Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Egyre hosszabb ideig élünk, ez egyértelmű. És bár vannak látványos emelkedések és csökkenések, az elmúlt két évszázadban több mint kétszeresére nőtt a születéskor várható átlagos élettartam.
Ehhez a növekedéshez nagyban hozzájárult a csecsemőhalandóság csökkenése. Az 1950-es évek óta azonban az idős emberek is egyre tovább élnek, Svédországban például a várható élettartam csaknem 150 éve folyamatosan nő. De meddig lehet ezt kitolni? Meddig élhetnek az emberek? A kérdésre a The Conversation kereste a választ.
Túlélni az első százat
Elsősorban Nyugat-Európában, Észak-Amerikában és Japánban figyelhető meg a várható élettartam növekedése. Megnövekedett az idős emberek száma, és ma már nem ritka, hogy valaki 90, 100, sőt akár 110 évig is éljen. Az első feljegyzett szuperidős ember Geert Adriaans-Boomgaard volt, aki 1899-ben halt meg, 110 éves és 4 hónapos korában. Rekordja megdöntésére azonban nem kellett sokat várni: Margaret Ann Neve 1903-ban, 110 éves és 10 hónapos korában halt meg. Delina Filkins, aki 1928-ban 113 éves és 7 hónapos korában hunyt el, több mint 52 évig tartotta a rekordot, a jelenlegi rekorder pedig Jeanne Calment, aki 1997. augusztus 4-én 122 éves és 5 hónapos korában (!) halt meg.
Bár ez a folyamatos növekedés mindenhol megfigyelhető, nem vehetjük magától értetődőnek. Egy kutatásban svéd és dán időseket vizsgáltak, összesen 16 931 személyt, akik elérték a százéves kort. Bár a két országot szoros kulturális és történelmi kapcsolatok fűzik össze, és földrajzilag is szomszédok, a várható élettartam csak Dániában emelkedik, Svédországban jelenleg stagnál.
Objektív okok
A két idős populáció tagjai nem állnak azonos egészségi szinten. A legfrissebb eredmények szerint Dániában magasabb az önellátási képesség (ADL) mértéke. Ebbe olyan alapvető készségek tartoznak, amiket egy egészséges ember a hétköznapok során tesz: étkezés, tisztálkodás, wc-használat, öltözködés, járás stb. Dániához képest Svédországban az idősek körében az ADL mértéke kevésbé optimális, sőt bizonyos esetekben a mobilitás és a kognitív képességek romlása is jellemző.
A két ország egészségügyi rendszere közötti különbség magyarázatot adhat az eltérésekre. Svédországban a közszolgáltatásokra fordított kiadásokat 1990-ben csökkentették, ez pedig az idős emberek egészségügyi ellátását is érintette, kevesebb hely van például a fekvőbetegek kezelésére. Az idősgondozás kérdését is másképp közelítette meg a két ország. Egyes kutatások eredményei szerint Svédországban éppen a legszegényebbek nem részesülnek megfelelő ellátásban, míg Dániában szélesebb réteg számára elérhetőek a szolgáltatások.
Kutatások eredményei szerint az élettartam meghosszabbításának módja, ha az idősek számára még inkább elérhetővé válik az egészséggondozás. Ha ez megvalósul, a várható élettartam növekedése tovább folytatódhat.
