Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
A kiégés nemcsak a munkánkra, de az emberi kapcsolatainkra is súlyos hatással lehet. Néha olyan fokú érzelmi eltompulással, közönnyel és ingerlékenységgel jár, hogy a párkapcsolat menthetetlenné válik – különösen, ha nem ismerjük fel időben, hogy mi zajlik bennünk vagy a másikban.
Gyakran a kiégés nem a munkahelyi teljesítményben, hanem a párkapcsolat megromlásában válik nyilvánvalóvá. A hosszan tartó stressz, az állandó fáradtság és az érzelmi kimerültség lassan, szinte észrevétlenül formálja át az embert – különösen akkor, ha nincs tér vagy tudatosság arra, hogy megálljunk és ránézzünk, mi történik velünk valójában.
Így viheti csődbe a házasságot a kiégés
Az egyik barátnőm, mikor meghallotta, hogy a kiégésről készülök cikket írni, legnagyobb meglepetésemre előállt egy személyes történettel. Korábban nem is említette, hogy gond lenne a házasságával, utólag talán csak az tűnt fel, mennyire nem mesélt magáról. Mindig engem kérdezett, ő viszont csak mosolygott, terelt, röviden válaszolt.
Most pedig egyszer csak közölte: „mi már a válási papírokat is beadtuk”. Aztán elmesélte, hogyan lett a kapcsolatuk a férjével hétről hétre egyre üresebb. Nem csak elhidegült tőle a párja, de egyenesen ingerült, sőt rosszindulatú lett vele szemben. A barátnőmnek ezért – bár korábban soha nem feltételezte volna – lassan meggyőződésévé vált, hogy megcsalják. Hiszen azt a férfit nem érdekli semmi otthon, akinek máshová húz a szíve, és az ellenszenvezés oka is biztos az, hogy mást szeret.
„Nem hiszed el, a korábban kedves, humoros, élettel teli férjem csendes lett, türelmetlen és visszahúzódó. Eltűntek a közös esték, a hétvégék vagy konfliktusba torkollottak – különösen, ha társaságba szerettem volna menni –, vagy teljes némaságban teltek.
Minden apróságra ingerülten reagált, nem volt kedve semmihez, és ha közeledtem hozzá, rendre elzárkózott.
Végül úgy éreztem, hogy ha mellette maradok, meg fogok őrülni, és beadtam a válási papírokat. Ez volt az, ami kijózanította. Egy őszinte, könnyes beszélgetés során meggyőzött, hogy nincs senkije, csak egészen rosszul-furcsán érzi magát már hosszú ideje. Talán depressziós vagyok – mondta. Felkerestünk egy pszichológust, akinél kiderült, hogy a férjem a kiégés klasszikus tüneteitől szenved. Nem tőlem távolodott el, hanem önmagától.”
Azóta a férfinek sikerült munkahelyet váltani, sőt, bizonyos mértékben pályát is módosított –középiskolai pedagógusi állását egy képzés elvégzése után tréneri munkára cserélte. A barátnőm házassága túlélte a válságos időszakot, de, mint mesélte, nem sokon múlott.
A kiégés nem csak a munkahelyen jelentkezhet
A WHO meghatározása szerint a kiégés (burnout) a „krónikus munkahelyi stressz következményeként kialakuló szindróma, amelyet nem sikerült sikeresen kezelni” – de a valóságban a kiváltó okok ennél jóval szélesebb spektrumon mozognak.
A kiégést előidézheti:
- a tartós monotonitás
- a folyamatos túlterheltség otthon vagy munkahelyen
- az énidő hiánya, amikor mások igényeit folyamatosan a sajátunk elé helyezzük
- vagy az a belső nyomás, hogy mindig megfeleljünk – akár másoknak, akár magunknak
A kiégés tehát nem csak a karrieristákat érinti. Előfordulhat háztartásbeli szülőnél, teljes embert kívánó gondozói szerepben, vagy akár egy olyan szerelemben is, ahol az egyik fél úgy érzi, egyedül viszi a kapcsolatot a hátán – vele igazából senki sem törődik.
A kiégés tünetei – és amit tenni lehet
A kiégés sokáig rejtőzködik, és gyakran csak a következményeiből jövünk rá, hogy valami megváltozott bennünk. Az érzések eltompulnak, a vágy elmarad, ingerlékenység, türelmetlenség, távolságtartás jellemez bennünket. A szeretet, érdeklődés kifejezése helyett egyre gyakrabban csak a fáradt, automatikus működés határozza meg mindennapjainkat.
A legjellemzőbb tünetek:
- állandó fizikai és mentális kimerültség
- motivációhiány és érdektelenség
- ingerlékenység, cinizmus, elzárkózás
- teljesítményromlás, önbizalomhiány
- kapcsolatok romlása, elhidegülés, szexuális érdektelenség
A megelőzés kulcsa a rendszeres feltöltődés, az önismeret és a határok kijelölése – vagyis pont olyan szempontok, amelyek sokszor a lista végére kerülnek egy túlhajszolt ember életében. Ha felismerted magadon vagy hozzátartozódon a kiégés jeleit, az első lépés a megoldás felé, hogy megállsz (vagy megkéred őt erre), és elismered, hogy nem vagy jól. Az őszinte beszélgetés szeretteinkkel és/vagy szakemberrel, éppoly fontos, mint rászánni magunkat a szükséges és lehetséges változtatásokra. Ha már ilyen súlyos lelki állapotba kerül valaki, azt nem lehet lesöpörni az asztalról azzal, hogy „lesz majd jobb is”. Ha nem teszünk semmit, csak a sorsra bízzuk, sokkal valószínűbb, hogy épp az ellenkező irányba csúszik tovább az életünk.
Ha érdekel, hogyan pihenheted ki magad akkor is, ha kevés időd van rá, ezt a cikket ajánljuk.
