Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Mondhatnám azt is, hogy férfiasabb a liba a csirkénél, és még férfiasabb a kacsa a libánál, de most Márton nap van, maradjunk a libánál! Általában tartalmasabb ételek készíthetőek belőle, úgyhogy megéri azt a plusz költséget, amivel a vásárlása jár.
Barátnőm, aki vegetáriánus, a szaftjának nem tud ellenállni, és úgy szereti enni, hogy közben gyönyörködhet egy combban, majd vacsora végén boldogan tudathatja mindenkivel, hogy mekkora akaratbajnok ő! Szerintem jobban járna, ha feladná a küzdelmet, de így legalább több comb marad nekünk.
Inni száraz borokat szeretek, de főzésre gyakran használok édes Tokaji borokat. Ez biztosan családi örökség nálam, de ha rossz kedvem van, akkor imádok beleszagolni egy pohár szamorodniba, vagy furmintba, még akkor is, ha nem kóstolok bele.
Hozzávalók:
• 6 libacomb
• 3 nagy szál sárgarépa
• 3 fej hagyma
• 0,5 dl olaj (ha nagyon kövér a libacomb, akkor kevesebb is elég)
• 2 csomag szárított mini füge
• 5 dkg mazsola
• 3 dl édes, késői szüretelésű furmint, vagy szamorodni
• 1 nagy csokor petrezselyem
• só, bors
• 2 babérlevél
• 2 kk borókabogyó
A combokat bedörzsölöm sóval, majd borssal is. Vastag falú serpenyőben az olajon fél perc alatt megpirítom mindkét oldalát. Kiszedem őket, és amíg a hagymát dinsztelem, félreteszem. Mikor a hagyma megfonnyadt visszarakom a combokat, felöntöm a borral, fűszerezem, és beleteszem a fügéket is és a hosszú csíkokra reszelt sárgarépa felét is. Alacsony lángon párolom, néha megkevergetve, nehogy lekapjon. Az elpárolgott bort vízzel, esetleg borral pótolom. Mikor a comb annyira megpuhult, hogy szinte leesik a csontról, akkor teszem bele a petrezselyemzöldet és a sárgarépa másik felét. Az asztalnál aki kedveli a csípőset, megszórhatja egy kis chilivel.
