította, hogy csak a nürnbergi per során szerzett tudomást a zsidóüldözésről. Ám később kiderült:
1943-ban részt vett azon a konferencián, ahol Heinrich Himmler nyíltan beszélt „a zsidó nép megsemmisítéséről”.
Történészek szerint, ha Speer nem is volt jelen személyesen, közvetlen munkatársai révén biztosan tudott mindenről. Mindez megkérdőjelezi, mennyire volt őszinte a bűnbánata, vagy inkább csak saját túlélése érdekében építette gondosan fel a „megtévesztett értelmiségi” imázsát.
Speer 1981-ben halt meg Londonban, miközben egy új könyvét népszerűsítette. Halála után kiderült, hogy kettős életet élt:
titkos szeretője is volt, akiről sem családja, sem a nyilvánosság nem tudott.
Épületeiből mára szinte semmi sem maradt, de az általa megalkotott díszletek a nácizmus hatalmi szimbolikájának örök elemei maradtak. Személye örökké megosztó marad, hiszen sokakban máig él még a kérdés: egy olyan ember lehet-e ártatlan, aki megalkotója volt egy olyan rendszernek, amely milliókat pusztított el?
Ha kívácsni vagy a világ legveszélyesebb könyvére, amely 100 éve jelent meg, olvasd el ezt a cikkünket is!
