nagy korkülönbség

Kétségtelen, bizonyos férfiaknak különösen jól áll az öregedés. A szakirodalom által George Clooney-effektusnak nevezett jelenség is ezt takarja: az illető, ahogy idősödik, egyre sármosabb lesz, és a nők is egyre inkább vonzónak találják. Egyesek szerint ez azért van így, mert az életkor előrehaladtával az emberek jobban érzik magukat a bőrükben, és megtanulják elfogadni természetes vonásaikat. Mások szerint azért, mert az öregedés bölcsességet és tapasztalatot hoz magával, ami vonzóbbá tehet valakit.

Párok nagy korkülönbséggel: olyan téma ez, amely a mai napig képes indulatokat kelteni. Ha a férfi az idősebb, biztosan akadnak olyanok, akik azt sejtetik: a nő bizony nem őszinte vonzalomból, hanem az anyagi biztonság iránti igénye miatt választotta; aranyásót kiáltanak, sugar daddyt emlegetnek. Ha pedig a nő az idősebb, teljes az értetlenség, és ismét csak felerősödnek a pletykák, hogy érdekkapcsolatról lehet szó.

Eltérő párkeresési időszak

Kérdés persze az is, hogy kit tekintünk idősnek, idősebbnek. „Férfiak és nők esetében eltérő, hogy mit tekintünk a párkeresés szempontjából sikeres periódusnak” – mondja Lázár Gergely klinikai szakpszichológus, A párod nem a pszichológusod című könyv szerzője. „Miközben a hölgyek inkább fiatal felnőttkorukban a legkelendőbbek, a férfiak közül sokan csupán a 30-40-es éveikre »érnek be« érzelmileg és egzisztenciálisan is, és mivel ekkor még alapvetően aktívak, anyagilag sikeresek, az esélyük a pártalálásra lényegesen megnövekedhet.”

Szerelmi házasság helyett biztonság

Nem volt ez másképp a múltban sem. Sőt, akkor még a nagyobb korkülönbség is elfogadottnak számított:

(Száz évvel ezelőtt a szerelmi házasság is jóval ritkább volt, mint manapság: a házasság sokkal inkább jelentett egy anyagi-társadalmi érdekközösséget, mint élethosszigra tervezett szerelmi viszonyt.) Akkor természetesnek tűnt, hogy nemcsak az erotikus vonzalom, hanem a biztonság iránti vágy és a boldogulni akarás szempontja is felmerül a házastárs kiválasztásánál. A 19. században és a 20. század elején a legtöbb nőnek nem volt munkahelye, ezért az tűnt észszerűnek, hogy olyasvalakihez menjenek feleségül, aki már rendelkezik kellő anyagi biztonsággal. A férfiak pedig először megalapozták az egzisztenciájukat, és a házasságra csak ezután gondoltak, és gyakran maguknál jóval fiatalabb feleséget választottak, akikkel a legjobb eséllyel vállalhattak gyermeket.

Ideális korkülönbség régen és most

Az elfogadott, sőt kívánatos korkülönbségről alkotott nézeteinket tehát generációs társadalmi és kulturális normák, valamint evolúciós pszichológiai szempontok alakítják. Evolúciós szempontból sem mindegy, kivel alapítunk családot: egyrészt a biológiai korlátok is közbeszólnak, másrészt pedig mégiscsak az a legszerencsésebb, ha mindkét szülő részt tud venni a gyermek felnevelésében. Ugyanakkor az elmúlt száz évben a gazdasági-társadalmi változások és a nemek közötti egyenlőség megváltoztatta az elfogadhatónak tartott korkülönbséget, és ma már hajlamosak vagyunk hatalmi játszmát, érdeket vagy valamiféle „komplexust” gyanítani azokban a kapcsolatokban, ahol valamelyik fél sokkal idősebb a másiknál.

