Rengetegszer hallhatott már a mindfulnessről, arról az állapotról, amikor figyelmünket kizárólag a jelenre összpontosítjuk, nyitottá és elfogadóvá válunk a világgal szemben, történjen velünk bármilyen negatív élmény. „Ezzel a hozzáállással enyhíthetjük, illetve átértékelhetjük a szenvedést, így sokkal teljesebbek lehetnek mindennapjaink. Az elmúlt évtizedekben a tudatos jelenléten alapuló kezelések a kognitív viselkedésterápia úgynevezett harmadik hulláma lettek, hiszen bebizonyosodott, hogy valóban hatékonyak a stresszkezelésben, a szorongásoldásban vagy a depresszió tüneteinek enyhítésében, de még sok más problémán segíthet, ha megtanulunk a jelenben élni” - írja Seth J. Gillihan, a Pennsylvania Egyetem Pszichiátriai Osztályának pszichológia professzora a Psychology Today oldalon.
Gilliham a terápiák során maga is alkalmazza a mindfulnesst, ám több olyan pácienssel volt már dolga, akik nem szerették volna megtapasztalni a tudatos jelenlétet, kifogásaik azonban nagyrészt félreértésen, téves meggyőződésen alapultak. Mivel úgy tűnik, még mindig van bőven mit eloszlatni, a szakember összegyűjtötte a leggyakoribb tudatos jelenléttel kapcsolatos tévhiteket. Íme:
1. A mindfulness valami ezoterikus dolog
Jelen lenni minden egyes pillanatban és valóban azt csinálni, amit csinálunk nem egy furcsa koncepció vagy hókuszpókusz. Sőt az a jelenség, hogy autentikus kapcsolatba kerülünk saját tapasztalatainkkal, sokkal régebbről ered, mint például a keleti vallások – amikkel a leginkább azonosítják vagy összefüggésbe hozzák az éberséget.
A tudatos jelenlét gyakorlását gyakran ugyan „new age” spiritualitásnak nevezik, maga a tapasztalás nem tartozik semmilyen vallásos vagy spirituális megközelítéshez. Nem is kellene feltétlenül mindfulnessnek címkéznünk, hiszen mindenkinek, akivel találkoztam, biztosan voltak már olyan élményei, hogy teljesen át tudta magát adni a boldogságnak, a jelen pillanatnak és az áhítatnak, a legtöbben közülük mégsem használtak ehhez füstölőt, félhomályt vagy lágy háttérzenét. A mindfulness mindenki számára, bármikor elérhető - csakúgy, mint a levegő – írja Gillihan.
2. A tudatos jelenlét egy vallási gyakorlat
Mivel a tudatos jelenlét néhány vallási tradíció fő eleme, bizonyos vallásokhoz tartozók vagy nem hívő emberek vissza szokták utasítani ennek a megközelítésnek a kipróbálását, holott a mindfulnesst. gyakran a vallási tradícióktól (beleértve a misztikus spiritualitást) elkülönülten gyakorolják. Ugyanakkor semmi sincs a tudatos jelenlétben, ami önmagának vagy bármilyen vallási hagyománynak ellentmondana. Hitbeli meggyőződéstől, világnézettől és szellemi értékektől függetlenül tudatos hozzáállással sokkal bensőségesebb és teljesebb lesz saját vallásunk gyakorlása is.
3. Arra tanít, hogy dugjuk a fejünket a homokba
Azzal, hogy elfogadom, ami történik, feladok olyan dolgokat, amiket nem kellene. – Sokan élnek ezzel a kifogással is, gondolván, a mindfulness azt jelenti, hogy ha túlsúlyos vagyok, akkor nem is kell megpróbálnom lefogyni, vagy egyszerűen azt is el kell fogadnom, ha a főnököm állandóan sérteget. A félreértés egyrészt az „elfogadni” szóból adódik, aminek több jelentése lehet és többféle kontextusban használhatjuk. Néha azt értjük alatta – ahogy a tudatos jelenlét gyakorlásában is -, hogy hajlandó vagyok úgy látni egy helyzetet, ahogy az van, vagyis nem tagadom meg, hogy a valóság az valóság. Máskor olyan értelemben használjuk, hogy nem szándékozunk változtatni valamin: Elfogadtam, hogy soha nem lesz belőlem kosárlabdabajnok. A mindfulness gyakorlása nem foglalja magába, hogy a dolgok és szituációk elfogadását tétlenség követi. Az elfogadás sokszor a változás/változtatás katalizátora - érvel a szakértő.
