Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Sajtot vettem, de egy matematikai képtelenség áldozatává váltam. És még a sajt sem az, aminek látszik.
Érezte már azt, hogy valami valahol nagyon nem stimmel? Én pont ezt éreztem, háromnegyed nyolc felé az egyik budapesti Tescoban álldogálva, az akciós pult mellett.
Mivel szeretek leárazva vásárolni, és vannak élelmiszerek, melyeknél baromira nem érdekel a márka, ezért néha áttúrom az akciós részleget, hátha akad valami nagyszerű fogás. Az ír bélszínt fájó szívvel otthagytam (12 helyett talán hatezerre volt leárazva), de azt gondoltam, egy kis tokajis sajt beugorhat a kosárba, bár abban nem reménykedtem, hogy mondjuk Szepsy furmint került volna bele.
Mindenesetre a Tesconak sikerült azt az egyenletet kihoznia, hogy ha egy kiló sajt 1617 forintba kerül, akkor 16 dekagramm 863-ba, ami azért még az én matektudásommal is megkongatta a vészharangokat.
Reklamációmra egy tényleg kedves hölgy szabadkozva elnézést kért, és kaptam új cetlit. Mondjuk ezen a kilós ár már csak 1599 forint volt, de sebaj.
Fogalmam sincs mennyi sajtot adtak el ebből a szériából, de elég jó extra bevételt generálhatott a dolog, még akkor is, ha az egész egy túlterhelt és alulfizetett dolgozó véletlen hibája volt.
Arról már nem is beszélve, hogy a sajton feltüntetett "fehérbor: amatto" megjelölésről kiderült, hogy nem egy újfajta tokaji bor neve, hanem élelmiszeripari színezőanyag.
Természetesen felhívtam a céget is, hogy reagálhassanak a történtekre, akik elmondták, valóban rossz volt a címke, elnézést kértek, és megígérték, hogy kijavítják. A borra is rákérdeztem, így kiderült, valóban van benne az is – igaz, egész minimális mennyiség, még az oltóenzimnél is kevesebb, ahogy az összetevők listáján is az utolsó helyen, az oltóenzim után szerepel.
