Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Rendhagyó évünk volt. Idén alapjaiban változott meg az, amit egészségről, betegségről, szociális kapcsolatokról, igényekről és szükségletekről gondolunk, és ez a karácsony is más lesz, mint amihez az elmúlt években hozzászoktunk. Bár a járvánnyal együtt járó kevesebb mozgás, kényszerű vagy önkéntes elszigetelődés mindenkinek megterhelő, a káros testi és lelki hatásoknak az idősek nagyon erősen ki vannak téve: egészségük védelmében az elmúlt hónapok során a minimálisra redukálódott társas kapcsolataik száma. Karácsonykor talán nekik lesz a legnehezebb.
Nemcsak a tágabb közösség igyekszik védeni az időseket, de a hétköznapi ember is komoly figyelmet fordít arra, hogy szüleit, nagyszüleit megóvja a betegségtől. A védekezés legbiztosabb módja – most úgy tűnik –, ha redukáljuk a közvetlen találkozásokat. Sokan emiatt hónapok óta alig vagy egyáltalán nem találkoztak gyerekeikkel, unokáikkal, és nehéz helyzetben vannak az otthonban élő idősek és azok is, akiktől eleve messze élnek hozzátartozóik. Ebben a helyzetben sokak számára nem a megszokott örömteli hangulatban, inkább kétségek közt és egyedül telik az adventi időszak.
Az, ahogy az idős emberek egy része hogyan reagál a régóta húzódó szeparációra, sok konfliktust szül (sokan közülük is egyre feszültebbek, a dolgozni járók pedig nem értik, miért a csúcsforgalomban utazik egy-egy idős ember), miközben ráirányítja a figyelmet egy olyan korosztály nehézségeire, akikről békeidőben sokszor nem veszünk tudomást.
A járvánnyal kapcsolatos korlátozások, a bezártság és az egészségért való aggodalom hatásairól Hajdú Lili szociális munkással, Bárócz Tímea intézményvezetővel, dr. Borbély Rita körzeti orvossal és Pék Győző gerontopszichológussal beszélgettünk. A szakértőkkel azt vesszük sorba, hogyan hat a járványhelyzet szüleink és nagyszüleink generációjára, és hogyan segíthetünk nekik, ha azt szeretnénk, hogy a nehézségek ellenére örömteli legyen az idei ünnep is.
Időskor és lélek
Az időskor a legtöbb esetben a számvetés, az összegzés, a mérlegvonás és a halállal való szembenézés/megbékélés időszaka. „Ebben az életkorban egyre inkább szembe kell nézni az elmúlással, a fokozódó egészségi problémákkal, a szinte elkerülhetetlen krónikus betegségekkel. A járványhelyzet okozta fenyegetettség tovább fokozza az ezzel kapcsolatos félelmeket, amiket a kényszerű szeparáció miatt egyre kevésbé van mód másokkal is megosztani” – mondja Pék Győző pszichológus.
Míg a fiatalabb korosztály több forrásból tájékozódhat a vírus kapcsán, van módja arra, hogy a szabályozásnak megfelelően, de önálló védekezési stratégiákat dolgozzon ki, az idősek jellemzően csak néhány tévécsatorna kifejezetten riasztó híreivel szembesülnek: azzal, hogy naponta most már száz, vagy annál is több kortársuk életét követeli hazánkban a vírus. Ez rendkívül riasztó a számukra.
„Mindezek a rendszeres egészségi állapottal kapcsolatos félelmek hozzáadódnak az aktív szakmai élet, munka megszűnéséből vagy csökkenéséből adódó veszteségekhez, illetve a nehezen elkerülhető társas beszűküléshez. Utóbbi a kortársak egyre gyakoribb halálával, megfogyatkozásával is összefügg: egyre gyakrabban megy el egy barát, kolléga, családtag. Mindezen veszteségek feldolgozására, ellensúlyozására nagy énerőre és széles körű megküzdési eszköztárra van szükségük az időseknek. Ebben a folyamatban egyáltalán nem mindegy, hogy a családi, baráti, kollegiális környezet milyen támaszt jelent, mennyire hozzáférhető” – mondja a szakember.
