A szentpétervári Téli Palotában 1903. februárjában került sor az utolsó Romanov-bálra. A jelmezes esten számos fotó is készült a cári családról és a nemesek tömegéről.
Az utolsó orosz cár, II. Miklós és felesége Alexandra Fjodorovna nagyszabású bált adott 1903. telén Szentpétervárott. A tematikát a népviselet adta, jelmezben, de nem akármilyenben, orosz viseletben kellett a résztvevőknek megjelenniük a palotában. Az akkor készült dagerrotípiák a mai napig hatással vannak a trendekre, hiszen ezeknek köszönhetően ismerünk számos olyan díszes öltözéket, melyek viselése a kommunizmus évtizedei alatt vélhetően komoly retorziókat okozott volna.
Ez volt az év legnagyobb társasági eseménye, melyre már jó előre készültek a meghívottak. A leírások szerint minden vendég a 17. századi orosz viseletek inspirálta, neves tervezők által készített jelmezt viselt. Összesen 174 fotó készült ekkor, melyeket ma az Orosz Történeti Múzeumban őriznek.
Felbecsülhetetlen értékű fotók készültek az utolsó cári bálról
Az elkészült fényképek között portrék és csoportképek is vannak, melyeket egy albumba rendeztek. Az albumot limitált példányszámban adták ki 1904-ben. Elsősorban a bál résztvevői között értékesítették, az eladásokból származó bevételt
jótékonysági célokra fordították.
A képek már ekkoriban inspirálták a nyugati művészeket is, Németországban például egy orosz kártyapaklit adtak ki a jelmezekből. A felbecsülhetetlen értékű gyűjteményt 1981-ben adományozta az Orosz Történeti Múzeumnak Szergej Polonszkij. Az ismét nyilvánossá váló fotókon szereplő ruhák a Szovjetunió bukását követően is számos divattervezőt inspiráltak, de
a Csillagok háborúja jelmezeihez is alapul szolgáltak.
Az utolsó orosz cár bálja két napig tartott
A bál szervezésekor a II. (Nagy) Péter kulturális változásokat eredményező nyugati nyitása elé tekintettek lelki szemeikkel. szerették volna a hamisítatlan, velejéig orosz viselettörténetet bemutattatni és újra elterjeszteni a birodalomban az által, hogy
magukra öltötték pár éjszaka erejéig.
A szemlélet, mely a szláv kultúra túlélését a nyugattól való elzárkózásban látta, még Miklós apja, Sándor cár idején kezdett elterjedni Oroszországban.
A bál ötletét a cárné vetette fel a Romanov-dinasztia megszületésének 290. évfordulóján. Az ötlet nyilvánvalóan elnyerte a cár tetszését is, hiszen hamarosan hozzáláthattak a hosszadalmas előkészületeknek. Valószínűleg éppen az volt a terv, ami végül az eredménye lett, a régi orosz rituálék, a hagyományos művészet és a viselethez kapcsolódó tradíciók megörökítése, tovább éltetése. Mindenesetre időt és anyagi erőforrást nem nézve készülődtek a nagy alkalomra, és a dokumentációra is jócskán felkészültek.
A bál két estéje nyitányaként február 11-én és 13-án az Ermitázs színházában adtak elő egy-egy válogatást a Borisz Godunovból, A bajadérból és A hattyúk tavából.
Ezután következett a vacsora és a tánc. A hagyományos jelmezeket február 13-án öltötték magukra a résztvevők, a fotográfiák is ekkor készültek. A cár egyik felmenőjének, az első Romanov-trónörökös, a későbbi Alexej cárnak öltözött, ruhája egyes részei az eredeti, 17. századi öltözetből származtak. Alexandra az egykori cár felesége, névrokona kosztümjét öltötte magára. Marija Georgievna nagyhercegnő így emlékezett vissza:
„Valamilyen titokzatos varázslat mintha ezeket az ismerős alakokat Oroszország keleti múltjának pompás látomásaivá változtatta volna.”
A dinasztia utolsó tíz éve alatt ehhez mérhető ünnepséget már nem rendeztek. A cári család utolsó fényképeit azonban ide kattintva megnézheted.
