Jerry Lee Lewis, a rock and roll “zongorafenegyerek” hétvégi, budapesti koncertjének apropóján huszonévesekkel beszélgettem arról, mit gondolnak a ‘60-as évek zenéjéről, és persze a mai könnyűzenéről, amikor is az aranylánc, az aranyfog, és a szexi csajok dominálnak a dallamok helyett.
A zene üzlet
Kiss Luca, frissen végzett pszichológus szerint a manapság a művészvilágban nagyon sokan pénzt akarnak csinálni. Luca a GFK piackutató intézetben is dolgozik, ahol nemrég zenei felmérést készítettek. 3-5 másodperces zenei részleteket játszottak le a megkérdezetteknek a Rádió 1 repertoárjából, és több interjúalany azt hitte, hogy ugyanabból a számból szólnak a részletek, mert a mai slágerek annyira hasonlítanak egymásra. “Én a mai pop zene mögött az eladható sablonokat látom, nem pedig az alkotás szenvedélyét. Míg 60-as évek zenéjében azt érzem, hogy az egy stílus, egy életérzés volt, ahol odaadásssal és elkötelezettséggel viszonyultak a zenéhez.”
A mai top 10-ben szupermilliárdos a milliő
Kollai Gergő most végzett a BGF-en, és szerinte Jerry Lee Lewis talán nem is a legjobb referencia a 60-as évekre. “A Beatles nekem az alap. A régebbi zenék igényesebben vannak megírva, még nem befolyásolta őket teljesen a tömegmédia. Nem számított annyira, hogy mennyire szakadt a harisnyád, mennyire vagy szexi, milyen a marketing.”
Kovalszky Zsolt egyetemi hallgató az alapokat látja az 50-es, 60-as évek zenéjében. A gyökereket, amiből a mai zene kinőtt. “A Beatles például még ma is ikon, a H&M-ben most is négy Beatleses póló közül válogathatsz.” Zsolt szerint a fiataloknak csak kb. 7-8%-a hallgat rock'n'rollt. “A mai gimisek SP-t, Justin Biebert, Anti Fitness Clubot, meg Tokio Hotelt hallgatnak, mert ez megy az MTV-n, és nem fogják megkeresni azt a jó kis régi melódiát, amit még az anyuka hallgatott.”
Alanyom szerint a régi, menő slágerekkel könyebben lehetett azonosulni. Jerry Lee Lewis, vagy Elvis könnyed szövegei a szerelemről, hódításokról és nyári éjszakákról szóltak. "Ma kemény materializmus van, a mai top 10 számokban szupermilliárdos a milliő, van Mercim, aranyfogam, és ezer aranyláncom, mert erre tapadnak a csajok.”
Akkor a zene volt a világon a legfontosabb
Muhi András Pires, filmrendező-producer főleg Beatlest, Rolling Stones-t, David Bowie-t, Janis Joplint, Doorst, és Patti Smith-t hallgat. “Vannak a kultúrtörténetben korszakok, amikor egy bizonyos művészeti ág a meghatározó, mert társadalmilag-politikailag-világnézetileg új szemléleteket szabadít fel. A 60-as években a zene volt a világon a lefontosabb, mindenkihez elért, és mindenkit összekötött. Ahogy Eötvös Péter komolyzenész is mondja, minden korszaknak megvan a meghatározó médiuma. A mai korszak szerintem a képekről szól, az akkori pedig a zenéről szólt"- mondta a rendező-producer.
"Akkor a zene egy ébresztőszer volt, a kor szellemiségét a zenészek történetben, szereplírában, hangulatban, és dalban mondták el. A mai számoknak nagyon nagy problémája, hogy nem tudják, hogy miről szóljanak. Ma nincsenek annyira adekvát ráismerések, ha valaki a háborúról kezd beszélni (mint ahogy anno Bob Dylan tette), akkor hatásvadász, lesz de ha nem beszél ilyen mérvű témákról, akkor jelentéktelenné válik. A rockbandáknak nehéz a kettő közé betalálni. A Guns' N’ Roses ezért választotta egyértelműen a romantikus vonalat, és csak szerelmes számot játszanak. Ezért problematikus a Green Day beavatkozása is az aktuális politikai folyamatokba. A zene azáltal, hogy elveszett a mozgalmi háttere, elvesztette a performace jellegét. Megmaradt a koncert, a lemez, és a jótékonyság (Bob Geldof által egyébként). Elveszett a spontaneitás, a jelentés irányítottá vált, postafiók, számlaszám, és e-mail cím kíséri."
Ezen a ponton Muhi a posztmodern gondolkodót idézte. "Ahogy Baudrillard, francia filozófus mondja, a mai korszakban csak szimpatizánsai vagyunk a szabdságnak, míg akkor harcosai voltunk. Régen a békéért harcoltak, mára a zene történelmi hagyomány része elporladt, sokkal hétköznapibbak a tétek. Visszatérve Jerry Lee Lewishoz, marha jól látszik rajta, hogy ebben az időben, a szabad szerelem korában felszabadultak az erkölcsök. Végre lehetett nyersen, lazán, és buján dalolni a szenvedélyről. “Come on baby shake it closer”-énekli, és az akkori nagyközönséget ez felszabadította a bevett formáktól, ugráltak, sikítottak, és összebújtak."
A vasárnap esti koncerten bár Jerry Lee már nem püfölte állva a zongorát, de még mindig akadtak pöttyös ruhás lányok, vagy Elvis frizurás srácok, akik felpattantak, és merészen rázták a Papp László Sportarána kűzdőterén. Profi zenészek, Dallas hangulatú öltözékben, s a lassan tipegő, de ujjaival még mindig őrült sebeséggel játszó rock'n' roll csillag az Aréna háromnegyedét megtöltötte.
