Kitty és Gábor egy online társkeresőn „találkoztak”. Mindketten vágynak arra, hogy legyen már végre valakijük, akivel a jövőt tervezhetik, de mindkettőjük történetében sok csalódás sorakozik. Ennek ellenére nem adják fel, de azért nagyon lelkes randizgatónak sem mondhatók. Most is elnézegették egymás profilját pár hétig, mielőtt Gábor írt volna Kittynek. Jó hangulatú üzenetváltások kezdődtek, mindketten úgy érezték, érdemes a másikat közelebbről megismerni. Kitty kedvelte Gábor humorát, Gábornak bejött, hogy Kitty tudja, mikor kell nevetni.
Végül személyesen is találkoztak egy kávézóban. Elbeszélgettek pár órát, egyikről sem derült ki, hogy nem az, akinek mondta magát. Nem ködösítette el szemüket azonnal a szerelem, de kellemesen elvoltak együtt, így megbeszélték, hogy folytatni fogják. Néhány délutáni, kora esti randevú után már egy igazi esti randevút is kipróbáltak, aminek az lett a vége, hogy Gábor másnap Kittytől indult munkába. Ezután hétvégén is együtt voltak. Kitty egyre inkább bizakodni kezdett, szépen lassan mind jobban megkedvelte Gábort. Nem tudta, hogy Gábor fejében egy másik történet íródik: már két hónapja ismerjük egymást, és még mindig csak heti 2-3-szor találkozunk. Ez nem szerelem, csak erőlködés. Nyilvánvaló, hogy az egészből nem lesz semmi, ha már az elején nincs rózsaszín köd, akkor mi várható később? Jön majd a nyavalygás, veszekedés, kínos beszélgetések, hogy maradjunk barátok – kell a francnak ez az egész. Ideje továbblépnem, öreg vagyok ahhoz, hogy vesztegessem az időmet Kittyvel. Szerintem ő is érzi ezt, és meg fogja érteni, hogy ha többet nem hívom, és nem veszem fel a telefont, hogy mi a helyzet. Biztos fog egy kicsit morogni, meg szidni, de legalább nem hallom.
Így is lett. Gábor törölte magát a társkereső oldalról, letiltotta Kitty e-mailjeit, és elment a haverjaival a tengerhez búvárkodni. Kitty pedig értetlenül állt, hogy nem keresi őt, sőt, a telefont sem veszi fel. Beletelt Kittynek majdnem egy hétbe, mire felfogta, mi a helyzet. Már egészen aggódott Gáborért, hogy valami baja esett, mikor meglátta a tengerparti képeit, és rájött, hogy csak egy újabb gyáva alakkal hozta össze a sors.
Az emberek negyedét hagyták már el így
Valószínűleg a legtöbb ember életében van olyan kapcsolat, melynek úgy szakadt vége, hogy a másik fél egyszer csak elérhetetlenné vált. A Dartmouth-i Egyetemen dolgozó Gili Freedman 500 embert kérdezett meg erről: a negyedüket már hagyták így se szó se beszéd faképnél, ötödük pedig másokkal csinált már ilyet. Sok induló kapcsolatról derül ki, hogy mégsem érzik jól magukat benne az emberek – és nem érdemes folytatni.
Ezt megbeszélni általában érzelmileg megterhelő, a másik fél lehet, hogy lelkesebb és becsapva érzi magát. Vagy esetleg, ami még rosszabb, könyörögni, ígérgetni kezd, és ragaszkodásával nyomasztja a szakítani vágyó partnerét. Olyan jó ezt megúszni azzal, hogy az ember egyszerűen csak eltűnik. Olyan hatékony! De azért némileg szívtelen is, megsebzi a másik méltóságát.
Ismerkedj meg a szóval: ghosting
A fent említett Freedman azért járt utána a kérdésnek, hogy miért csinálják ezt az emberek, mert talán a technológia használatával egyre gyakoribbá is válik. Angolul a ghosting szót használják erre, magyarul még nem kapott saját kifejezést a jelenség.
Tudjuk, sejtjük, hogy vannak emberek, akikre jellemzőbb a kapcsolat ilyen formájú elvágása (lezárásnak azért túlzás lenne nevezni,) másokra kevésbé. Mi a különbség közöttük? Ki az, aki, ha nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy tervezte, egyszerűen eltűnik, és ki az, aki veszi a fáradtságot, hogy elmondja a döntését a partnerének.
A szerelem végzet, vagy építkezés?
A különbség nem merül ki annyiban, hogy gyáva vagy érzéketlen, Freedman szerint inkább arról van szó, hogy valaki hogyan gondolkodik a szerelmi kapcsolatokról. Vannak, akik a szerelmet a sors elrendelésének tartják, abban hisznek, hogy van valaki, akiket nekik rendelt a sors, és azonnal tudják majd, hogy ő az igazi, amint találkoznak. Ők a végzetben hívők.
A másik megközelítés szerint egy kapcsolat hosszan épül, és a világban sok-sok ember szaladgál, akivel lehet boldog kapcsolatod, ha szépen elfogadjátok, tisztelitek egymást, és megtanultok a másiknak örömet szerezni a saját megelégedettségetekre. Őket nevezhetjük a kapcsolat építésében hívőknek.
Az, hogy valaki mennyire fogadja el járható útnak a ghostingot, a kapcsolat szó nélküli elvágását, és megszakítását nagyban múlik azon, hogy a végzetben, vagy a kapcsolat építésében hisz, mikor szerelemről van szó. Akik a végzetben hiszen, sokkal elfogadhatóbbnak találják, ha valaki szó nélkül lelép mind a rövidebb, mind a hosszabb kapcsolatokban. Nem működik, menjünk tovább – gondolják. A kapcsolat építésében hívők kisebb százalékban tartják elfogadhatónak a lelépést, és rosszabb véleménnyel vannak azokról, akik ezt teszik. Azt is kimutatták más, hogy akik a végzetben hisznek, azok kevésbé maradnak barátságban az ex partnerükkel a kapcsolat megszakítása után írja Robert Burris a Psychology Todayen megjelent cikkében.
Ti mit gondoltok erről? A végzetben hisztek, ha szerelemről van szó, vagy úgy gondoljátok, sokakkal fel lehet építeni egy boldog kapcsolatot? Elfogadhatónak tartjátok, hogy ha valaki szakítani akar, akkor egyszerűen csak eltűnik a másik életéből? Írjátok meg véleményeteket a Dívány.hu Facebook oldalán!
