Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Az egészségügyi dolgozók egy elhivatott rétege nemcsak hogy lelkesen látja el napi teendőjét kórházakban, rendelőkben, de önkéntesként tűzoltók, terror- és katasztrófaelhárítók gyakorolnak rajtuk baleseti szimulációk alkalmával. Ehhez otthon művért főznek, és ha a helyzet megkívánja, amputáltra sminkelik végtagjukat.
Elsősegélyvizsgát a jogosítványhoz mind teszünk, de őszintén, ha hirtelen újraélesztést kellene alkalmaznunk valakin az utcán, vagy ellátni egy epilepsziás rohamot, mit tennénk?
„A kislány, aki anno kilencévesen csatlakozott a baleseti szimulációval foglalkozó csapathoz, ma 16 éves. Évekkel beépülése után édesapja hirtelen epilepsziás tüneteket produkált, de addigra lánya, önkéntesi pályafutásából már jól tudta, mit kell olyankor tennie” – meséli Gallai Fanny, a Magyar Imitációs Egyesület elnöke, aki fiatal kora ellenére 15 éve foglalkozik az elsősegélynyújtás népszerűsítésével, ezzel együtt pedig baleseti szimuláció oktatásával. Hogy ezek a „játékok” mennyire hasznosak lehetnek, bizonyítja a kislány példája is.
Egy hiánypótló hobbi
A tapasztalatok sajnos azt mutatják, hogy az elsősegélyvizsgához szerzett tudást a gyakorlatban csak kevesen merik és tudják hatékony közbelépésre fordítani. Nagy szükség van így a hiteles képzésre, főleg a szakképzett emberek ismereteinek hiteles bővítésére.
„Tűzoltók, terrorelhárítók, mentősök, katasztrófavédelmi szakemberek veszik igénybe önkéntes szimulációs szolgáltatásunkat, hogy munkájuk során, élesben felkészültebbek legyenek, a különböző sérüléseket gyorsabban ismerjék fel és hatékonyabban lássák el, emellett iskolákba is járunk bemutatókat tartani és elsősegély-roadtúrákra is” – mondja a jó ügy és a csapat lelkes képviselője.
Az imitátorok baleset szimulálásával segítenek
A sérülések helyes imitálására elsősorban az egészségügyben jártas imitátorokra van szükség. Ők olyan profi elsősegélynyújtó önkéntesek, akik egyes betegségek, tünetek szakavatott ismerőjeként a valóságnak megfelelően tudják magukat „sérültre sminkelni”, és hitelesen el tudják játszani az adott sérüléssel járó állapotot, a szimuláció forgatókönyvében leírt események függvényében az állapot romlását vagy javulását is.
Mire van még szükség egy hatékony imitációhoz?
„A szakképzett, egészségügyi dolgozó csapattagok hétköznapi munkájuk kapcsán sokat találkoznak ilyen esetekkel, ezért tudják, milyen tünetekkel járnak az egyes sérülések. Tudják, hogyan reagál a szervezet az ellátásra. Ugyanakkor, az önkéntesek között vannak egész kicsi, lelkes amatőrök is, legfiatalabb jelességünk egy négyéves imitátor volt, aki édesapjával együtt vett részt a gyakorlatokon” – adta hírül a büszke szervező.
A leggyakrabban szimulált esetek
A Magyar Imitációs Egyesület elnökétől megtudtuk, hogy a leggyakrabban szimulált esetek a traumatikus sérülések, például autóbalesetek, hiszen ezekkel, sajnos, az életben is nagyon sűrűn találkozni.
„Terroreseményekkor bekövetkező artériás vagy mélyvénás nagyvérzések, amputációk szimulációja is sok esetben történik, ezek igen »látványosak« is. Ritkábban, szükség esetén, szívroham, stroke vagy cukorbetegségből fakadó súlyos tüneteket is imitálunk. Persze saját otthonunkban is keletkezhetnek súlyos sérülések, például ha valaki főzés közben mélyen megvágja magát, vagy elcsúszik a fürdőszoba kövén, és koponyaalapi törést szenved, ezek mind részei a palettának” – sorolja Gallai Fanny.
Nem könnyű hobbi
Többéves imitátori gyakorlat birtokában Fannynak egy szimuláció alatt a legjobb barátját kellett újraélesztenie. A szimulálás során a legtöbb aktus persze imitációszinten történik, de az eseteket olyan élethűen ábrázolják, hogy a lánynak napokba tellett utána lelkileg feldolgoznia az élményt, amikor legjobb barátja életéért küzdött.
„Egy másik emlékezetes esetünk az volt, amikor a baleseti forgatókönyv szerint egy falat kellett betörni, ami mögé beszorult a beteg. Mindössze egy tízcentis nyílás maradt, ami összekötötte a beszorult áldozatot (imitátort) a külvilággal. Ezek a kis résen kellett a tűzoltónak benyúlnia, fognia az imitátor kezét, és közben tartania benne a lelket, amíg a többiek a hozzáférést nem tudták biztosítani. 12 órán keresztül zajlott a munka, ezalatt folyamatosan benne maradt a szerepében a bezárt, beszorult imitátor, és végig komoly szellemi és lelki erőfeszítést igényelt mindez a gyakorló tűzoltótól is.
A 12 órás eset után az imitátor felkelt és rámosolygott megmentőjére, a tűzoltó pedig elsírta magát, annyira megrendítő volt az eset, az imitátor elhivatott profizmusa és a helyzet komolysága.
Később valóban találkozott hasonló esettel az életben ugyanez a tűzoltó, aki arról számolt be, hogy a szimuláció tapasztalata sokat segített neki”– meséli meghatottan Gallai Fanny.
A nemes lelkű önkénteseket vezető fiatal nő hozzátette: mindezek mellett különös helyszínekre jutnak el: a Völgyhíd átadásakor is dolgoztak velük.
„Halott azonosításon is volt már »szerepünk«, valamint éjszakai metróbaleset-szimulációnál. Az egyik ilyen szimulációról hajnalban autóval vittek haza, nem jutott időm lemosni a művért magamról. Hazaérve édesapámba botlottam, aki éppen munkába indult. Ugyan tudta, hogy szimulálásból jövök, mégis majdnem szívrohamot kapott a belőlem több helyről ömlő »vér« látványától” – meséli Fanny.
