A világ egyik leghírhedtebb diktátora nehezen kezelhető, akaratos, makacs gyerek volt, aki folyamatosan szembeszegült apja akaratával, ez pedig állandó konfliktusokhoz és testi fenyítéshez vezetett. Hogy ez miként hatott a férfi személyiségfejlődésére, az többek között Paula Hitler, a náci vezető húgának naplójából derül ki.
Adolf Hitler 1945. április 30-án követett el öngyilkosságot az ő és a náci Németország többi vezetőjének védelmére épített Führerbunkerben. A területet ma csak egy információs tábla jelöli, ám nem véletlenül ilyen puszta ez a történelmi jelentőségű hely.
Albert Speer neve máig a náci Németország egyik legellentmondásosabb alakját jelenti. Hitler egykori építésze és későbbi fegyverkezési minisztere a nürnbergi perben nem a tagadást, hanem a megbánást választotta, ezzel elkerülte a halálbüntetést. A BBC archívumában megőrzött, 1970-es interjúban Speer már önkritikusan beszélt saját szerepéről, ám sok történész szerint mindez inkább ügyes önmarketing volt, mint valódi felelősségvállalás.
Az argentin legfelsőbb bíróság pincéjében bukkantak a rég elfeledett, még a nemzetiszocialista Németország időszakából származó dokumentumokra.
Van néhány olyan munka, amit akkor sem vállalnánk el, ha fizetnének érte. De tételezzük fel, hogy van választásunk, és nem váltunk mások játékszerévé, vagy inkább eszközévé, ahogy sokan a második világháborúban.
A világunk arculatát jelentősen formáló embereknek nem csak az élete, a halála is nagyban foglalkoztatja a közvéleményt. Nem véletlen, hogy még ma is vannak, akik azt vallják, hogy Bob Marley például egy CIA-merénylet áldozata lett, Marilyn Monroe-t megmérgezték, ahogyan sokan vélik úgy, hogy Hitler sem halt meg 1945-ben. Bár, ez utóbbit most hitelesen is bizonyíthatják.
Nehéz elképzelni, hogy valaki, aki annyi borzalmat, szenvedést és gyűlöletet hozott ebbe a világba, az szerethető ember, mi több, imádat tárgya. A milliók haláláért felelős Adolf Hitlert pedig olyan rajongás vette körül, mint ma bármelyik popsztárt. Erről tanúskodnak a neki írt levelek is.
Nemcsak az egyszerű halandóknak van néha szükségük arra, hogy kipihenjék a hétköznapok fáradalmait: a történelem legvéresebb kezű diktátorai is szívesen elvonultak, ha pihenésre vágytak. Összeállításunkból kiderül, hol nyaralt legszívesebben Hitler és Sztálin.
Közel 200 embernek állít emléket a Duna melletti német pantheon. A dicsőség csarnoka nem a hitleri művészet alkotása, majd 100 évvel a nemzetiszocialista eszmék elterjedése előtt épült.
Aligha akad még egy olyan szálloda Németországban, de talán az egész világon, mint amelyet közel kilencven éve a nácik hoztak tető alá. Nem csupán méreteiben egyedülálló – hiszen ez a valaha épült legnagyobb hotel –, hanem azért is, mert évtizedeken át egyetlen vendég sem lépte át a küszöbét, sőt, még a környékét is elkerülték.
Adolf Hitlerről elsőre a holokauszt és a második világháború borzalmai jutnak eszünkbe. Ha nem a berlini pincében befejeződő politikai karriert futja be, akkor minden bizonnyal festőművész szeretett volna lenni. Nagy ambíciói voltak, és bár akadt egy professzor, aki a festészet helyett az építészet felé orientálta volna, igen prózai okból kifolyólag itt véget is értek művészi törekvései.
A náci Németországtól a Szovjetunión át Japánig minden világbirodalomnak megvoltak a maga diktátorai. De sosem álltak egyedül: bármily szörnyű emberek álltak is az országok élén, mindegyiküknek akadt párja. Volt, akit a hatalom vonzott, mást a luxus motivált, de egyiküket sem erőszakkal láncolták magukhoz.
