Eddig azt hittük, a mogyorós nápolyi finom

Végre eljött a Kánaán, gondoltuk páran amikor elhatároztuk, hogy mogyorós ostyaszeleteket fogunk kóstolni, aztán, amikor már a sokadik nekifutásra is csak az ipari csokoládéízt éreztük a szánkban, feladtuk. Megint megszenvedtünk egy teszttel, hogy önnek ne kelljen.

Szerencsére nem árasztották el a piacot ezek az édességek, így csak hét terméket kellett megkóstolnunk; és hát érdekes módon kiderült, hogy még a nagy kedvenc Milka is csak egy szimplán édes cucc – bár jobb mint a többi, de ez még nem jelenti azt, hogy finom is. Amiért viszont nagyon hasznos volt a teszt, az az, hogy mostantól egy jó darabig messziről elkerüljük ezeket a csemegéket. Legalább ezeket.

Kivéve persze a szerkesztőség junior szekcióját, akik szinte mindegyik termék iránt képesek voltak lelkesedni, igaz, csak annyira, hogy a végén a tányéron maradt darabok már náluk sem csúsztak le.

Először is: elbénáztuk a bevásárlást

A terv az volt, hogy olyan nápolyi szeleteket fogunk enni, amelyeknek a csokoládérétegében tört mogyoró is van, így tehát ilyeneket is szereztünk be, két kivétellel. Kivételesen nem kakukktojásnak szántuk, de a Boci Napolini a csomagolása miatt becsúszott. Ennél is nagyobb melléfogás volt a Balaton, aminek a mogyorós (Bumm) változatát szerettük volna megvenni, ám az üzletben a sima Balatonszeletet úgy pakolták a polcra, hogy a hátulja volt kifelé, ami Bumm mintás. Így lett két kakukktojásunk, csak azért hagytuk őket bent, hogy szerepeljen minden a cikkben, amit megkóstoltunk.

5. helyezett: S-Budget 

Komoly megpróbáltatáson ment keresztül az, aki megkóstolta ezt a nápolyit. általában eléggé bírjuk a Spar saját márkás élelmiszereit, de most nagyon kiakadtunk: ez valami förtelem! Ha fogyókúrázik talán ez segíthet benne: ha megkívánja a csokoládét harapjon ebből egy falatot, higgye el, máris el fog menni a kedve az édességtől. És az élettől is. Szomorú egy nap ez.

„Ez jól néz ki. Viszont rémesen alattomos, gépzsír-mellékíze van. Elég horror élmény.” „Szörnyű, büntetés-végrehajtásban alkalmaznám, totál mű, édesipari melléktermék.” „Nagyon mogyorós, nagyon csokis, és ropog a mogyoró a fogaim között, ami tényleg jó! Ha nem lenne a mogyoró körülvéve ezzel a sz...ral, akkor nagyon jó lenne!” „Első nekifutásra pörkölt íz, kristálycukorral megszórva. De legalább van benne mogyoró rendesen...”

4. helyezett: Lina tejcsokoládés 

Nem nagyon tudtuk hova tenni ezt a desszertet, mert annak ellenére, hogy egy tesztelő sem volt elragadtatva tőle, kiköpni sem köpte ki senki. Úgyhogy ez már talán az ehető, de azért mégsem venném meg kategória. 

„Tejcsokis, hidrogénezett növényi olajos, közepes, ipari jellegű cucc.” „Kicsit gejl, "műmogyorós".„Ránézésre alig látni rajta/benne mogyorót. A felülete tök sima az illata finom tejcsokoládés, és az íze is jó. Beleharapva már érezni benne a mogyorót. Kicsit jobb a közepesnél, nem rossz cucc.” „Olyan mintha egy kocka zsírba harapnék bele. Mondjuk rosszul nem vagyok tőle, szóval kap egy pontot.” „Egyáltalán nem rossz, bár elég édes. Jó sok mogyoró van benne és a csokiréteg is vastag rajta, ami ipari ízű, de mégsem gyomorforgató. Középkategóriás csoki.”

3. helyezett: Knusper-traum 

Ha nem tudnánk, hogy a Traum álmot jelent németül, akkor nyilván azonnal a traumára asszociálnánk, főleg azok után, hogy megkóstoltuk ezt a nápolyit. A mogyoróval itt nem is lenne baj, sőt, valószínűleg ez az egyetlen dolog ami miatt érdemes lenne megvenni ezt a csokit. 

„Végül is, ehető. Osztálykirándulásra vivő hosszú buszút emléke dereng fel. Az a fajta cucc, amiből könnyű annyit zabálni, hogy hányingered legyen. Ha jobban belegondolok, ehhez nem is kell sokat enni belőle.” „Tűrhető, nem annyira száraz, de a csoki itt is a rosszabbik "tejbevonós" fajtából, a mogyoródarabkák megmentik picit.” „Az íze rohadtul eltér a többi csokoládétól, nagyon nem ízlik.” „Fúj, ez mi? Hihetetlenül szörnyű íze van, de tényleg!”

