Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Nem minden rosszkedv depresszió – ezért jó tudni, mikor kell komolyan venni a tüneteket.
A fáradtság, a túlterheltség, a veszteségek, a kiégés vagy komoly krízisek is okozhatják, hogy semmihez nincs kedvünk. De nem minden rosszkedv depresszió. Az egyik természetes reakció az élet nehézségeire, a másik pedig egy mentális betegség, amit kezelni kell. Mutatjuk, honnan ismerheted fel a különbséget.
A rosszkedvnek is vannak fokozatai
Előfordul, hogy egyszerűen csak kimerültünk: hónapok óta túlhajtjuk magunkat, kevés az alvás, nincs időnk magunkra. Máskor egy nehéz élethelyzet – például válás, gyász, munkahelyváltás vagy életközepi válság – sodor lelkileg mélypontra. Ezek mind érthető, átmeneti állapotok, a pszichénk természetes reakciói a megterhelésre. Ilyenkor segíthet a pihenés, az önreflexió, a támogató környezet, vagy akár néhány ülés egy pszichológussal. De ha a levertség nem múlik, sőt, minden nap újra megjelenik, és egyre nehezebben látjuk az értelmét a dolgoknak, ott már másról van szó.
A depresszió több mint rosszkedv
A depresszió nem „szomorúság” vagy „negatív gondolkodás”. Ez mentális betegség, amely az agy működését is befolyásolja: az érzelmek, a gondolkodás, sőt, a test működése is megváltozik.
A Weborvos cikke szerint a depresszió leggyakoribb tünetei a tartós levertség, az érdeklődés elvesztése, az örömérzés hiánya, a fáradtság, az alvás- és étvágyzavar, a koncentrációs nehézségek, a bűntudat, az önértékelési problémák és a legsúlyosabb esetekben öngyilkossági gondolatok. „Az öngyilkosság megelőzésének egyik legfontosabb módja a mentális betegségek, elsősorban a depresszió felismerése és kezelése, mert az öngyilkosság sok esetben a depresszió legsúlyosabb tünete” – nyilatkozta a Weborvos.hu-nak prof. dr. Rihmer Zoltán pszichiáter.
Ez az 5 jel segíthet eldönteni, hogy rosszkedvről vagy depresszióról van-e szó
- Tartósan nincs örömérzésed. Már azok a dolgok sem tesznek boldoggá, amiket korábban szerettél.
- Minden reggel nehezedre esik elindulni. A napindítás is erőfeszítés, és úgy érzed, „nincs miért” felkelni.
- Alvás- vagy étkezési szokásaid megváltoztak. Túl sokat alszol vagy épp alig tudsz elaludni, esetleg elvesztetted az étvágyad – vagy éppen túl sokat eszel.
- Bűntudatod van, értéktelennek érzed magad. Gyakran hibáztatod magad, akkor is, ha nincs valódi okod rá.
- Nem tudsz koncentrálni, dönteni, tervezni. A legegyszerűbb feladatok is túl nagynak tűnnek, a jövő kilátástalannak.
Ha ezek a tünetek legalább két héten át, a napok többségében fennállnak, mindenképpen érdemes szakemberhez fordulni – ez már depresszió gyanúját jelzi.
Sokféle depresszió létezik
A depresszió nem egyforma mindenkinél. Vannak, akiknél hirtelen tör elő, másoknál évek alatt, észrevétlenül alakul ki. A szakmai irányelvek szerint beszélhetünk major depresszióról, amikor a tünetek súlyosak és a mindennapi életet is ellehetetlenítik, valamint perzisztáló depressziós zavarról – minor depresszióról – ami enyhébb, de hónapokig, akár évekig fennálló, krónikus lehangoltsággal jár. „Gyakran előfordul, hogy utóbbi állapot megmarad minor depressziónak, de van, akinél lassan súlyosbodik az állapot, és az is előfordul, hogy egy-két hét alatt alakul ki a betegség súlyos formája. Az enyhe depresszió az esetek 50–55 százalékában idővel súlyos depresszióvá válhat” – mondta Rihmer Zoltán a Weborvosnak adott interjúban.
Külön típust jelent a szülés utáni depresszió ahol a genetikai hajlam, a hormonális változások, a kimerültség és azanyaság felelőssége együtt idézheti elő a betegséget. Az időskori depresszió pedig sokszor nem szomorúságban, hanem testi panaszokban – fáradékonyságban, alvászavarban, memóriazavarban – valamint a viselkedés változásaiban: „szekírtságban”, paranoiában – jelenik meg, ezért gyakran nem ismerik fel időben, vagy
ahelyett, hogy szakszerű segítséget nyújtanának, ráfogják az érintettre, hogy „vénségére kibírhatatlan lett”.
Megtévesztő hasonlóság: amikor nem depresszióról van szó
A kiégés, a szorongásos zavarok, a gyászreakció vagy a tartós stressz is hasonlíthatnak depresszióra. A tünetek részben átfedésben lehetnek: ilyen például a fáradtság, a motivációhiány, az érdektelenség. A különbség mégis fontos. A kiégett embernél a kiváltó ok többnyire külső (például munkahelyi túlterhelés), és pihenéssel, életmódváltással javul. A depresszió azonban belülről fakad, és nem múlik el attól, ha „kikapcsolódunk” vagy elutazunk pár napra.
A Semmelweis Egyetem Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinikájának szakmai anyaga szerint
a depresszió biológiai, pszichológiai és szociális tényezők összetett hatása miatt alakul ki, és minden esetben egyénre szabott kezelést igényel.
Miért baj, ha összekeverjük a depressziót bármi mással?
Azért, mert az összemosás bagatellizálja a valódi betegséget, és azt a káros tévhitet erősíti, hogy „a depressziós ember csak nem akar összeszedni magát”. Pedig ez épp olyan, mintha valakinek tüdőgyulladása lenne, és azt mondanánk: „csak vegyél mély levegőt, és ne köhögj”.
A depresszió nem akarat kérdése, és nem múlik el attól, ha valaki pozitívabban gondolkodik. A pontos diagnózis az első lépés ahhoz, hogy a megfelelő – személyre szabott – segítség elérhető legyen, és az ember újra képes legyen megélni az örömöt, amit a depresszió eltakart. Ehhez orvosi és pszichológiai segítségre van szükség, ahogy minden más betegség esetében is.
Ha érdekel, milyen kártékony mondatokkal bombázzuk magunkat sokan nap mint nap, ezt a cikket ajánljuk.