A hozzáférhetőség békeidőben sem mindig adott, az elmúlt egy évben viszont a korábbihoz képest is jelentősen lecsökkent. Nincs, vagy a szokásosnál is jóval kevesebb a lehetőség arra, hogy a fiatalabb családtagok, a családi közösség megtartó erejét érezhessék az idősek, hogy a riasztó híreket ellenpontozó biztatást, megnyugtatást kapjanak, holott erre most nagyon nagy szükségük lenne. Az idősek jelentős része emiatt szorongást és fokozódó stresszt tapasztal, és sokan érzik úgy, hogy magukra maradtak a gondjaikkal, félelmeikkel.
A változás alkalmazkodást követel
Külön nehézség, hogy míg a fiatalabb korosztály hamarabb adaptálódik egy új helyzethez, az idősek sokkal lassabban és nehezebben reagálnak a változásokra. Mindannyian érezzük, hogy körülöttünk fenekestül felfordult a világ, kedvteléseink egy részének nem tudunk hódolni, nem járunk el a korábbihoz hasonlóan, kevesebb lehetőségünk van sportolni, szórakozni, ez sokunkat megvisel, kibillent a megszokott stabilitásból.
Az idősek még nálunk is jóval nehezebben alkalmazkodnak, sokkal nehezebben szokják meg a változásokat. A pszichológus szerint „a járványhelyzet következményeként kialakuló távolságtartási szokások és a korlátozásokból adódó élettér-beszűkülés különösen azokra az idősekre van negatív hatással, akik számára a társas együttlétek formái az amúgy észszerű korlátozások miatt mostanra teljesen megszűntek. Akik korábban a nappali gondozási formát is jelentő napköziotthonokban vagy idősek klubjaiban találták meg a társas kontaktust, erősen érzik a változás negatív következményeit.”
Hajdú Lili szociális munkás nappali ellátásban dolgozik, mint mondja, ő és kollégái is tapasztalták, milyen nagy szerepe van a társaságnak, és milyen nehézséget okoz annak egyik pillanatról a másikra fellépő hiánya. „Igaz az a mondás, hogy öreg fát nehéz átültetni. Minden apró változás megviseli az időseket. A nappali ellátás, az idősek klubja, amiben én is dolgozom, megszokott napi rutint alakít ki a tagoknak. Van olyan ellátottunk, aki 20 éve bejár heti 2 napot. Gondoljunk bele, nekünk, fiataloknak is mennyire megterhelő, ha egy többéves rutin egyik napról a másikra megszűnik. Mekkora változás lehet egy évtizednyi vagy még hosszabb rendszer vége egy idős ember számára?”
Az első hullám bezárkózása éppen ezért nagyon komoly teher volt az idősek számára, és hasonló nehézséget okoz, hogy most megint hosszú időre nélkülözniük kell a társaságot. Dr. Borbély Rita háziorvos is úgy véli, hogy a változást a legnehezebb megszokniuk az időseknek. A jelenlegi ajánlások szerint amit csak lehet, a háziorvosi rendelés kapcsán is telefonon vagy online kell elintézni, a személyes kapcsolatot igénylő ellátáshoz is telefonon kell időpontot foglalni. Sok idős ember számára ez nehézkes: nincs elegendő információjuk, nincsenek meg az ehhez szükséges készségeik, vagy egyszerűen nincs türelmük kivárni, hogy a rendelőbe esetleg többször is oda kell telefonálni. Az online ügyintézés nagyon nagy százalékuk számra nehéz vagy lehetetlen. Sokan vannak ezért, mondja a doktornő, akik inkább felkerekednek, és a megszokott ügyintézési módot keresik: még az időpont-foglalásra is személyesen érkeznek.
„Nehéz megszokniuk azoknak az egyébként elérhető rekreációs és gyógyszolgáltatásoknak a hiányát is, amikkel egyébként rendszeresen élnek: most nem tudnak fürdőbe és különböző rehabilitációs kezelésekre menni, ez is sokuknak új.”
