Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Gondolkodtál már azon, miért is álmodsz úgy, ahogy? Miért lesznek egyes álmok színesek, mások pedig miért peregnek fekete-fehérben?
Képzeld el, hogy visszapörgetjük az időt a hatvanas–hetvenes évekbe, amikor a legtöbb család nappalijában még csak fekete-fehér televízió állt. Vajon azok, akik ezt a képernyőt nézve nőttek fel, máig hajlamosabbak fekete-fehérben álmodni? Vagy mindannyian álmodunk „színtelen” képeket?
Az álmaink meglepő részletei
Egy brit kutató, Eva Murzyn azt vizsgálta, mennyiben befolyásolja a gyermekkori médiaélmény az álmaink színeit. A felvetés logikus: ha valaki éveken át nap mint nap fekete-fehér filmekkel, tévéadásokkal és fotókkal találkozott, akkor a képzelete is sokkal több fekete-fehér elemet gyárt, mint azoké, akik már kizárólag színes környezetben nőttek fel.
Murzyn nem elégedett meg a felületes kérdőívekkel, hanem kétféle módszert is alkalmazott: a résztvevők egy része álomnaplót vezetett, mások részletes kérdőíveket töltöttek ki. Így nemcsak azt lehetett látni, hogy ki mit gondol az álmairól, hanem azt is, hogyan emlékeznek vissza közvetlenül az ébredés után.
Az eredmények meglepők voltak, mégis logikusak. Az idősebb korosztály, amely fiatalon sok fekete-fehér filmet nézett, gyakrabban számolt be szürkeárnyalatos álmokról. Ez nem jelenti azt, hogy ők soha nem álmodnak színesben, de arányaiban több olyan álomra emlékeztek, amelyből hiányoztak a színek. A fiatalabb résztvevők viszont szinte kizárólag színes álmokat idéztek fel, amely jól mutatja, mennyire meghatározó, hogy milyen képi világ vesz körül bennünket életünk első évtizedeiben.
Vagyis álmainkat messze nem csak a biológia befolyásolja. A környezetünk, a tapasztalásaink, a korai emlékeink éppúgy hatással vannak az álmainkra hosszabb távon, mint például a hormonális egyensúly alakulása.
Ettől függ, milyen élénken emlékszünk az álmokra
A kutatás másik fontos tanulsága az volt, hogy az álmaink színeiről alkotott emlék sokszor bizonytalan. Aki álomnaplót vezet, vagyis közvetlenül ébredés után írja le az élményeit, sokkal élénkebb, részletesebb képeket rögzít, mint aki csak napokkal vagy hetekkel később próbál visszaemlékezni. Ez azt mutatja, hogy az álmok felidézése önmagában is alakítja a tapasztalatot: a színek könnyen elhalványulnak, vagy éppen utólag „színesítjük ki” az emléket.
Felmerül a kérdés, vajon valóban vannak-e tisztán fekete-fehér álmok, vagy csak az emlékezet játszik velünk. A pszichológusok szerint mindkettő lehetséges. Az agy ugyanis az álom során a korábban látott élményeket dolgozza fel és keveri össze újra. Ha valaki életének egy jelentős szakaszában fekete-fehér képi világgal találkozott, annak nyoma maradhat a belső képalkotásban. Ugyanakkor az is igaz, hogy a felidézéskor a részletek könnyen elmosódnak, és a színek helyét átveheti a szürkeség.
Ha pedig elfogadjuk, hogy a fekete-fehér képernyős emlékeink ennyire komoly befolyással lehetnek az álmainkra, akkor gondoljunk bele, a fiatalabb, okostelefonok világába született generáció álmai milyenek lehetnek?
A digitális kor fiataljai már gyerekkoruktól kezdve színes, gyakran túlzottan is élénk vizuális ingerekkel találkoznak, legyen szó televízióról, számítógépes játékról vagy közösségi médiáról. Az ő álmaikban talán több a harsány szín, a gyors váltás, a vizuális túlzás.
Ha tetszett ez a cikk, olvasd el, mit árulhatnak el rólad az alvási szokásaid.