4. Gyenge és semmitmondó
Ez a vélemény is ahhoz a téves gondolathoz köthető, hogy a tudatos jelenlét azt jelenti, soha ne foglaljunk állást semmiben és hagyjuk, hogy megtörténjenek velünk a dolgok, ami pedig gyengeségre vall. Ez a kép könnyen el is képzelhető, ha egyenlőségjelet teszünk a harcolás és az erővel való ellenállás közé. Aki ugyanis azt gondolja, hogy a mindfulness egyszerű és könnyen elsajátítható, az hamar rájöhet, hogy nem így van, hiszen pont azon dolgozunk, hogy elengedjünk bizonyos szokásokat és viselkedésmintákat. Elengedni berögzült dolgokat márpedig nagyon nehéz. Sok energiát kell befektetni abba, hogy megtanuljunk nyitott, elfogadó attitűddel kezelni a jövővel kapcsolatos félelmeinket, vagy csak észrevegyük, ha épp a múlton rágódunk, de képesek legyünk ilyenkor is visszahozni a figyelmünket a jelenbe.
5. Nem engedi, hogy legyenek életcéljaink
Ha a jelenre fókuszálok, mégis hogyan tervezhetném meg a jövőmet? Ha pedig folyton azt kellene gyakorolnom, hogyan törődjek bele valamibe, nem tűzhetnék ki magam elé célokat. Talán elsőre paradoxonnak tűnhet, a jövőtervezés és a célkitűzések azonban teljes mértékben összeegyeztethetők a tudatos jelenléttel, hiszen jelenlegi helyzetünk elfogadása segít a változtatások beindításában. Elfogadhatom például, hogy az eddig használt módszerrel nem értem el a tanulmányi céljaimat, és ennek megfelelően változtathatok az állapoton. Amikor pedig célokat tűzünk ki magunk elé és a jövőnket tervezgetjük, jelen vagyunk azokban a tettekben, mert itt és most cselekszünk.
6. Mindfulness = meditáció
Ha meghalljuk a mindfulness szót, valószínűleg az első, ami beugrik, egy kényelmes öltözetben, lótuszülésben és csukott szemmel ülő ember képe. Tévesen.
„A meditációnak ugyan rendkívül kedvező hatásai vannak a testi és a lelki jólétre, az csak egy tevékenység, ami során a jelenre összpontosíthatunk. Egy szög beverése a falba, egy golflabda irányítása, egy alma elrágcsálása, egy csecsemő dajkálása, az esőben sétálás vagy a társunkkal való vitatkozás mind olyan tettek, amik ugyanúgy lehetőséget nyújtanak a tudatos jelenlétre, ahogyan az olyan formális praktikák, mint a tai chi vagy a meditáció. Utóbbiak valóban rengeteget segítenek, hogy megtanítsuk az agyunkat a mostra fókuszálni, de a meditáció esszenciáját bármelyik pillanatba belevihetjük és bármilyen tevékenység közben gyakorolhatjuk. Kutatások bizonyítják, hogy ha a napi teendőkben is tudatosan jelen vagyunk, az felér egy meditációs gyakorlattal” – magyarázza a pszichológus.
7. Ellentmond a tudományoknak
Mivel gyakran a vallással hozzák összefüggésbe, tudománytalannak is szokták tekinteni az éberséget, a szakértők szerint azonban ezt a tévhitet a legkönnyebb eloszlatni. Egyre több bizonyíték van arra, hogy a tudatos jelenlét gyakorlásának egy csomó pozitív hatása van: enyhíti a krónikus fájdalmat és számos pszichiátriai probléma tüneteit, sőt azt is kimutatták, hogy megváltoztatja az agy szerkezetét. A mindfulness tehát nem egy haszontalan humbug, hanem tudományosan megalapozott módszer, ami hozzásegíthet ahhoz, hogy boldogabbak legyünk a bőrünkben.
"Ha a kételkedőket sikerülne megszabadítani az ilyen jellegű hiedelmektől, azzal már elháríthatnánk egy nagy akadályt, ami az emberek igazi boldogságának útjában áll. A legtöbbünknek úgy is elég nagy kihívást jelent tudatosan a jelenben lenni, hogy bármilyen kis mértékben félreértenénk annak lényegét." – tette hozzá a szerző.
