Teszt: megkerestük, melyik önbarnítótól barnuljunk idén télen

Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!

Kilenc önbarnítót teszteltünk és örültünk: nemcsak pazar színünk lett, de még a bőrgyógyász szerint sincs semmilyen káros hatásuk.

Most, hogy jócskán benne járunk a télben, és már tényleg semmi nem maradt a nyári barnaságnak az emlékéből sem, úgy döntöttünk, tesztelünk pár barnító krémet és szoláriumozáshoz használható barnítót. Ha már napot nem sokat látunk, legalább ne fakón vészeljük át ezt az időszakot. Legegyszerűbb és legkíméletesebb megoldásnak az otthoni barnulást gondoltuk, és ebben megerősített minket dr. Ujfaludi Adrienn, a Melanomamobil bőrgyógyász szakorvosa is: „Aki barna színt szeretne, tényleg jobban jár, ha önbarnítóval kenegeti magát, mintsem órákon keresztül égeti bőrét a napon vagy a szoláriumban. A napozáskor és a szolárium használatakor UV sugárzással terheljük a bőrünket, melynek igazoltan bőrt öregítő és rákkeltő hatása van. Az önbarnító krémeknek ezzel szemben jelen ismereteink szerint nincsenek ilyen káros hatásaik”. Szóval nekiálltunk és beszereztünk pár krémet különböző szekciókból: bio, natúr és teljesen átlagos krémeket kentünk magunkra.

Öt napon keresztül kenegettük magunkat, az eredményt rögtön megnézheti a képgalériában, hajtás után pedig részletesen leírtuk a tapasztalatainkat is!

6

Galéria: Önbarnítókat teszteltünk

Fotó: Dívány

Dr. Kelen Self Sun Tan

Elég kreol bőröm van, ezért arra gondoltam, hogy az inkább fehér és „keveset napozott” bőrre való önbarnító meg sem fog látszani rajtam - ehhez képest ez bizonyult az egyik legjobbnak a kipróbáltak közül. Egyáltalán nem keltett természetellenes hatást, nagyon könnyű felvinni (mondjuk, ez mindegyik tesztelt krémre elmondható), nem zsíros, kellemes illata van (ami azért is nagy szám, mert már az is valami, ha nincs az a jellegzetesen borzasztó önbarnítószaga), nem kopik foltosan (egyébként ez igaz a többi termékre is; ez fontos információ!) és lassan, fokozatosan barnítja a bőrt. Az első felvitel alkalmával nem drasztikusan, nem feltűnően barnított, csak éppen annyit, amennyi egy laza napozás után is reális volna, a teljes színmélységet pár nap alatt, fokozatosan érte el. Kedveltem, kellemes csalódást okozott, bár enyhén sárgás beütése van. 

Dr. Kelen Self Sun, Dark Tan

Ahogyan az előzőnél már írtam, úgy véltem, az én bőrtípusomhoz ez illik a legjobban, hiszen azonnal megfog a nap, és alapjáraton is inkább sárgásabb, barnább a bőröm színe, mintsem fehér. Nos, azt nem mondom, hogy kiábrándultam ebből a termékből, de ha választani lehet a Tan és a Dark Tan árnyalatok között, biztosan az előbbit választanám. Ez az első nap után már sokkal mélyebb tónusú színt adott, amivel csak az volt a bajom, hogy szerintem kicsit szokatlan, hogy egyik napról a másikra egyheti napozásnak megfelelő napbarnított külsővel jelenjek meg a szerkesztőségben (nekem legalábbis nagyon idegen lett volna). Az alapszíne ennek is inkább sárgás, mint rózsaszínes, az illata hasonlít az előzőére, és szintén nem zsíros, inkább vizes hatást kelt. Olyanoknak válhat be, akik meg akarják tartani nyári barnaságukat – ami így január vége felé már inkább elméleti, persze. Egyébként ha nem megszokott önnél, hogy folyamatosan barna a bőre, inkább keverje ezt a márka világosabb árnyalatú színezőjével, vagy egyszerűen válasszon másik terméket.

