Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Bár a legősibb foglalkozás címét kisajátította egy bizonyos „hivatás”, a legrégebbi mesterségek között több máig ismert is ott van még a listán. Ilyen az építési vállalkozó, generálkivitelező, a szobrász-, a festő- és a zeneművész, vagy akár a divattervező. De gondoltad volna, hogy a fogászat gyökerei is i. e. 7000-ig nyúlnak vissza?
Még azelőtt, hogy építkezni kezdtünk volna, az ősember már vérrel, sárral és szénnel festett barlangja falára. Spanyolország északi részén, Santander városától nem messze, az Altamira barlang egyedülálló „freskóinak” keletkezését 35–36 ezer évvel ezelőttre becsülik. Valahogy szűk 500 ezer éve nagyobb gonddal körülnyirbált bőrcafatokat aggatunk idomaink elfedésére, és vitatott ugyan, de a mai Tanzánia területéről az első vadászokról már több mint 1,5 millió évvel ezelőttről is van sejtésünk. Etiópia térségében pedig már bő 2,5 millió évvel ezelőtt is készített az ember szerszámot.
Tekintettel arra, hogy a legelső foglalkozások a legalapvetőbb emberi szükségletek kielégítése érdekében alakultak ki, nem meglepő, hogy a fogorvoslás is viszonylag hamar létrejött.
Kezdetleges fogorvoslás és fogkefék
I. e. 5000 tájékáról sumér forrásokból tudjuk, hogy a fogférget hibáztatták a fogszuvasodásért. Ez napjainkban is a nátha után a második leggyakoribb betegség, nem csoda tehát, hogy kezeléséről az ókori görögök közül már Hippokratész és Arisztotelész is írt. Pedig megelőzésként, i. e. 3000 körül már a babilóniaiak és az egyiptomiak is lehántolt végű botokkal tisztították fogaikat, vagyis megalkották az első fogkeféket.
Már kifinomultabb és a feladatra testreszabottabb célszerszámról 1498-ból van tudomásunk Kínából, ahol csont- vagy bambuszdarabba rögzítették a vaddisznók sprőd szőrcsomóit, és ezzel komolyabbat léptek előre a szájhigiénia alapjainak letételében. A fogkefe tömeggyártására, ami az Amerikai Egyesült Államokban valósult meg, 1885-ig kellett várni,
Kezdetleges fogkrémek és műfogsorok
I. e. 700-ból már emberi vagy állati eredetű foggal igyekeztek egy-egy elvesztett fogat pótolni, de hogy ennek időpontját minél későbbre kitolják, már az egyiptomiakhoz hasonlóan az ókori görögök és rómaiak is használtak valamiféle pasztaszerű kencét fogaik bedörzsölésére. A végképp kihullott fogak helyére a 16. században, Japánban már teljes műfogsort alkalmaztak, mégpedig fából. Az 1700-as évektől az elefántcsont protézis kezdett inkább elharapózni. George Washingtonnak például nem sokáig fájt egy ilyenre a foga, lett is neki! Ezzel fogalommá vált mint a műfogsort népszerűsítő első történelmi személyiség. Az 1700-as évek végétől porcelánból készült pótfogakat az 1800-as évek közepétől már edzett gumilemezekbe ültetik.
Kezdetleges fogselymek
A fogselymek tekintetében fogalmazhatunk úgy, hogy szégyenfolt vagyunk a fogzománcon, hiszen miközben már a történelem előtti népek is használtak például lószőrt a fogaik közé szorult ételmaradék eltávolítására, nálunk méltánytalanul mellőzött eszköz még napjainkban is. Az 1800-as évek elejétől viaszszálból, az 1800-as évek végétől selyemből állítják elő ezt a hasznos fogápolót.
Dr. Szomolányi Gy. István, a fog- és szájbetegségek orvosa a Dívány.hu kérdésére elmondta: „A fogorvoslás történetéből rengeteg érdekesség tudható, például, hogy a ma is Highmore-üregként számontartott arcüreget az azonos nevű fogász praxisa során két betege esetén keresztül fedezte fel. Az egyik egy cipész volt, aki a cipő szegecseléséhez használt szeget munka közben a szájában tartotta, de az egyszer csak eltűnt valahol a szájpadlása táján. A másik egy idős hölgy volt, aki a lyukas fogát a hajtűjével piszkálta, amíg az eszköz »fel nem szívódott«. A titokzatosan eltűnt tárgyak az addig nem ismert arcüregbe vesztek – meséli a szakember. De hasonló ínyencség az is, hogy I. Péter orosz cár nagy hobbifogász hírében állt, aki szívesen gyakorolt a környezetében panasszal bírókon, és udvartartásából sokakat rábeszélt a foghúzásra, aminek feltehetően nehéz lehetett ellenállni.”
Már nem is olyan kezdetleges fogorvoslás
A modern fogászat megalapozójának a 18. század elején élt francia sebészt, Pierre Fauchard-t tekintjük, aki 1723-ban megjelent fogászati szakkönyvével az első átfogó fogászati rendszer megalkotója volt, 1840-ben pedig az Amerikai Egyesült Államokban megnyílt az első fogorvosi iskola, és onnantól már nem is volt megállás az implantátumok utópisztikusvilágának valósággá válásáig – és tovább.
