Fagyitörténet arab hóval, puskaporral és gépben kevert banánmasszával.
A strandolás és a kockahasú fürdőruhamodellek mellett a nyárban a fagyi a legklasszabb. Hideg és édes, ráadásul tökéletes rosszalkodás a fogyókúrázóknak (egy gombóc száz kalória körül van). Nem véletlen, hogy a rosszkedv ellen ezt eszik az amerikaiak. Legalábbis 2003-ban az Illinoisi Egyetem kutatói szerint így volt.
Azt nem tudjuk, hogy a fagyi mindig ilyen hatással volt-e az emberi pszichére, az viszont biztos, hogy a fagylaltkészítés története szorosan összefügg az hűtési módszerek fejlődésével. Megdöbbentő, mi? A kínaiak például már jóval a kereszténység előtt készítettek hűtött italokat és desszerteket, de az ötlet állítólag mégsem tőlük, hanem az araboktól ered, akik a hóban hűtött szirupokat kutyultak és sharbetsnek becézték őket. Akár a sorbet. Egyébként arról, hogy az arabok honnan az ördögből szereztek nagy mennyiségben havat, nem beszélnek a kínai emlékiratok. A havas desszerteket egyébként az időszámításunk előtti Európában sem vetették meg, Nagy Sándor udvarában például kedvelt kajának számított a hóval és mézzel körített gyümölcssaláta.
A hideg desszert történetében jóval később, az XIII. században következett be áttörés, amikor Marco Polo keletről meghozta a jég nélküli hűtés módszerét. Az utazó kínai kirándulása alatt megtanulta, hogy a víz és a puskapor készítésénél használt salétrom keveréke remekül kiváltja a jeget. Az olaszok gyakorlatilag ettől az időszaktól fogva verhetetlenek hűtött édesség kategóriában.
A következő fordulópont a XVIII. században, Párizsban jött el, amikor egy divatos kávézót vezető olasz megreformálta a jégárusításban uralkodó a szezonalitást, és úri körökben bevezette a téli, jeges italokat. 1775 környékén a vendéglátósok már merészen használták fantáziájukat, és tejjel, tejszínnel, tojással dúsították a jeget, hogy aztán különböző formájúvá alakítsák. Valójában a jég tuningolását már jó száz évvel korábban kitalálta a brit I. Charles udvari szakácsa, de jelentős honoráriumért cserébe a francia sokáig titkolta receptjét. A 18. század végének egyik sikeres fagyifejlesztője az olasz Tortoni volt, aki hivatalosan elsőként készített jeges tortát és jégkását. A fagyi elterjedésének sokat segített, hogy 1805-ben feltalálták a hűtőszekrényt, így a XIX. századi étlapok már mentalikőrös diófagyival szédíthették a népet.
A népszerűség nem véletlen, fagyit készíteni egyszerű. Az egyetlen pepecselős része a tejszínes, tejes vagy joghurtos massza keverés-hűtés szekvenciáinak ismételgetése. Ezt váltja ki a fagyigép. A gép lényege annyi, hogy egy mélyhűtőben legalább egy napot pihentetett fémtartályba öntjük a szintén lehűtött fagyialapot, majd egy keverőlapát úgy 15-30 perc alatt krémes és levegős fagyit gyárt a masszánkból. Arra azért nem árt figyelni, hogy elég nagy legyen a mélyhűtő. A szerkesztőségbe tesztelésre érkezett Tchibo fagylaltgép a maga 15 centis magasságával például nem fért be szerény mélyhűtőmbe. Sebaj, anyu örült neki. Annak pedig különösen, hogy a massza hűtésével és kikeverésével körülbelül fél órát kellett dolgozni. A maradék fél órát intézte a gép. Családi kedvencünk az elsőre kicsit bizarr banán fagyi lett. Egy-másfél érett banánt összeturmixoltunk, hozzákevertünk 1,75 dl tejet, körülbelül ugyanennyi tejszínt, került bele még 5 deka cukor és mehetett is a hűtőbe. Önnek van kedvenc fagyija?