Békeidőben kiemelkedő szerepe van a háziorvosnak is, hiszen a rendelő nemcsak a gyógyulás helyszíne, de ide azért is járnak az idősek, mert beszélhetnek a problémáikról és egy számukra megbízható ember véleményét is kikérhetik életük meghatározó kérdéseivel kapcsolatban. „Sokszor a gyógyítók, gondozók hozzáférhetősége, a velük való kapcsolat minősége is döntő a társas támogatás vonatkozásában” – mondja Pék Győző. Ezt meg tudja erősíteni a háziorvos is, aki szerint gyakori panasz, hogy a személyes kontaktust hiányolják az idősek.
„Vírusmentes időkben az idős emberek megszokják, hogy a rendelőbe nemcsak gyógyulni járnak, de rendszeresen megkérdezik a véleményemet különböző aktuális ügyekről, a váróban egymással is elbeszélgetnek. Van olyan betegem, aki amikor a piacra megy, beugrik a rendelőbe is. Azt hiszem, ez is része a háziorvosi ellátásnak.”
Hozzátartozóként rengeteget tudunk segíteni azzal, ha ahol csak lehet, átvesszük az idősek számára bonyodalmas ügyintézés egy részét, ha segítséget nyújtunk az online receptigénylésben vagy időpontfoglalásban. Rendszeres telefonos kapcsolattartással pótolhatunk valamit az elmaradó társas kapcsolatokból is. Fontos, hogy értőn és odafigyelve hallgassuk meg idős családtagjainkat, jó, ha azt érezhetik, akkor is elmondhatják az őket foglalkoztató problémákat, ha azok a mi számunkra apróságnak tűnnek vagy negatív kicsengésűek. Nagy segítség, ha beszélgetéseinkbe az idősek számára pozitív témákat is behozunk, ha beszámolunk arról, milyen biztató jelek mutatkoznak például az oltással kapcsolatban, és pozitív kicsengésű történetek elmesélésével enyhíthetünk a szorongáson.
A család hiánya a legfájóbb
Bár kétségkívül nehéz feldolgozni a megszokott aktivitások hiányát és azt, hogy az idősek kevesebbet találkoznak kortársaikkal, segítőikkel, a legtöbben mégis a családi találkozások hiányát élik meg igazán nehezen. Az, hogy az elmúlt időszakban a korábban szokásos családi programokból kimaradtak, hogy idén sokszor az ő részvételük nélkül zajlanak a családi ünnep előkészületei, sokakat elbizonytalanít.
„Számos idős ember – javarészt nők, hiszen ők a férfiakhoz képest tovább élnek – kénytelen hozzászokni ahhoz, hogy egyedül él, ami ugyanakkor nem feltétlenül jelent magányosságot. A sikeresebb öregedéshez mindenképpen hozzákapcsolódik a társas támogatás, ami nem független az idős ember alkalmazkodási készségeitől, tapasztalataitól. A család közegében a magány feloldódhat, ha vannak unokák, akiknek a gondozásába, nevelésébe bekapcsolódhatnak. Ehhez azonban legalább háromgenerációs családi rendszer jobb működése, összehangolása szükséges.”
Az idősek családi szerepvállalása sokszor a vírusmentes időszakban sem mindig problémamentes, az elzárkózással azonban komoly kihívás fenntartani az idősekben a családhoz tartozás érzését. Mindemellett, ahogy nekünk, úgy az idős emberek számára is a bizonytalanság az egyik legnehezebb. Nem tudni, meddig kell még kitartani, meddig élnek még a korlátozó intézkedések. Sokan az utolsó pillanatig reménykedtek, hogy karácsonyig normalizálódik a helyzet, de egyelőre sajnos maradnak a korlátozások. A bizonytalanságot az ambivalencia is fokozza: az idősek szeretnék családjukkal tölteni az ünnepeket, ugyanakkor félnek is attól, hogy ez esetleg kockázatos lehet.
Idős családtagjaink számára nagyon fontos, hogy azt érezhessék, az esetleg elmaradó vagy minimális személyes kontaktus ellenére a család fontos részei. Számoljunk be nekik a karácsonyi készülődés folyamatáról, kérjük ki a véleményüket, és amennyire lehet, vonjuk be őket az előkészítés folyamatába, valamint segítsük az ő előkészületeiket is. Idén szimbolikus jelentősége lehet annak, hogy a bejgli vagy a halászlé a nagymama nagy becsben tartott receptje alapján készüljön.
