Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Az AI terápiás támogatóként működhet, terapeutaként azonban nem. A mesterséges intelligencia bevonásával kapcsolatban nemcsak etikai problémák merülnek fel, hanem komoly veszélyeket is hordozhat: az AI nem ismeri fel, ha valakinek már kevés a terápia, és orvosi segítségre szorul.
Rohanunk – szinte mindig és mindenhová. Ez a sietség annyira az életünk részévé vált, hogy sokszor észre sem vesszük. Ebben a tempóban egyre kevesebb idő jut arra, hogy önmagunkkal foglalkozzunk, hát még arra, hogy szükség esetén szakemberrel beszéljük meg a nehézségeinket.
Az AI és a terápia
Ezekbe a hétköznapokba cseppent bele az AI, amely mára mindenki számára elérhető, kifinomult rendszerként van jelen, és mindig rendelkezésre áll – gyorsan és könnyen. Ez pedig tökéletesen illeszkedik felgyorsult világunkhoz.
Mivel az AI állandóan elérhető, sőt ingyenesen használható, egyre gyakrabban fordulunk hozzá olyan kérdésekkel is, amelyek már komolyabb szakértelmet igényelnének. A mesterséges intelligencia többnyire jó választ ad, ha például arra kérdezünk rá, hogyan lehet visszahúzni a szálat a kötött pulóverbe, vagy melyik faanyagból készül a legtartósabb konyhapult. Ezen felbuzdulva azonban elkezdünk olyan témákban is kérdezni, amelyek az egészségünket érintik.
Több probléma is felmerül: az AI ugyanis nem ember, hanem az interneten fellelhető adatokból dolgozó rendszer.
Egyediség kérdése
A szerveink működésével kapcsolatos egészségügyi kérdésekben sem érdemes teljes mértékben az AI-ra támaszkodni, mivel minden ember egyedi, így az általános tanácsok sokszor nem bizonyulnak elégségesnek. Ez még inkább igaz a mentális egészség kérdéseire.
Pszichológushoz fordulni és segítséget kérni sokak számára ma is nehéz és szokatlan. A megnyílás szorongást kelthet, így kézenfekvőnek tűnhet a megoldás: egy „lélektelen” gép nem ítélkezik, nem botránkozik meg, csak válaszol. Ez teszi sokak számára vonzóvá a lehetőséget.
“Sokak számára ez könnyebb megoldásnak tűnik: elég leülni a gép elé, nem kell várni, készülni vagy utazni – egyszerűbb, és ami fontos, gyors. Az AI-nak ráadásul nincs arca, nem jöhet velünk szembe a közértben, így a megnyílás biztonságérzete is nagyobb” mondja Grób Franciska pszichológus.
„Az AI használata során a szégyen és a kiszolgáltatottság érzése kevésbé aktiválódik, ugyanakkor fontos kiemelni, hogy az érzelmek felismerése, az érzelmekkel való dolgozás a terápiában jelentős szerepet játszik. Segítenek abban, hogy megtanuljuk őket a helyükön kezelni, és általuk gyakran eljutunk más, kimondatlan tartalmakhoz is. Az AI előtt könnyebb elkerülni a kellemetlen érzéseket, de a terápiában ezekkel is dolgozik a kliens” – hangsúlyozta a szakember.
„A nehezebb felismerések, érzések, gondolatok nélkül nincs valódi változás.”
„Az AI belépési pontként is működhet: sokan első lépésként fordulnak hozzá, és a »beszélgetések« során ismerik fel, hogy komolyabb segítségre van szükségük. A pénz kérdése is egyértelműen jelen van. Bár a társadalombiztosítás által támogatott terápiák elérhetők, a várólisták gyakran nagyon hosszúak, így könnyen azt érezhetjük, hogy a valódi és hatékony segítség távol kerül tőlünk” – mondja Grób Franciska.
Veszélyek és etikai problémák
Ahhoz, hogy megértsük, az AI messze nem terapeuta, érdemes megvizsgálni a működési mechanizmusát. Mivel nem rendelkezik saját élménnyel vagy tudattal, így az empátiát és megértést csak nyelvi mintázatok alapján képes visszatükrözni. Ez azonban talán a kisebbik probléma.
Lényegesen nagyobb gond, hogy az AI hajlamos megerősíteni a kérdező nézőpontját, és kerülni a konfliktust – ami egy terápiás helyzetben egyáltalán nem feltétlenül megfelelő. Különösen veszélyes lehet krízishelyzetben vagy torzult gondolkodási minták esetén. A legnagyobb probléma mégis az, hogy nem látja az embert.
Az AI mindig az adott beszélgetésből dolgozik, míg egy terapeuta több alkalom tapasztalata alapján alakít ki komplex képet a páciensről. A gép nem látja a kérdezőt, nem tud következtetni a testbeszédből, a mimikából vagy a hangszínből, és nem ismeri a tágabb élethelyzetet sem.
Mindezek mellett az etikai kérdésekkel is számolni kell. Ha tanácsot kérünk az AI-tól, az valóban gyors, olcsó, és akár átmenetileg megnyugtató is lehet. De mi történik akkor, ha a kapott tanács nem segít, hanem épp ellenkezőleg: rombol? Ha olyan döntések felé terel, amelyek hosszú távon nem szolgálják a javunkat?
Ki a felelős ezekért a következményekért: a rendszer fejlesztője vagy maga a felhasználó? Az AI-t utasíthatjuk a válaszadásra, és az meg is teszi. Egy terapeuta azonban nem így működik: ő felelősséget is vállal a folyamatért, és szakmai keretek között mérlegel.
“Az AI a terápia kiegészítéseként hasznos lehet, de mivel nem rendelkezik valódi empátiával, nem képes együttérezni, és így hatékony támogatást sem tud nyújtani. A mesterséges intelligencia nem érzékeli a határokat, és hiányzik belőle az etikai kontroll” – mondja Grób Franciska.
Hozzátette: „egy pszichológusnak szigorúan kell tartania a saját szakmai határait: tudnia kell, meddig képes megfelelően segíteni az adott páciensnek, és mikor szükséges más szakemberhez irányítani. Erre az AI esetében természetesen nem mindig számíthatunk. Válaszai nem feltétlenül megbízhatóak, ráadásul általános mintázatokból dolgozik, így gyakran felszínes, kevéssé hasznos tanácsokat ad. Ez torzíthatja az önismereti folyamatot is: a cél az, hogy a kliens maga jusson el a felismerésekhez, míg az AI kész válaszokat kínál – ezek azonban nem a kliens sajátjai, hanem kívülről felkínált megoldások.”
„Ugyanakkor az AI hasznos lehet például naplózás során: segíthet strukturálni a gondolatokat, különösen erős érzelmi állapotok idején, vagy amikor a terápiás ülésre készülünk. Ilyen értelemben afféle személyi asszisztensként működhet, amely támogatja az érzések és tapasztalatok összefoglalását” – fűzi hozzá a szakértő.
Ha tetszett ez a cikk, olvasd el azt is, hogy hogyan segíti az AI az együttműködést Európában a ritka betegségek felismerésében.