2. helyezett: Lina keserű csokoládés

Ebben az volt a legjobb, hogy nem volt gejl, mint a legtöbb a kóstolón, és valahogy ez is eszébe juttatta mindenkinek a gyerekkorát. Halkan megjegyeznénk: azért az elég szomorú, hogy ilyen ízeken nőttünk fel...

„Szerintem ez képviseli a derék ipari középszert. Szivacsszerű nápolyi, ehető borítás. „Szocreál nápolyi jut róla eszembe, szép emlékek miatt +1 pont.” „Na, ennek nagyon fura a krémje, ízetlen, pontosabban nagyon fura utóíze van. Nem ízlik.” „Olyan az íze, mint a keserűcsokis Balaton szeletnek. Tök jó, hogy vannak benne mogyoró darabkák, na, ez egy menő csoki, múltat idéző!”

1. helyezett: Milka Wafelini 

Meglepődtünk volna, ha találtunk volna jobbat a Milkánál, arra viszont nem gondoltunk, hogy ez lesz az egyetlen, amelyik átlépi a húsz pontos határt. Mivel harminc volt a legtöbb amit egy termék kaphatott volna, simán reméltük, hogy jobb értékeléseket kapnak majd a csokik, de nem így lett. Mindenesetre ha egy jó tömény és mogyorós nápolyit enne, ezt vegye meg, ebben tuti nem fog csalódni.

„Megint egy tejcsokis versenyző. Szerintem ez valódi csoki, esküszöm nem rossz, pedig nem vagyok oda ezért a nápolyis műfajért.” „Egész jó (a többihez képest), "mogyorósabb" mogyoróíz.” „Ránézésre rengeteg mogyoró van benne, nincs túl sok illata. Az íze olyan, mint a Milkának, szóval tök jó, ez nyerő!” „Nagyon édes, ropogós, a csoki olvad, segítség, mindenem csokis! Nem rossz csoki, csak túl édes.”   

Kakukktojás 1: Boci Napolini

Egyetlen kóstoló volt teljesen odáig ezért az édességért, emiatt jól meg is adta neki a maximális 5 pontot, és ez az, amiért ilyen előkelő helyre jutott (volna) ez a nápolyi. Mi (a többiek) egyébként óva intenénk mindennapi fogyasztásától, és ezt egyszer tényleg meg fogják hálálni nekünk!

„Nem lenne ez rossz, ha szeretném a nápolyit.” „Abszolút közepes, nem száraz, de jellegtelen.” „Mogyorónak nyoma sincs benne, sőt, szerintem ebben egyáltalán nincs. Nem fogott meg és nagyon remélem, hogy nem ez a Wafelini, mert azt nagyon szeretem.” „Elkeserítően rossz, ehetetlen. Még az előzőt (Knusper - a szerk.) is alulmúlja, pedig azt hittem, azt nem lehet.”

Kakukktojás 2: Balaton

Holtversenyben végzett (volna) a Balaton és az Aldis csoki, bár szerintünk a Balaton azért mégiscsak jobb. A legtöbb kóstolónak (aki már túl van a harmadik ikszen) feltűnt a régi, bevonómassza íz, emiatt az élmény kicsit nosztalgikus volt, és legalább ugyanennyire tragikus is. Ja, a mogyorót természetesen hiába kerestük, de ez nem a termék, hanem a mi hibánk.

„Étcsokis, de inkább bevonómassza, mint valódi csoki. Nápolyi a nem túl finom fajtából.” „Kannás nápolyit idéző, kissé fűrészporos.” „Ránézésre ez áll az utolsó helyen, 70-80 évek feelingje. Mogyorónak nyoma sincs benne, „ostya mintás”. „Miután beleharaptam visszamentem a múltba, ez az az íz, amit a nyolcvanas években lehetett kapni, és igen, csak ez az egy íz volt akkoriban. Persze akkor ez menő volt, most már azért eléggé ciki.” „Nincs túl sok íze, bár egy kicsit kakaós. Ropogós is, ami jó.” „Ez elég fura, semmi mogyoróíze nincsen, és olyan csokiréteg van rajta, ami csúszik. Ezt nem tudom jobban megfogalmazni sajnos, remélem mindenki ismeri ezt a fajta csokoládét. Keserű utóíze van, de nem a csokitól, hanem olyan, mintha avas lenne. Még a nagyi csokija is jobb volt, amit évekig aszalt a fésülködőszekrényének a fiókjában.”

Ön melyik terméket látná szívesen tesztjeinken? Írja meg nekünk levélben!