Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Talán egy kezünkön meg tudjuk számolni, hogy hány olyan embert ismerünk, aki szeret állásinterjúra menni vagy akár interjúztatni. Azt mondják, ez már-már művészet. Nos, Edison talán túlzásba is vitte.
146 kérdésre kellett választ adnia azoknak, akik Edisonnal szerettek volna dolgozni, ám sokan, akik megpróbálták, azt mondták „két lábon járó enciklopédiának” kell lenni ahhoz, hogy az ember helyesen válaszoljon a legtöbb feladványra.
Edison magasra tette a mércét
Ma valószínűleg bogarasnak mondanánk a feltalálót, hogy előállt ezzel az ötletével, de ha arra gondolunk, hogy ma a nagy cégek, mint a Google vagy az Apple, hány körön keresztül interjúztatják leendő alkalmazottaikat, akkor megérthetjük Edison szándékait is, bár talán túl szigorúan ítélte meg az embereket, amikor azt mondta: „kifejezetten műveletlennek tartom azokat, akik egyetemre járnak”.
Mivel ő maga írni, olvasni, számolni az édesanyjától tanult, és később autodidakta módon sajátított el mindent, amit tudott, talán megbocsáthatjuk neki a fenti megjegyzést. Mindenesetre az biztos, hogy nagyon kevesen mentek át a felvételi tesztjén, amit ma inkább műveltségi kérdéssornak mondanánk.
718 jelentkezőből mindössze 57 érte el a 70%-os minimumot, és csak 32-en teljesítettek 90%-ra, pedig ez lett volna a kívánatos eredmény Edison szerint.
A sikertelenül próbálkozók, akik magasan képzettnek tartották magukat, természetesen frusztráltak voltak, akadt, aki csak „buta vizsgának” nevezte a tesztet. Ami meglepő, hogy a felvételi vizsgán sem a feltaláló legkisebb fia, aki az MIT-re járt akkoriban, sem Albert Einstein nem ment át. Utóbbi ugyanis nem tudta azonnal megmondani, hogy mennyi a hang sebessége.
Nézzük a kérdéseket!
Ha már fúrja az oldaladat, hogy mik lehettek ezek a kérdések, mutatunk néhányat. (A válaszok zárójelben a kérdés után.)
- Melyik amerikai város nevezetes a mosógép gyártásáról? (Chicago)
- Ausztrálián kívül melyik országban élnek még kenguruk? (Új-Guineában)
- Melyik a két legnagyobb állam Amerikában? (Edison idejében: Texas és Kalifornia ebben a sorrendben)
- Nevezzen meg egy híres hegedűkészítőt. (Stradivarius)
- Ki fedezte fel a Déli-sarkot? (Roald Amundsen)
- Milyen fajta fából készítik a fejszék nyelét? (Amerika keleti részén berkenyéből, a nyugati részén hikoridió fából.)
- Nevezzen meg három különösen erős mérget. (cián, sztrichnin és arzén)
- Hol van Koppenhága? (Dániában)
Ha valaki kíváncsi a teljes kérdéssorra, itt megtekintheti angol nyelven.
A teszt nem volt népszerű
Kétség sem fér hozzá, hogy nemcsak azok álltak értetlenül a vizsgakérdések előtt, akik megpróbálták a tesztet, de nem teljesítettek jól, a közvélemény szerint is értelmetlen volt egy ilyen kérdéssort alkalmazni.
Amikor a teszt kiszivárgott a sajtóba, közfelháborodást keltett. A New York Times 1921-ben jelentette meg a teljes listát, és éles bírálatot fogalmazott meg hozzá:
„A teszt lényege, hogy az ember emlékszik-e különböző információkra, és nem a tényleges tudását, az intelligenciáját vagy az érvelési képességét teszi próbára.”
A cikkben az elkeseredett jelentkezők is megszólaltak.
Edison, természetesen, a maga módján megvédte a tesztjét, azt állítva, hogy minden egyes alkalommal, amikor valaki nem emlékszik valamire, az 5000 dollárjába kerül. Szerinte tények millióival találkozunk életünk során, és ezeknek mind ott kellene lenniük a fejünkben.
A műveltségi kérdéssor után jöhet egy rejtély? Itt olvashatsz olyan titkos szobákról, amelyeknek a létezéséről csak kevesen tudnak.
