Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Aligha akad még egy olyan szálloda Németországban, de talán az egész világon, mint amelyet közel kilencven éve a nácik hoztak tető alá. Nem csupán méreteiben egyedülálló – hiszen ez a valaha épült legnagyobb hotel –, hanem azért is, mert évtizedeken át egyetlen vendég sem lépte át a küszöbét, sőt, még a környékét is elkerülték.
A budapesti Kerepesi út Baross tér és Örs vezér tere közötti szakasza csupán száz méterrel rövidebb, mint az a gigantikus szálloda, amelyet Adolf Hitler utasítására építettek a náci Németországban. A 4,5 kilométeres épületegyüttest 1936 és 1939 között húzták fel.
Hitler álma
Az észak-németországi Rügen-sziget fehér homokos partján több mint 9000 munkás dolgozott azon, hogy mindössze három év alatt tető alá hozzák Adolf Hitler álmát: Prorát, egy olyan tengerparti üdülőhelyet, ahol úgy nyaralhatnak a polgárok, hogy ki sem kell tenniük a lábukat az országból. A náci vezér úgy képzelte, hogy minden család kap majd egy hét szabadságot egy ingyenes vakációra, amely egyfajta köszönet lett volna a birodalma lakóinak hűségéért és a gazdaság megerősítése érdekében végzett munkájáért.
10 ezer szoba 20 ezer ággyal
A tízezer szobás szálloda minden ablaka a Balti-tengerre nézett, szárazföldi kilátással csupán a folyosók rendelkeztek.
A hálóhelyek nem voltak túl nagyok, de az 5 × 2,5 méteres szobában így is elfért volna két ágy, egy gardrób és egy mosdó, és emeletenként lett volna közös vécé, zuhanyzó és a fürdőszoba.
Noha a projekt pontos árát sosem becsülték meg, az építkezés évei alatt a kormány több mint 237,5 millió birodalmi márkát költött, amely akkoriban 59 millió, ma pedig több mint 1,1 milliárd dollárnak megfelelő összeg volt. Az építkezés már 1939 nyarára majdnem be is fejeződött, ám 1939. szeptember 1-jén, a második világháború kitörésének napján felfüggesztették a munkálatokat.
Szálloda nyaralók nélkül
A szállodába végül egyetlen nyaraló sem érkezett, ám a háború évei alatt egy kicsiny része jó szolgálatot tett, itt kaptak ugyanis többek között helyet a menekültek. 1945-ben a szovjetek katonai bázisa lett az épületkomplexum, amelynek bizonyos részeit teljesen tönkretették, és el is pusztították.
1956-ban keletnémet katonai területté vált, az 1990-es német újraegyesítés után a lebontását fontolgatták, de a védett státuszról szóló döntést követően katonai technikummá alakult, majd menedékkérők elhelyezésére szolgált.
Ezután évekig üresen, érintetlenül állt a szálloda, az épületei – néhány kivétellel – pusztulásnak indultak.
Egyben senkinek sem kellett
A gigantikus építményt több évtizedig hiába is próbálták eladni egyben, egyetlen vevője sem akadt, mígnem 2004-ben egyenként, különféle felhasználási célra kezdték értékesíteni a blokkokat. Egy részében végül lakásokat, egy másikban egy szállodát alakítottak ki, de apartmanok is kaptak itt helyet, sőt, 2011-ben 401 férőhellyel, 96 szobával itt nyílt meg Németország legnagyobb ifjúsági szállója is.
Ha kíváncsi vagy a világ leghosszabb ideje működő szállodájának történetére is, olvasd el az erről szóló cikkünket is!
