Bár a kampánysorozat majdnem 15 éves, több szempontból mégis aktuális, hiszen az utóbbi idők egyik legszebb és legötletesebb projektje, ami olyan klasszikus festők koncepcióit értelmezte újra, mint Manet, Velazquez és Da Vinci. Az Yves Saint Laurent 1999-es kampánya azzal, hogy a festészet legnagyobbjaihoz nyúl vissza, tökéletesen alátámasztja, mi a legfőbb különbség az egykor divattörténelmi jelentőséggel bíró divatház, és a mára gyökeresen attitűdöt és márkanevet váltó Saint Laurent között.
Nem szokásunk múltbeli kampányokkal foglalkozni, az Yves Saint Laurent 1999-es sorozata mellett mégsem tudtunk elmenni szó nélkül. A képeket anno az olasz divatfotós, Mario Sorrenti fotózta, inspirációs forrásként pedig a művészettörténet legjelentősebb festményei szolgáltak, kicsit újragondolva. A kampány különlegessége nem csak ez: érdemes alaposan tanulmányozni nem csak az átvett hasonlóságokat, hanem a nemi szerepek kontrasztos ábrázolását is. Az Yves Saint Laurent leginkább ezek felcserélésével, a gender koncepciójával és annak szabályaival élcelődik, így a kampány szlogenje akár Simone de Beauvoir híres jelmondata is lehetne, vagyis, hogy: "Az ember nem születik nőnek, hanem azzá válik.” A francia divatház egészen elképesztően érzékelteti a férfi-női szerepek eltérését és ábrázolásbeli különbségeit, amit klasszikus festők leghíresebb művein reprezentál.
Teljesen új köntösbe bujtatják többek között Manet Reggeli a szabadban című alkotását is. Miért pont két nő van levetkőztetve, míg a férfiak nyakig begombolt ingben és öltönyben piknikeznek egy tisztás kellős közepén? Ezt az eredeti elképzelést, vagyis a szabadban, meztelenül tűnődő nőt/nőket váltja fel a szmokingba öltöztetett, erőteljes karakterű Kate Moss, miközben a festmény öltönyös alakjait megfosztja ruháitól a francia divatház. A kép kompozíciója, az alakok testtartása eközben tökéletesen ugyanaz, mégis azáltal, hogy a szmokingjuktól megfosztott férfiak öltözetét a nőre öltik, teljesen más erővel bír nem csak a feminin alak, hanem a kép egésze is.
Nem csak Manet képe kap új értelmezést az YSL szerint. A felhasznált festmények között megtalálható még Da Vinci Mona Lisája, Vélazquez: Vénusz tükrével című alkotása, Manet Olympiája és Georges de La Tour Bűnbánó Magdolnája is. A Mona Lisa bölcsességet sugárzó mosolyát abszolút átvette a divatház, modelljét Da Vinci múzsájához hasonlatos barna, vállat takaró ruhába bújtatja, még a kéztartás is teljesen megegyezik, bár a modell lakkozott körmei kitűnnek a sorból. A különbség még annyi, hogy a modell bal oldalán egy férfialak is helyet kap a képen, így tulajdonképpen a YSL átgondolt Mona Lisa verzióját láthatjuk.
Fragonard’s Le Verrou című képét is megvizsgálta és feldolgozta a divatház, talán ez az egyik legérdekesebbre sikerült kép-értelmezés mind közül. Fragonard eredeti festményén a férfi alak dominál, aki nem enged ki egy egyértelműen kiszabadulni vágyó nőt az ajtón: a férfi lefogja a zárat, a kompozícióból és a testtartásokból kirajzolódik, hogy az erőszakra és szexre van kiélezve a hangsúly. A divatház kampányfotóján viszont női alakot állítanak a középpontba férfi helyett: ismételten Kate Moss dominál és csinálja ugyanazt, amit a képen eredetileg a férfi tett. A karaktercserével az Yves Saint Laurent nagyobb erővel ruházza fel a feminin oldalt és áll egyértelműen a nők pártjára a vitában.
Tanulmányozza át a híres festményeket, illetve azok interpretációit a galériában! A divatház néhány apró, néhány egészen szélsőséges változtatással teljesen új értelmezést kreált még a legnagyobb művészeti alkotásoknak is. A '99-es kampány annyira átgondolt és erőteljes koncepciót alkalmaz, ami igencsak hiányzik a mostani palettáról. Mit gondol: az Yves Saint Laurent csupán kacárkodott a művészettel, vagy sokkal komolyabb témát boncolgatott?