Végletes elszigeteltségben
Az egyik legnehezebb helyzetben azok vannak, akik szeretteiktől külön, valamilyen idősek vagy elesettek számára fenntartott otthonban élnek. Bár az intézményekben nincsenek teljesen szociális kapcsolatok híján, a családtagok társaságát nélkülözniük kell, hiszen jelenleg látogatási tilalom van. De vírushelyzetben a látogatás sem igazi.
„Édesapám június közepén költözött be, és egészen augusztus végéig tudtuk személyesen látogatni. Szeptember elejétől az otthon újra bevezette a látogatópontot, mely akkor még az otthon bejárata mellett kialakított sátor volt. A sátor két részre volt osztva és üvegfallal volt elválasztva. A hozzátartozók nem is léptek az otthon területére. A hideg beköszöntével az otthon az egyik épület egyik földszinti szobáját alakította át látogatóponttá, mely a kertből közelíthető meg, közel van a kapuhoz. Látogatás mindennap 9-fél 4 között volt, előre be kellett jelentkezni telefonon, és 25 perc állt rendelkezésre” – meséli egy olvasónk. A látogatási tilalom nagyon megnehezíti a kapcsolattartást, ezért érdemes érdeklődni az intézménynél, hogy milyen feltételei vannak például a csomagküldésnek, és amennyiszer csak lehetséges, élni kell a telefonos kapcsolattartás lehetőségével. Egy – a vírushelyzet miatt a szokásosnál is szeparáltabb – intézményben még fájóbb lehet a családtagok hiánya, de épp ezért okozhat nagy örömet az unokák által készített rajz vagy családi fénykép beküldése is.
Elzárkózás és egészségi állapot
A hosszabb távú elzárkózás azért is problémás, mert a szociális kapcsolatok nagyon sokat segítenének a szellemi frissesség megőrzésében. Hajdú Lili tapasztalatai szerint a hosszas elzárkózás után nyáron újra közösségbe kerülő idősek jelentős részénél erőteljes leépülés volt megfigyelhető, és valószínűleg ez az időszak is nyomot fog hagyni. „Az első hullám nagyon megviselte az időseket lelkileg és fizikailag is. Amikor nyáron újra járhattak, érezhető volt rajtuk a szellemi, illetve testi hanyatlás.” Bár azt gondolnánk, fiatalként bennünket jobban megvisel a társas kapcsolatok hiánya, ez nem így van. A hosszabb ideig tartó elzárkózás pszichés változásokat is előidéz, az idősebbek egyre nehezebben nyitnak. „Egy szóval tudom jellemezni: féltek. Féltek a magánytól, féltek az ellátatlanságtól, attól, hogy ki nyitja rájuk az ajtót” – mondja Bárócz Tímea arról, ahogy a velük kapcsolatban álló idősek reagáltak a vírushelyzetre.
„Sajnos amikor elkezdtek újra kijárni, nagyon zárkózottak voltak. Meg is értem őket. Hónapokig nem jártak sehova, csak a tévét nézték, rádiót hallgatták, ahol rosszabbnál rosszabb hírek jelentek meg. Magukra voltak utalva, egyedül voltak. A mi látogatásunk édeskevés volt. Azt éreztem, hogy szinte jobban féltek/félnek a magánytól, mint magától a vírustól.”
A családorvos szerint a vírus kapcsán jelentkező többletstressz a betegség nélkül is változást hoz az idősek egészségi állapotában. Egy jól beállított magas vérnyomás vagy jól kordában tartott szívprobléma is rosszabbra fordulhat izgalom vagy a stressz hatására. Idős családtagjaink egészségmegőrzését fizikailag most nehezebben segíthetjük, de a szellemi és lelki egészség megőrzéséhez nagyban hozzájárulhatunk rendszeres telefonhívásokkal, beszélgetéssel, közös online játékkal vagy hasonló programmal.
Kik segíthetnek?
