Sokan érzik úgy társaságban, hogy ha rosszat mondanak, vagy tesznek, akkor annak rettenetes következményei lesznek. Ez azonban a legtöbb esetben egyáltalán nem igaz, és a szorongás legyőzhető.
A társas szorongás meglepően sok embert érint, de gyakran nem maga a társaság a probléma, hanem az a kis belső hang, amely azt sugallja: „Ne szólj! Ne csinálj hülyeséget!” Ez a belső kritikus hang valójában védelemként működik: próbálja megakadályozni, hogy kínos helyzetbe kerüljünk. Sajnos azonban sokszor éppen az ellenkezőjét éri el, mert akadályozza, hogy természetesen és nyugodtan viselkedjünk. A társas szorongás nem ritka jelenség: kutatások szerint a felnőttek jelentős része életében legalább egyszer megtapasztalja.
A tudatosítás a megoldás a társas szorongásra
Az első lépés a szorongás csökkentéséhez az, hogy felismerjük ezt a belső kritikus hangot.
Tudatosítsuk, mikor szól hozzánk, mit mond, és ez milyen érzéseket kelt bennünk. Ha sikerül azonosítani, már nem lesz olyan ijesztő, és könnyebb lesz kezelni is. Például, amikor egy társaságban azt érezzük, hogy „mindenki rám figyel, és biztosan hülyét csinálok magamból”, érdemes egy pillanatra megállni, és észrevenni, hogy ez a gondolat nem a "sajátunk”, ezt bizony a kis belső hang adja.
Mi a gond?
A második lépés, hogy részletezzük a félelmünket. Gyakran a szorongás homályos és túlzó: azt hisszük, hogy rossz dolog fog történni, mindenki árgus szemmel figyel, és mindenki kritizál.
Ha azonban konkrétan végiggondoljuk, mi történhet valójában, a félelem sokkal kezelhetőbbé válik. Például az a gondolat, hogy „ha megszólalok, mindenki kinevet”, lebontható úgy, hogy tényleg mindenki olyan kegyetlen lenne, hogy nevet? Mennyire valószínű, hogy bárki komolyan kritikát fogalmazna meg egyetlen mondat után? Mi történik, ha mégis kellemetlen pillanat következik be?
Ezeket végiggondolva rögtön érezni fogjuk, hogy a félelmünk túlzó, nem racionális. De persze visszahúzódni nem fog a kis hang, megkapjuk a reakciót, ahol a saját igazát igyekszik majd erősíteni – de ezt jellemzően általánosságban teszi, nem konkrétumokkal.
Gondoljuk végig racionálisan
A harmadik lépés a racionális kérdések feltevése, amelyek segítenek a félelem mérséklésében.
Ilyen kérdések lehetnek a következők: „Mi a legrosszabb, ami történhet? Mekkora a valószínűsége, hogy ez bekövetkezik? Hogyan tudnánk kezelni, ha megtörténne?”
Ez a módszer a kognitív viselkedésterápia egyik alapelve, ami segít a túlzó félelmek átértékelésében. Amikor racionálisan vizsgáljuk a helyzetet, az agy képes felismerni, hogy a szorongás gyakran eltúlzott, és a valóság pedig sokkal kevésbé fenyegető, mint azt elsőre éreztük.
Nem az a cél, hogy a szorongás teljesen eltűnjön – ezt így sajnos nem lehet elérni –, hanem hogy kezelhetővé váljon, és így magabiztosan és természetesen viselkedjünk mások között.
Ha kíváncsi vagy, hogy minek a jele lehet az, ha sokat stresszelsz, olvasd el ezt a cikkünket is.
