Van valami nagyon lélekmelengető abban, ha az ember Kelet-Szlovákiában járva csak arra a pár helyi specialitásra korlátozza az étkezést, amit minden étlapon megtalál: Bryndzové halušky, Strapačky és Pirohy azaz sztrapacska, káposztás galuska, és ennek a különböző variációi, hússal mellé vagy anélkül.
Van valami nagyon lélekmelengető abban, ha az ember Kelet-Szlovákiában járva csak arra a pár helyi specialitásra korlátozza az étkezést, amit minden étlapon megtalál: Bryndzové halušky, StrapačkyBryndzové halušky, Strapačky és Pirohy és Pirohy azaz sztrapacska, káposztás galuska, és ennek a különböző variációi, hússal mellé vagy anélkül. Az ember ilyenkor könnyen felülemelkedik az itthon tartott diétáján és már az autóúton eldönti, hogy a múlt századi fatemplomok megtekintéséhez, és az igazi szlovák életérzéshez elengedhetetlen napi hatezer kalóriát magához vennie. <o></o>
Tévhit, hogy a szlovák konyha a gombóc mellett még knédliben meg szaftos húsokban is gazdag, ezek ugyanis főleg a csehekre jellemzők. A földtúró, paraszti kultúrának köszönhetően elsősorban a kolbász, a hurka meg a pacalleves tarol, a már említett juhtúrós, tejfölös, szalonnás és káposztás gombócokkal. Ha régóta játszunk a gondolattal, hogy egész éven át csak sztrapacskát együnk, mert az a valódi mennyország, szólunk, hogy hat adag juhtúrós és káposztás nokedli után azért nagyon unalmas lesz.