Segítséget persze nemcsak a család adhat, és civilként sem csak a saját rokonainknak sejthetünk, de észrevehetjük, ha a környezetünkben magányos, elszigetelt idős ember él. Számukra a fentebb részletezett segítségnyújtás mellett az is fontos lehet, ha segítjük őket információhoz jutni.
Elkél a tájékoztatás, hiszen Bárócz Tímea, a bácsalmási Alapszolgáltatási Központ vezetője szerint az idősek és családjaik sokszor nem is tudnak azokról az ellátási formákról, amelyeket igénybe vehetnek, és amelyeknek ezekben az időkben kiemelkedő jelentőségük lenne.
„Sajnos találkoztunk nagyon sok olyan esettel, hogy az idősek nem tudtak az ellátási formák lakóhelyükön való hozzáféréséről. Ezért nagyon fontos az orvosi rendelőknél, gyógyszertárnál, boltoknál, postán stb. forgalmas helyen tájékoztatni a lakosságot az elérhető szolgáltatásokról. Jó lenne, ha országosan is elindulna valamiféle kampány az ellátási területek népszerűsítéséről” – mondja. Ezzel az információátadással civilként is sokat segíthetünk a környezetünkben élő időseknek.
Az idősebb korosztály persze nem csak járvány idején szorul ellátásra. Még azok az idősek, is, akiknek egyébként van családjuk, akik rendszeresen tartják velük a kapcsolatot, gyakran érzik vagy érezhetik magukat egyedül, gyakran lehet szükségük segítségre is.
Hazánkban szerencsére széles körű ellátási formák közül lehet választani. Az alapellátás keretében igényelhető például étkeztetés, jelzőrendszeres házi segítségnyújtás – ezek a szolgáltatások most is hozzáférhetők. Alacsony lélekszámú településeken a falugondnok a kapocs a külvilággal, segít az otthon és a lakókörnyezet rendben tartásában, tűzifát visz be, vásárol, ebédet visz, orvoshoz viszi az időseket. A külterületeken élőknél a tanyavilágban szintén nagy segítség a tanyagondnok. Jelenleg is elérhető továbbá az otthonápolási szolgálat, továbbá nagyon fontos a házi segítségnyújtás is, aminek keretében takarítás, bevásárlás, gyógyszerkiváltás, -adagolás, beszélgetés is elérhető.
És hogy segíthetünk mi?
Az empátiánkra nagyon nagy szükségünk lesz – emelik ki a szakértők. A 60-65 év feletti korcsoport nagyon sokszínű, ebben az életkorban még vannak, akik aktívan dolgoznak, és olyanok is, akiknek a mindennapi önellátás is nehézséget okoz. Igyekezzünk abban segíteni, amiben az adott idős(ebb) ember igényli. „Minden idősnek más a helyzete, mások a körülményei, a családi állapota és a többi. Ezt nem csupán meg kell értenünk, hanem át is kell éreznünk az ő helyzetüket, hiszen csak így tudunk nekik tényleges mentális segítséget nyújtani” – magyarázza Tímea.
Pék Győző szerint meg kell próbálnunk feloldani a paradoxont, miszerint a szeparációt és magányt enyhítő találkozásokról elsősorban az idősek egészsége miatt meg kell próbálni távol maradni. Az így fellépő hiányt részben pótolhatja a telefonos vagy online kapcsolattartás, főleg, ha az rendszeres. Azzal, ha biztosítjuk idős szerettünket arról, hogy rendszeresen keressük, egy kicsit visszaadhatunk az elveszett stabilitásból. Nagyon nagy segítségére lehetünk abban is, ha a fentebb már említett nehézkes ügyintézés terhéből leveszünk kicsit, ha elintézzük az online gyógyszerfelíratást, ha segítünk vásárolni vagy ügyet intézni, vagy segítünk abban, hogy tájékoztatjuk arról, hogy milyen lehetőségeik vannak a kapcsolattartásra.
Ami pedig az ünnepet illeti: ha idén nem is oldható meg, hogy együtt ünnepeljen a család, ne sajnáljuk az időt és az energiát arra, hogy ezekben a napokban elbeszélgessünk idős hozzátartozóinkkal.
