Egyre törékenyebbnek látszik az eljövendő generációk nyugdíjas éveinek nyugalma. Nyugati példát követve az idősek otthoni ápolásából az állam egyre inkább kilép, ám a magánszektort sokan nem tudják megfizetni.
A magyar társadalomra is egyre jobban jellemző az elöregedő jelző, az előrejelzések szerint 2055-re a magyar népesség 49,5 százaléka tartozik majd az idős nyugdíjas korcsoportba.
Az állam évtizedek óta tartó visszavonulása az idősek otthoni ápolásából Európa-szerte piacosította a szektort, s nincs ez másként hazánkban sem. Amint azt az mfor.hu megírta, ez a folyamat ugyan még a kezdeti fázisban van itthon, bizonyos trendek azonban már most kirajzolódni látszanak.
Sokak számára tartogatnak nehézséget a nyugdíjas évek
Katona Noémi, a Corvinus adjunktusa és Gábriel Dóra, a Társadalomtudományi Kutatóközpont Szociológiai Intézet kutatója közös készített nemzetközi elemzést, amely az év elején jelent meg. A két kutató ebben összegezte azt, mi várhat utolsó éveikben a magyar idősekre, valamint azokra, akik ápolásukkal foglalkoznak.
A kutatók úgy vélik, az idősellátás számtalan sebből vérzik. Az állami, bentlakásos intézmények több éves várólistával működnek, az alacsony bérek és a rossz munkakörülmények miatt nincsen elegendő szakgondozó sem a szektorban.
Keveseknek van pénze a nyugdíjasok ápolását megfizetni
A fenti körülmények mind a magánellátás felé lökik a segítségre szoruló családokat, miközben nagy részük nem tudja megfizetni a fizetett segítség semmilyen formáját. Az érintettek többsége így kénytelen családon belül megoldani nyugdíjas szeretteinek mindennapi gondozását azok utolsó éveiben.
A kutatók egyik fő megállapítása, hogy mind a gondozók, mind pedig a nyugdíjasok szempontjából óriási társadalmi egyenlőtlenségek uralkodnak a szektorban, előbbiek többségét a szürke zónában foglalkoztatják.
„A bizonytalanabb helyzetben lévő gondozókra nagyobb nyomás nehezedik, hogy elfogadják a keményebb munkakörülményekkel és fokozott kiszolgáltatottsággal járó munkákat is. Sok gondozó küzd lakhatási és egyéb szociális problémákkal, és nehezen tud kilépni ebből a rendkívül bizonytalan helyzetből” – összegezte Katona Noémi, a Corvinus kutatója.
Az idősgondozók képzettsége is átalakult az elmúlt években. Mivel a legtöbbször kevés fizetésért kénytelenek bejelentetlenül dolgozni, a szakképzett, nyelveket beszélő magyar ápolók nyugatra mennek, osztrák és német nyugdíjasok mellé szegődnek, a magyarokat pedig sok esetben Erdélyből és Kárpátaljáról érkező, tapasztalattal ugyan rendelkező, de szakképzetlen idősgondozók ápolják nyugdíjas éveik során.
