Egy régi vermutgyár épületéből alakították át, még egy éve sincs, hogy megnyílt, "Eataly"-nak hívják, és Torinó külvárosában van kissé eldugva.
Egy régi vermutgyár épületéből alakították át, még egy éve sincs, hogy megnyílt, "Eataly"-nak hívják, és Torinó külvárosában van kissé eldugva. A talán nem is annyira távoli jövőben egyszer egy metrómegálló is lesz a közelében, de mi földalatti nélkül is megleltük a múlt hét végén, és ettünk, ittunk, majd jól bevásároltunk.
Az Eataly helyenként próbál úgy tenni, mintha piac lenne, de fölösleges tagadni, alapvetően mégiscsak közért. Pontosabban: szupermarket. Még pontosabban: szuper market. A hagyományos kiskereskedelmi óriások ugyebár az olcsóságra és nagy mennyiségekre mennek rá. Az Eataly azonban egy luxusközért, hiába árulnak itt is alapélelmiszereket (is) a kenyértől a kompótig, csakis a minőség számít, kerüljön, amibe kerül. Az Eataly büszkén vállalja, hogy nem "gazdaságos", hanem a piac magasabbik végéről célozza be a vastagabb pénztárcájú, igényes vásárlókat.
Talán elöljáróban elég még annyit megemlítenünk, hogy a szokványos húsos, sajtos, zöldséges pultokhoz hasonlóan az Eataly-ban van külön szarvasgombapult is, és ezek után mindenki tudja, mire számítson, ha továbbkattint.
Az Eataly név a hátsó bejáratnál is szépen csillog, azt pedig természetesen mondani sem kell, hogy odabent szintén patikatisztaság és elegáns rend uralkodik. Az "alti cibi" szlogen szó szerint valami olyasmit jelent, hogy "magas ételek" - itt nyilvánvalóan a színvonalra kell gondolni. Hogy a logóba hogyan került be ez a karcsú sárga félhold, azt viszont semmiképp sem értjük. Töprengés helyett azonban, mivel közeledett az ebédidő, először is inkább a közérten belül kialakított gyorséttermekhez siettünk, hogy megelőzzük az egy órára prognosztizált nagy rohamot, és hogy aztán teli hassal bóklászhassunk a polcok között.
Az Eataly majdnem 2500 négyzetméteres alapterülete részlegekre van felosztva aszerint, hogy hol milyen ételeket árusítanak. Valamennyi részlegnek megvan a maga kis gyorsétterme is, ahol átlag 7-15 euró közötti áron kaphatunk egy szerény adag magas minőségű gyorsételt, amit az adott részlegben árult termékekből készítenek el a szemünk láttára. A fenti képen egy olcsóbb kategóriás hamburger látható, amit értelemszerűen a húsos részleghez rendelt étkezőben fogyasztottunk el, az ára 6,50 volt, azaz 1600 Ft felett, viszont ehhez járt ingyen ásványvíz és kenyér, sőt, egyszer csak megleptek minket egy pohár barbarescóval is (az alábbi képen látható) a ház ajándékaként. A hamburger tehát nem zsömlében érkezett, viszont ínycsiklandozóan finom volt, héjában sült krumpival, rucolával és pepperoni-szósszal. Nem tudtunk rosszat mondani az éppen-hogy-csak átsütött marhahús-érmékről sem, azon kívül, hogy pár szál párolt zöldbabon kívül köret ahhoz sem igazán járt, viszont 12 euróba került.
Az ebéd után nekiláttunk a közért feltérképezésének. A leglátványosabbnak a halas részleg bizonyult, ahol a Budapesti Állatkert akváriumát messze kenterbe verő élő állatsereglettel nézhettünk farkasszemet, a jégre dobált tengeri herkentyűkről nem is beszélve, a legapróbb rákocskáktól a méteres kardú kardhalig. A fagylaltos részlegben természetesen kipróbáltuk a zabajonét és a fagyit (közepes adag, azaz 3 gombócnak megfelelő 2,20 euró, azaz mérsékelten drága), a sajtospultnál pedig jól telerakattuk a kosarunkat bárány- és kecsketejből készült termékekkel. A frissen szeletelt felvágottak ára kb. 10%-kal haladja meg az egyéb környékbeli közértekben szintén kapható magas színvonalú termékek (pl. pármai vagy San Daniele sonka, bresaola) árát. A valamennyi kategóriára érvényes, szembetűnően megemelt árrés azonban az Eataly vásárlóközönségét szemlátomást nem zavarja, sőt, a vállalkozás annyira jól működik, hogy a szomszédos Milánóban máris nyitottak egy kisebb második üzletet, és tervben van egy-egy új Eataly Genova és New York lakói számára is.
A fenti kép a pincében készült, ugyanis az egész közért alatt borospince van. Itt helyben vásárolható maxiüvegbe (bottiglione) vagy demizsonba is lehet kérni a jutányos folyóborból (litere mindössze 2 euró), de természetesen kaphatók Piemont és a környező régiók üvegenként árban száz eurót elérő borai is. A távozásnál a kedves vásárlónak olyan nejlonszatyrot adnak, ami nem szennyez: kizáróan káros anyagok keletkezése nélkül lebomló műanyagból készült. Mindezt olyan komolyan veszik, hogy a szatyron rajta is van saját lejárati ideje: a miénk 2008. augusztusa után a felirat szerint már nem lesz használható, mert addigra elkezd lebomlani. Hát akkor majd talán visszamegyünk egy másikért.