Annemarie Börlind Sunless Bronze

Ez a barnító volt a legintenzívebb az összes közül: már az első nap után elképesztően barna lett a csík a felkaromon. Ilyen színt még többszöri, több órás tengerparti napozással sem értem volna el, abszolút hivalkodónak éreztem, én meg mint „aszfaltlakó”, nem szoláriumozó, de a napot egyáltalán nem kerülő ember is félnék magamra kenni ezt a terméket: valószínűleg senki nem értené, hogy mi történt velem egyetlen nap alatt. De legalább nagyon finom illata van; egyáltalán nem tolakodó vagy büdös, szinte alig érezni. Nem zsíros, könnyű felkenni, nem barnít foltosan, és egyenletesen kopik le, napról napra foltmentesen lett halványabb a bőröm. Ami biztos: kezdésnek, főleg téli fehérségre ez a krém mindenképpen túl sok a jóból.

Kiwisun Cocoa Beach Bronzer

Erős Hubba Bubba illata van, ami nekem nem volt ellenszenves, de megértem, ha valakit azonnal eltántorít tőle. Kellemes alapszínt kölcsönzött a bőrömnek, de erős barnaságot ne várjon tőle senki: ez sokkal inkább egy fokozatosan bronzosító testápoló és legalább egy hónapig kellene kenegetni vele a bőrt, hogy igazán látható eredménye legyen. Könnyű felvinni, gyorsan felszívódik, de azt is figyelembe kell venni, hogy ez a többinél zsírosabb krém. Éppen ezért ajánlott egyébként olyanoknak, akiknek száraz, vízhiányos a bőre, illetve használatában előnyös lehet a fehér bőrűeknek. Selymes és puha lett a bőröm tapintása, és nem feltűnően, de barnult is. Nyilván sokkal erőssebb színt kaphat, ha szoláriumozik is mellette, hiszen elsősorban ez a funkciója, mi viszont ezt az opciót kihagytuk.

Alverde arckrém, önbarnító

Nagyon kíváncsi voltam, hogy van-e hatásban, színben eltérés az arckrémek és testápolók között, vagy csak jól hangzik, hogy az egyiket ide kell kenni, a másikat meg oda. Bár az igaz, hogy az összetevőik eltérnek, de a tapasztalatom és a fotók azt bizonyítják, hogy csekély a különbség egy termékcsaládon belül az arcra és testre való önbarnítók színei között. Persze ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy jót tesz a bőrének, ha testápolót ken az arcára, mivel ez utóbbi jellemzően sokkal zsírosabb, könnyebben eltömítheti a pórusokat. Ennek az arckrémnek az illata sajna elég borzalmas: amolyan tipikus önbarnítószaga van; ellenben könnyű felvinni, nem barnít foltosan, és egységesen kopik. Krémesen zselés állagú, gyorsan beszívódott, enyhén púderes színt adott.

Alverde önbarnító testápoló

Erős pekán- vagy makadámdió illata van, ami sokkal jobb, mint a saját márkás arckrémnek, bár a jó illattól azért ez is messze van. Állagra hasonlít egymásra a két krém, viszont amíg az arckrém halványabban fedett, a testápoló rendesen barnított. Barnás-sárgás színem lett tőle, de még mindig nem annyira, mint a Lavera testápolójától. 

Lavera önbarnító arckrém

Az arckrém ugyanolyan tónusú, mint a testápoló, de az arckrém valamiért sokkal lágyabb, halványabb színt ad. Az illata abszolút megegyezik az előbbi alverdéssel. Ez a szekció nem túl sok újat mutatott – mintha mind a négy (6,7,8,9) egy gyártósoron készült volna. Igaz, a Lavera első blikkre olyan látványt keltett, mintha valaki jó erősen megszorongatta volna a felkaromat, és ez idővel sárgás-zöldes-barnás színűvé alakult át. Szóval, rémisztő volt első reggel azzal ébrednem, hogy „Jaj, hát mi történt velem az éjszaka, hogy ilyen foltos lett a karom?!”, aztán ráeszméltem, hogy ja, hát csak önbarnítókat tesztelek, ez meg a jelek szerint az egyik sereghajtó lesz a mezőnyben. Könnyű felvinni a bőrre, nem zsíros, fokozatosan barnít és szépen halványul, csak hát, az előbbiek fényében: minek. 

Lavera self-tanning lotion

Azt hiszem, annyi különbség van a testápoló és az arckrém között, hogy az előbbiben több a dihydroxyacetone (DHA), ami miatt erősebben barnít. Az illata viszont ugyanolyan, szóval ezt is inkább lefekvés előtt kenje magára, ha nem akarja, hogy kollégái megőrüljenek az önt körüllengő édeskés bűztől. Ahogyan az összes önbarnító ezen a teszten, ezt is könnyű felvinni, abszolút foltmentesen barnít, és szépen halványodik a bőrön, nem kopik foltosan.