Nem biztos, hogy apakomplexus

Lázár Gergely szerint az, amit a köznyelvben apakomplexusnak nevezünk, valójában sokkal összetettebb jelenség, hiszen valójában a férfiaknak is lehet apakomplexusuk (akár pozitív, akár negatív értelemben), és az anyával való viszony sem elhanyagolható a párválasztás szempontjából. „Ha a szerelem ilyen módon érkezik meg valaki életébe, miért szólnám meg érte? Mégis, ha női kliensem kizárólag nála 15-20 évvel idősebb férfiak irányába képes csupán romantikus szempontból nyitni, és élete emiatt tele van konfliktusokkal, például házas férfiakkal jön össze, akik végül nem őt választják, akkor érdemes belemenni az egyéni motivációkba. Mit kap ezektől az emberektől? Érzelmi biztonságot? Gyámolítást? Saját felelősségének átvállalását?” – teszi fel a kérdéseket a szakember.

Árulkodó választások

Lázár Gergely szerint akár önismereti hiányosságok és az ebből adódó kudarcélmények miatt is dönthetünk valamilyen szélsőséges párkeresési preferencia mellett. „Ha nőként azt mondom, hogy »fiatal pasikkal nem kezdek, mert ők nem tudnak engem kezelni«, elképzelhető, hogy inkább arról van szó, hogy alapvetően leértékelő módon viszonyulok a velem egykorú férfiakhoz, akik ezt megérzik és nem akarnak kapcsolódni, míg az idősebbeknek jólesik, hogy valaki felnéz rájuk. Ha erről van szó, akkor a »hiba« nem a fiatal pasikban van, hanem bennem, amelyet terápiával lenne célszerű korrigálni. Ez egy egyszerű példa, az élet ennél nyilván sokkal bonyolultabb” – szögezi le a pszichológus.

Sárm, élettapasztalat, higgadtság

Az idősebb férfiak a stabilitást és a biztonságot képviselik, ami vonzó lehet a nők számára, mások esetleg valóban apafigurát látnak egy érettebb férfiban. „Általánosságban elmondható, hogy vannak olyan külső jellemzők, például a sárm, amely egy ötvenes, már kellő élettapasztalattal és világlátással, higgadtsággal rendelkező férfi esetében sokkal kifejezettebb lehet, mint fiatalabb korban” – mondja a szakember. Az idősebb férfiak gyakran jobb modorral rendelkeznek, hajlamosabbak a lovagias gesztusokra, amelyek nagyon is sokat számítanak annak, aki szívesen lenne valakinek a „hercegnője”. (Más kérdés, hogy ez gyakorlatilag egy kislány férfiképét jelenti.) A markánsabb arcvonások, az őszülő haj a match.com nemrégiben végzett felmérése szerint a nők 72%-a számára vonzó, és mivel az idősebb férfiak általában jobban hallgatnak, mint fiatalabb társaik, empatikusabbnak és bölcsebbnek is tűnhetnek.

A nagy korkülönbség kihívásai

A szociálpszichológia szerint a párválasztásban hatalmas jelentősége van a homogámiának: azaz, fizikai vonzerőt, személyiségjegyeket, értékrendet, végzettséget (és még egy sor más tulajdonságot) tekintve a leginkább hozzánk hasonlót keressük. Ők nagy valószínűséggel többé-kevésbé egyszerre szembesülnek az úgynevezett normatív krízisekkel, és szerencsés esetben segíthetik is egymást a kihívásokra adott válaszokban. Kutatások szerint a házasság kezdeti tíz évében az emberek magasabb szintű házastársi elégedettségről számolnak be, ha partnerük fiatalabb náluk, az idő múlásával azonban a különböző korú párok házassági elégedettsége jobban csökken, mint a hasonló korú pároké. A hasonló korú párok válásának valószínűsége is kisebb. „A nagy korkülönbséggel járó kapcsolatok kihívások elé állíthatják a feleket, tartósak ettől függetlenül lehetnek. A gyerekvállalás tapasztalataim szerint az egyik leggyakoribb konfliktusforrás, de ugyanilyen lehet a párt körülvevő kapcsolati háló reakciójától való félelem és az eltérő életvezetési szokások is. Ettől függetlenül akár működhet is a dolog” – véli Lázár Gergely pszichológus.